Nagyon vártam már A viharszívű Mya Mavis megjelenését. Hosszú volt ám ez a két év, nekem pedig helyzeti előnyöm is volt, hiszen csak tavaly nyáron olvastam el A napszemű Pippa Kennt. Mondanom sem kell, szerelem volt első olvasásra. A második kötet pedig még az elsőn is simán túltett. Annyira látszik ezen a könyvön, hogy szeretettel írták, hogy a szerzője mennyire szereti a történetet és mennyire ismeri a karaktereit. Jó ám látni, hogy magyar szerző tollából is születhet egy ennyire jó disztópia. Azt pedig még mindig bizton állíthatom, ha Kemese Fanni Amerikába születik, és/vagy angolul adná ki a könyvét, nemzetközi bestseller lehetne belőle.

A történetről: Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Pippa és Ruben immáron a Kolónián vannak, ahol próbálnak belerázódni az ottani életbe, miközben a sápadtak a Kolónia előtt gyülekeznek. Pippával a falak mögött pedig egy szörnyűség történik. Csak úgy tudják megmenteni az életét, hogy sápadt karmokat illesztenek a kezéhez. A lány nehezen viseli a dolgot, különösen Ruben miatt, aki nem tud közeledni a lányhoz a karmok miatt. Harmadik főszereplőnk, Mya Mavis különös adottsággal rendelkezik. Víziókat lát a jövőről. A jövő pedig kegyetlen, és a fal leomlásáról szól…

A háttérvilág: A történet legnagyobb erénye kétségkívül a remekül felépített háttérvilág. Itt aztán nincs okom a panaszra. Egy csomó dolog kiderült a múltból, a szerző remekül megmutatta az utat, hogyan jutott el az emberiség erre a felettébb szomorú pontra. Nagyon örültem annak is, hogy végre bennem is konkretizálódott, itt nem a zombik az ellenség. A sápadtak nem esznek embert, csupán meg akarják ölni őket. Valamiért bennem az első kötet is zombis könyvként maradt meg, de nem, ez sokkal több annál, és ez annyira jó. A világ felépítése pedig tényleg rendkívüli. Még a kimondatlan kérdéseimre is megkaptam a lehető legpontosabb választ. Ez pedig tök szuper.

A karakterekről: Kétségkívül érdekessé tette a történetet Ruben elutasítása. Annyira imádtam mindkettejük reakcióját, ahogy a fájdalmukat leírta a szerző. Gage-et is nagyon kedveltem, a világlátását, az erejét, a bátorságát. Mya is érdekes volt, a különleges képességének a leírása is meglehetősen realistán volt ábrázolva. A legnagyobb kedvencem természetesen Jupiter Day, róla még akár többet is olvastam volna, mert annyira megosztó, titkokkal teli figura. A Myával közös jelenetek elvitték a pálmát.

A könyv lezárásáról spoileresen: Figyelem! A könyv csak november 22-től lesz kapható. Ergó arra kérek mindenkit, hogy csak akkor térjen vissza elolvasni ezt a bekezdést, ha már ismeri a könyv végét. Én előre szóltam! Szóval, a regény lezárása pont azt hozta, amit vártam. Gyönyörűen fel volt építve az út, és annyiszor el lett mondva, hogy „A jövő állandó, nem lehet megváltoztatni„, hogy nem is hittem el az ellenkezőjét. És milyen jól tettem, mert lelkiekben felkészültem arra, ami fogadott. Sok nehéz jelenetet olvastam már, de az itteni úgymond mészárlás, a sápadtak betörése a kolóniára elemi erővel hatott rám. A veszteség leírása, a harc a sápadtakkal, az erőtér helyrehozása, a kolónia kvázi bukása, egyszerűen döbbenetes volt, és rettentő izgalmas. Természetesen megint nagy cliffhangert kaptunk így, a végére… Hát, van ez így 🙂

Értékelés: 10/10
Tökéletesen elégedett voltam a regénnyel, ami a maga műfajában nagyszerűt alkotott. Amerikai írók nem írnak jobbat, úgyhogy büszkék lehetünk Kemese Fannira. A történet remek, a háttérvilág felépítése tökéletes, a szereplők pedig érdekesek és emberiek. Igen, ez rájuk a legjobb szó, emberiek, akik hibáznak, néha rosszul döntenek, és nem szűnnek meg embernek lenni. Pont ezek miatt szerettem annyira A viharszívű Mya Mavist.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Bárki, aki szereti a Young Adult disztópiákat, akinek bejött Az Éhezők viadala. A Beavatott vagy a Razorland trilógia nyugodtan vesse rá magát a Pippa Kenn trilógiára. Abszolút nem fog csalódni, sőt! Olvassátok el bátran, mert megéri!

• November 16 – MFKata gondolatai
• November 17 – Bibliotheca Fummie
• November 18 – Deszy könyvajánlója
• November 19 – Kelly Lupi olvas
• November 20 – Media Addict
• November 21 – Dreamworld