Már itthon is megjelent a Fagy és csillagfény udvara, amihez hoztam is nektek tíz romantikus és/vagy humoros idézetet, hátha megjön a kedvetek a kötet elolvasásához. Íme! 🙂

#1

„– Ha muszáj valakibe belekötnöd, akkor egyenrangú felet válassz – mondta Cassian Amrennek, és tovább tömte magába a sült csirkét.
– Sajnálnám azokat az egérkéket – dünnyögte Azriel.”

#2

„– Huszonegy éves lesz, Cassian, huszonegy.
– És? Az anyád tizennyolc volt, az apád kilencszáz.”

#3

„A távolból pedig, mintha a hideg szél hordta volna ide, meghallottam a Suriel hangját.
Feyre Archeron. Egy kérés. Úgy hagyd itt ezt a világot, hogy kicsit jobb legyen utánad, mint volt.”

#4

„– Ne foglalkozz vele! – kérte Amren Variant, és ő is felemelte a poharát. – Cassian pont olyan buta, ahogy kinéz. És ahogy beszél – tette hozzá megsemmisítő pillantással.”

#5

„Amren felé fordultam és a tányérjára néztem. Mindenből csak egy picit vett magának.
– Még nem sikerült hozzászoknod?
Amren morogva emelte a tányér fölé a pirított mézes répáját.
– A vér finomabb.”

#6

„– Egész estére le akarod foglalni magadnak a csirkét? – kérdezett Cassian az asztal túlsó végéről.
Durcásan trappoltam oda hozzá, és levágtam a tálat a faasztalra.
– Beleköptem – mondtam kedvesen.
– Annál finomabb – poénkodott Cassian, és visszamosolygott.”

#7

„Szeretlek, mondtam a kötelékünkön keresztül.
Mit lehetne rajtam nem szeretni?”

#8

„– Azért van a bor, hogy szolgáljátok ki magatokat. Vegyétek csak el, amelyiket csak akarjátok.
– Veszélyes ajánlat, Rhysand – figyelmeztette őt a belépő Amren, aki szinte eltűnt hatalmas fehér bundájában. Csak állig érő haja és ezüstös szemei tűntek fel a gallérja felett. Úgy nézett ki, mint egy…
– Úgy nézel ki, mint egy dühös hógolyó – mondta Cassian.”

#9

„– Szeretlek – súgta. – Jobban szeretlek az életemnél, a birodalmamnál, a koronámnál.”

#10

„Rhys leült, a szárnyait maga mögé hajtotta. Utánam nyúlt, az ölébe húzott volna, de én kitértem, és megtartottam tőle a tisztes távolságot.
– Először egyél!
– Akkor te leszel a desszert – kontrázott sötét vigyorral, és rávetette magát az ételre.”