Könyvkritika: Jennifer Donnelly – Stepsister: Egy sötét mese

Akkor is imádom a retelling regényeket, ha a főhős szemszögéből alkotják újra az írók a történetet, de a Stepsister még ebben is szintet lépett. A főszerepben ugyanis Hamupipőke mostohanővérei állnak, Octavia és Isabelle, akiknek nagyon nem volt egyszerű sorsuk. Az elgondolkodtató, időnként szívszorító, a vége felé pedig egyre izgalmasabb könyv tökéletesen megmutatta azt, mennyi minden rejlik a két karakter történetében.

A főszerepben tehát Isabelle, a csúnyácskának tartott lány, akinek az élete fenekestül felfordul, miután Hamupipőkéből királyné lesz. Az egész város megveti a mostohanővéreket, elszegényednek, Isabelle és Tavi pedig kénytelenek munkába állni, hiszen anyjuk, a gonosz mostoha kissé beleőrül a dolgokba. A dolgok akkor válnak izgalmassá, amikor Sansz márki megszerzi a Párkáktól Isabelle élettérképét, és úgy dönt, esélyt ad a lánynak, hogy megfordítsa a sorsát és ő is rátalálhasson a boldogságra. Az egyik Párka, Sors viszont a városba érkezik, hogy mindenben akadályozza a Márkit, és Isabelle élete olyan tragikus fordulatot vegyen, ahogy az előre meg volt írva.

Amikor először hallottam a könyvről bennem fel sem merült az, hogy ez egy ennyire tökéletes “feminista” kötet lesz. Isabelle ugyanis rendkívül bátor, erős és intelligens lány, míg nővére, Tavi egy igazi tudós-palánta, imádja a kémiát, a fizikát, legszívesebben csak tanulna egész nap. De olyan korba születtek, amikor a nőknél csak a szépséget nézték, azt akarták, hogy a lányok jámborak, “kezelhetőek” legyenek saját gondolatok nélkül. Az anyjuk, a gonosz mostoha pont ezért döntött úgy, hogy megnyirbálja Isabelle és Tavi életét. Elszakítja őket mindentől, amit szeretnek, és csak azt plántálja beléjük, hogy a szépség és a jó férj találás a legfontosabb.

Az írónő nagyon ügyesen megalapozta azt, hogy a mostohatesók miért is voltak olyan kegyetlenek Ellával, hiszen ő már gyerekkorában ragyogó szépség volt, ráadásul a jelleme is annyira simulékony lett, hogy hamar a fiúk-férfiak szívébe került. Míg Tavi és Isabelle nagyszájúak, okosak voltak mindig is, akik nem restek kijavítani egy férfit, ha tévednek. Mindkét lány tökéletesen boldogult volna napjainkban, tehetségük előtt a csillagos ég lenne a határ, de bő háromszáz éve még kegyetlen megvetést kaptak ezért. Az írónő pedig ezt az igazságtalanságot olyan szívfájdítóan írta meg, hogy sokszor nehéz is volt olvasni a könyvet emiatt – de legalább jól megmagyarázta azt, miért is lettek ezek a mostohatesók gonoszak. Már ha lehet őket egyáltalán annak nevezni.

A másik érdekes dolog a kötetben számomra a szépség kérdése volt. Hiszen mit, avagy kit nevezünk szépnek? Miből fakad a szépség? Annyira érdekesen meg lett mutatva ez is, és hiszem azt, hogy sok lánynak adhat sokat a történet, a tanulságok, és némely idézet a könyvből. Hiszen remek tanulságként szolgálhat a könyv: sosem baj, ha más vagy, légy mindig önmagad, és ne akarj megváltozni mások kedvéért, mert annak sosincs jó vége.

A történet végig fenntartotta a figyelmem, mert érdekes volt végigélni Isabelle és Tavi útját. A főszereplő Isabelle volt, kapott egy romantikus szálat is, ami idővel egyre ütősebb lett.  A fókusz viszont végig azon volt, hogyan találja meg a lány szíve darabkáit és önmagát, azaz hogyan áll ki az álmaiért. A karakterek remek jellemfejlődésen mentek keresztül, amihez tényleg “csak” az kellett, hogy megtanulják szeretni önmagukat. Az írónő pedig körítésként egy jól felépített világot, izgalmas háborús szituációt, egy csipetnyi romantikát és rengeteg gyönyör gondolatot csempészett a könyvbe.

Értékelés: 10/10

A Stepsister az a könyv, amit minden lány kezébe odaadnék – és persze a fiúknak is. Hiszen fontos, hogy megtanuljuk, a szépség belülről fakad, nem a külső számít, különösen ha rájövünk, hogy még a legszebbnek lányok is hozhatnak borzalmas döntéseket. A könyv pedig kellően izgalmas, egyedi és szívhez szóló volt ahhoz, hogy le se tudja tenni az olvasó.

Hogy tetszik a borító? Álomszép! Rögtön felkelti az ember figyelmét, és hát, egy fontos jelenetet ábrázol a történetből.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ezt a könyvet tényleg mindenkinek el kéne olvasnia, mert annyi értéket tartalmaz, emellett pedig piszkosul szórakoztató is.