Ez volt az egyik legjobb YA fantasy, amit valaha olvastam. Tessék, ezzel el is mondtam a lényeget. A Powerless tényleg annyira jó és szerethető, mint amilyen a híre. Pedig alapvetően a már jól ismert sablonokból épül fel a könyv. Sok mindenben hasonlít például A Vörös királynőre, de sikerült mégis annyi egyediséget csempésznie az írónak a történetbe, hogy azt érezzem, nekem ez így is nagyon tetszik.

A történet főszereplője Paedyn, aki átlagos, nincs különleges képessége, és egy olyan államban él, ahol a hozzá hasonlóakat üldözi. Amikor tudtán kívül megmenti Kai-t, az egyik herceget, egy könyörtelen viadalon találja magát, ami az Elitek hatalmát hivatott bemutatni. A palotában Paedynnek a hatalmas erővel bíró játékosok között kell bizonyítania és megőriznie az álcáját. A dolgokat pedig csak nehezíti, hogy nem csak Kai, de a koronaherceg, Kitt érdeklődését is felkelti, miközben a király szúrós szemmel méregeti a lányt, akinek a tét szó szerint az, hogy életben maradjon.

Sokat gondolkodtam azon, hogy miért is tetszett nekem annyira ez a könyv. Igazából három dolgot tudnék kiemelni.

Egy. Baromi jó az írói stílus. Lauren Roberts annyira sodró lendülettel, és mégis szép irodalmi nyelvezettel tud írni, hogy csak olvasnád tovább a könyvet, és egyszerűen nem akarod abbahagyni. Bennem legalábbis ilyen érzés volt.

Kettő. Nagyon erősek a karakterek és a köztük lévő dinamika is. Mindkét főszereplőt sikerült tök jól megismerni. Sem Pae-nak, sem Kai-nak nem volt könnyű élete, mindketten rohadt sokat szenvedtek, amitől a szívem szakadt meg olvasóként, de közben elképesztően tiszteltem is őket azért, amit túléltek. A közöttük lévő kapcsolat, és a romantikus szál felépítése pedig zseniális volt. Csak úgy izzott a kémia, minden közös jelenetük egy kincs volt, a beszólásaikat egyenesen imádtam.

Három. Elképesztően izgalmas ez a könyv. A cselekmény nem ült le, végig pörgött a sztori. Egyik próba izgalmasabb volt, mint a másik, és amikor a főhősök nem az életüket mentették, akkor a múltjukból, a romantikus szálból vagy éppen a hatalmi helyzetből mászott elő egy érdekes történés, így sosem lankandt le a sztori.

Értékelés: 10/10

Ritka az, ha egy könyvet azért olvasok lassan, mert szeretném, hogy minél tovább tartson. Egyszerűen olyan jó volt több hétig elmerülni Ilya izgamakkal teli világában. Imádtam a történetet, és szó nincs rá mennyire várom a folytatást.

Hogy tetszik a borító? Szerintem nagyon szép lett a magyar kiadás borítója, és annyira hasonlít az eredetire, hogy szinte alig lehet észrevenni, hogy ez nem ugyanaz. Tök profi munka.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett Az éhezők viadala vagy éppen a Vörös királynő, és egy újabb pörgős, izgalmas romantasyre vágysz, ne keress tovább, ezt el kell olvasnod.