Könyvkritika: Catherine Rider – Csók Londonban

Ó, London! A város, ami kábé az első helyen szerepel az “oda el kell jutnom egyszer” listámon, így tudtam, ezt a könyvet úgy is el fogom olvasni, hogy az előző rész, a Csók Párizsban nem lett akkora kedvenc. Szerencsére a Csók Londonban hozta a színvonalat, nagyon érdekes és szerethető főszereplői voltak, és egyszerűen jól esett olvasni.

Jason egy amerikai srác, akit a szülei jogi pályára erőltetnének, de ő színész szeretne lenni, ezért is érkezik Londonba a karácsony előtti héten, hogy részt vegyen egy meghallgatáson. Cassie régen gyerekszínész volt, ez ma is árnyékként üldözi, az egyetemről most bukott ki, így nem teljesen tudja, hogy merre kéne sodornia őt az életnek. Jason és Cassie egy színházi előadás előtt ismeri meg egymást, és nem is sejtik, hamarosan megváltoztatják egymás életét.

Ami számomra a legkülönlegesebb volt a kötetben, hogy az előzőekkel ellentétben nem éreztem úgy, hogy a romantika dominálna benne. Olyan erős kémiát sem tapasztaltam a főszereplők között, nem is voltam úgy olvasás közben, hogy annyira drukkoltam volna nekik. Ezzel együtt a párosuk működött, leginkább azért, mert megmutatták azt, hogy egy kvázi idegen milyen hatásokat tud elérni az életünkben, hogyan tehetjük meg a kezdő lépéseket a változáshoz, ha valaki igazán mellettünk áll.

Jasonnél például tök jól átjött, hogy a szülőktől, barátoktól érkező elvárások mennyire meg tudják nehezíteni az ember életét. Hiszen milyen nehéz lehet kilépni egy olyan párkapcsolatból, ami kényelmes, ahol mindenki álompárként könyvel el titeket? Mennyire kemény lehet a színészetet választani egy olyan szakma helyett, ahol biztosított a megélhetésed? Annyira jól megmutatta az írónő a karakternél, hogy mekkora súlya van a döntéseknek, milyen nehéz követni az álmokat. Emellett pedig imádtam Jason humorát, a személyiségét, amikor akcentusokat használt, az a kis titok pedig mindent vitt, különösen az azt megelőző vita a dedikáláson.

Gyereksztárnak biztos nem egyszerű lenni, ahogy az is para, hogy ez mennyire végigkíséri az ember életét. Cassie-nél jól éreztette az írónő, hogy micsoda teher mindez, és mennyi bántás éri őt emiatt. Az anyjával való kapcsolatát is szerettem, ahogy a megfelelési kényszert is, mert olyan jól reflektált arra, hogy mennyire egyszerű belesimulni az életünkbe. A könyv elején a szakítós jelenet iszonyat erős lett, utána pedig csak élveztem az utat, amit Cassie bejárt. Kikacsintásként pedig tetszett az, hogy megmutatták a filmben szereplő másik srácot is, aki szintén küszködik a gyereksztárság hatásaival. Kemény téma ez, de szerintem Rider jól prezentálta.

Amit kicsit sajnáltam, hogy most abszolút nem jött át nekem a karácsonyi hangulat. Megértem az írónőt, két karácsonyi könyv után biztos nem volt kedve egy harmadikhoz is, csak tudjátok, ha az ember úgy ül le, hogy na most egy karácsonyi sztorit fog olvasni, akkor azért akadhat némi hiányérzete, nekem pedig sajnos volt.

Ellenben a fülszöveg által ígért színházi vonal ezerrel megjött. A karakterek ugyanis rengeteg előadásra eljutottak, rengeteget beszélgettek a darabokról, egyszerűen itt minden a színházról szólt, annak a segítségével tudták az életüket is újraformálni. És ez nagyon tetszett, jó hangulatot adott a kötetnek. A mellékszereplőknél pedig imádtam a nagyszájú házaspárt és a kifugurázásokat, jókat röhögtem emiatt a könyvön.

Értékelés: 9/10

A Csók Londonban egy elgondolkodtató regény, amiben nem a romantika, hanem a főhősök személyiségfejlődése dominál, illetve az, hogyan váltsuk valóra az álmainkat – vagy teremtsünk magunknak újakat. Úgy érzem a történet sokat adhat az olvasónak, a színházi hangulat pedig külön varázslatot csempész a történetbe.

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű, akárcsak az eddigi köteteké!

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha színház rajongó vagy, ha szereted a komolyabb YA történeteket, akkor mindenképpen olvasd el!