Tegnap került fel a magyar Netflixre A fiúknak, akiket valaha szerettem nagyon várt folytatása. Hamar megnéztem, mert iszonyú kíváncsi voltam rá, hogy mit hoznak majd ki belőle. Az első rész ugyanis zseniális lett, nekem a könyvnél is jobban bejött, így nagy elvárásokkal ültem a film elé. Sajnos kicsit csalódnom kellett…

Figyelem! Spoilerekkel tarkított értékelés következik!

A film ott veszi fel a fonalat, ahol az előző véget ért. Lara Jean és Peter már igaziból járnak, minden tökéletes lehetne, de Peter továbbra is tartja a kapcsolatot Gennel, ráadásul felbukkan John Ambrose is, akivel LJ együtt önkénteskedik az idősek otthonában. És egyre közelebb kerülnek egymáshoz…

Szögezzük le: a filmnek voltak nagyon jó pillanatai. Például Lara Jean még mindig tud nagyon édes jeleneteket produkálni, mint amikor az első igazi randin azt fejtegette, hogy mindent jól csinál-e. A Stormy – Lara Jean jelenetekért is odavoltam, a szuper nagyi pont annyira imádnivaló volt a vásznon, mint a regényben is. Szerettem a film végén a Gen – Lara Jean beszélgetést is, és annyira jó volt az üzenete is, miszerint egy őszinte beszélgetéssel nagy konfliktusokat is el lehet rendezni.

Viszont azon túl, hogy elismerem voltak jó részei a filmnek, igazából csak az üresség van bennem. A könyvben ugyanis annyira jól átjött az, hogy Lara Jean miért is csalódott igazán Peterben, és miért is közeledik John Ambrose-hoz. Itt a filmben viszont neccesebben jöttek át a problémák, hamarabb „csalta meg érzelmileg” LJ Petert, mielőtt Peter karaktere bármi olyan rosszat tett volna, amiről LJ-nek egyáltalán tudomása lehetett volna. Mindezek után LJ kiborulása, a nagy szakítás számomra olyan hiteltelen volt.

És hiába lett annyira ütős a zenei montázs, ami LJ szomorúságát mutatta meg, hiába alakított jól mindkét színész, hiába volt zseniális a jeleneket a halak előtt, érzelmileg nem éreztem, hogy meg lenne alapozva. Míg a könyvben komoly dilemmák tartották őket külön, addig itt ez annyira nem jött át. Mintha a filmben igyekeztek volna megőrizni Peter tökéletes-pasi imázsát, aminek az lett a vége, hogy LJ jött ki a helyzetből kissé hisztis lányként. Amit sajnáltam.

Persze benne van a pakliban, hogy most nagyon előtört belőlem a könyvmoly, aki jobbnak érezte azt, ahogyan a könyv kezelte ezt a szálat. Mert oké, tényleg próbálták ábrázolni Lara Jean nehézségeit, mint amikor nem kapott szerenádot, holott Gen igen, vagy azt, hogy mennyire nehéz lehet egy népszerű srác barátnőjének lenni. De mindezzel együtt tényleg úgy érzem, hogy elcsúsztak az írók pár banánhéjon azzal, hogy még egy kicsit sem akarták bemocskolni Petert.

És tudjátok mit sajnáltam még? A John Ambrose szálat. Mert imádtam Lara Jean és John Ambrose közös jeleneteit, annyira édesek voltak, azt a részt, amikor Peter befalta az utolsó pizzaszeletet és LJ-vel összevigyorogtak háromszor tekertem vissza, mert bejött. John Ambrose tényleg az a srác, akit az ember szeretni tud, mert kedves, intelligens, őszinte és mer sebezhető lenni. Peterrel sincs különösebb gondom, de akárcsak a könyvben, itt is John Ambrose fan vagyok.

Ami még nagy bánatom, hogy szinte teljesen kimaradt a családi szál a filmből. Oké, SOS-ben összehozták a szomszéd nővel aput, de annyi mindent kifelejtettek. A könyvben például komoly szerep hárul Lara Jeanre, aki anyaként próbálja Kitty dolgait intézni, Margot is komolyabban feltűnt a könyvben, és annyira erősen éreztem a testvéri szeretet erejét – és ez az első filmben is megvolt. Itt viszont elintézték az egészet pár vicces beszólással Kittytől, holott ennél többet érdemeltek volna. Csalódott vagyok, mert a testvériséget szeretem a legjobban a sorozatban.

Az első filmben Josh kifejezetten nagy szerepet kapott, azt is annyira sajnáltam, hogy itt nem tűnt fel a srác. És oké, ez unalmas lesz, de a könyvben tényleg tök jól átjött, hogy a szerelem milyen gyorsan elmúlhat, hogy tud kikopni valaki láthatatlanul az életünkből. Imádtam LJ monológjait erről, itt pedig hiányzott a dolog, de nagyon.

Értékelés: 6/10

A mellékszereplők azért sok esetben mentették a dolgot, Chris és Trevor kialakuló románcát például imádtam, hogy LJ meleg legjobb barátjáért és a beszélgetéseikért is oda meg vissza vagyok. Jenny Han apró cameója is bejött, mint ahogy a film dalaitt, jó pár poénját és az életigazságait is nagyon szerettem. De kissé elszomorít, hogy ennyire rosszul kezelték a szerelmi háromszöget és a testvériség kimaradása is nagy fekete pont nálam.

És hogy ezek után várom-e a harmadik filmet? Nyilván meg fogom nézni, és remélem, hogy jó lesz. Anno a második könyv se lett teljesen favorit, de a harmadik már igen, így azért reménykedem, hogy itt is lesz fejlődés. Mert sajnos lenne hová fejlődni.

* Elolvasnád a könyvet is? Kattints a borítóra, vagy ide! *