Könyvkritika: Erin Watt – When It's Real: Igazán szerelem

Vannak olyan könyvek, aminél elég az alaptörténet ahhoz, hogy menthetetlenül el akarjam olvasni. Ez is ilyen: az átlagos lány pénzügyi gondokkal küzd, ezért felbérli őt a lemezkiadó cég, hogy legyen a zenei szupersztár Oakley Ford álbarátnője, hiszen így pozitívan javulhat a srác rossz sajtója. És persze naná, hogy a folyamat közben Oak és Vaughn egymásba szeretnek…

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *

Igen, tipikusan egy klisés történtetet kaptunk, és tulajdonképpen minden eleme kiszámítható volt. És ez igazából a könyv végéig igaz volt, nem okozott sehol meglepetést, hozta azt, amit az alapszituációból az ember ki tudott sakkozni. És hogy ez zavart-e? Jó kérdés. Alapvetően szórakoztató volt a könyv, Erin Watt humora megint nagyon átjött, a karaktereket is szerettem és tombolt köztük a kémia, lehetett drukkolni miattuk. Azért több izgalomnak, váratlan szituációnak örültem volna, de így is jó élményként marad meg bennem a könyv.

A legerősebb faktora kétségkívül a két főhős volt. Oakley bár külsőre Justin Bieber, számomra valahogy mégis Shawn Mendesként maradt meg. Tudjátok, Oak az a tipikus szeretetre vágyó popsztár, akit mindenki kihasznál, nincsenek valódi barátai és a szülei se normálisak. Minden adott volt ahhoz, hogy percek alatt megszeressem a srácot, annál is inkább, mert tök erős volt a humora, és üdítő volt átélni a karakterfejlődését is.

Oaknál különösen bejött a zeneszerzés vonal, az, hogy próbál valamilyen új hangzást találni, mert úgy érzi, nem jó az út, amin eddig járt. Nagyon szépen végigvitte az írópáros ezt a vonalat. Nagyon szerettem Oak és az édesanyja történetszálát is, még ezzel a hollywoodi szupersztár vonallal együtt is. Kétségkívül nem volt könnyű dolga Katrinának sem, anyának lenni mindig nehéz, és ha filmsztár vagy, az biztos nem könnyíti meg. Ez az óvatos, lágy közelítésük egymáshoz olyan szerethető faktora lett a könyvnek, drukkoltam nekik, hogy oldják meg a problémáikat.

Vaughn, mint női hősnő is nagyon szerethető lett. A szülei halála után Vaughn és a nővére Paisley csak adósságokat örökölnek, ráadásul a tíz éves ikeröccseiket is fel kell nevelniük. Ezzel tök jól megalapozták, hogy miért is ment bele Vaughn az egész randis ötletbe. Szerettem nagyon, hogy milyen ügyesen írtak az írónők a gyászfeldolgozásról, és arról, hogy ha nem történik meg a dolog, milyen káros hatásai vannak akár évekkel később is. Gondoljunk csak arra a fura párkapcsolatra, amiben Vaughn ott ragadt, mert azt hitte, hogy neki így lesz a jó. Tetszett az üzenet, hogy ha nem rendezünk magunkban valamit érzelmileg, az az élet több területén is negatív hatással lehet ránk.

Vaughn fejezeteit a romantikus szál esetében még jobban is szerettem, mert annyira érthetőek voltak az aggályai, a félelmei, szerintem bárki tudott volna azonosulni velük. Az is tetszett, hogy mennyire lassan, félve adta át magát az érzelmeinek, ettől végig olyan hiteles maradt a szememben a történet. Emellett Vaughn beszólásai, a családjával való kapcsolata és az ő karakterfejlődése is nagyon bejött a kötet során.

Bár kaptunk mellékszereplőket is, de közülük csak Vaughn nővérét, és Oak egyik testőrét tudnám kiemelni, az ő párosukért nagyon drukkoltam. Kicsit tartottam ám attól, hogy ez a hollywoodi álomvilágos, zenebizniszes ötlet mennyire lesz majd hiteles. Szerencsére végig annak éreztem, a közösségi médiás húzásokkal együtt. Külön jó ötlet volt, ahogy a történéseket Twitteren lereagálták Oak rajongói, ennek is volt egy jó kis üzenete, például az, mennyire könnyen ribancozunk le valakit anélkül, hogy ismernénk, vagy tudnánk a részleteket, és ez így mennyire nem normális…

Értékelés: 9/10

Gyorsan haladós, humorral és érzelmekkel teli kötet volt, amit az alaptörténete és a két főhős komplex ábrázolása tett igazán szerethetővé számomra. A pici levonás csak azért jár, mert örültem volna több váratlan, előre nem látható fordulatnak, de összességében így is remek élmény lett ez a regény.

Hogy tetszik a borító? Szerintem egészen gyönyörű, élőben pedig még szebb, mint a képeken. A könyv olvasása után viszont a szimbolikát kevésbé értem, legalábbis nekem nem rémlik csillagszóró-használat a kötetben.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a cuki Young Adult történeteket és Erin Watt könyveit, akkor ezt se hagyd ki! Bár Rubin Pöttyös besorolást kapott, de inkább YA kötetről van szó, erről inkább előre szólok 🙂

* Kíváncsi lettél? Szerezd be kedvezményesen a kiadótól! *