Az idei megjelenések közül a Rókatündér lett az egyik legnagyobb kedvencem, az értékelésemben el is mondtam, hogy miért imádtam annyira ezt a könyvet. Most pedig hoztam tíz klassz idézetet a kötetből, ami remélem a ti kedvetek is meghozza ehhez a kincshez! 🙂
#1
„– Valld be, te sem erre számítottál.
– Nem értelek – motyogom, és bár szívem szerint lesütném a szemem, mégis felnézek rá, hogy megfejtsem, mi van a szavai mögött.
– Ugyan, elmondhatod. Mindenki halál csalódott, amiért nem egy ekkora szőke jött – emeli fel az egyik kezét jó húsz centivel a feje fölé –, akit Gustavnak hívnak. Tegnap voltam méretvételen az iskolai egyenruhámhoz. Két tanár is rákérdezett, hogy miért így nézek ki. Őszintén szomorúnak tűntek. – A szája szegletében még mindig mosoly bujkál, de a szemén úgy látom, bosszantja a dolog. Mintha a puszta kinézetével csalódást okozott volna, pedig olyan szép.”
#2
„– Már jártam kedves és odaadó lányokkal, rém unalmas volt. Nem bántani akarom őket, nem tehetnek a neveltetésükről, de sosem tudtam, mi jár a fejükben vagy mit szeretnének igazán. Csak mosolyogtak és soha nem volt ellenvetésük semmire. Szeretem, ha valaki őszinte. Tetszik, hogy az érzéseid mind-mind az arcodra vannak írva. Ha pedig megszólalsz… hát, tudod, az mindig érdekes. Melletted nem lehet unatkozni!”
#3
„– A titkok nem viharfelhők, Midori. Nem tudsz behúzódni valahová, és kivárni, hogy eltűnjenek a fejed fölül maguktól. Inkább olyanok, mint a víz cunami idején. Egyszer csak elviszik mindened.”
#4
„– Mindent nem adhatsz meg neki, Midori! A bölcs ember mellkasa titkok sírköve.”
#5
„– Én sosem korlátoználak téged, Midori. Nem akarok uralkodni rajtad, nem akarom elvenni a szabadságod. Én is csak nemrég találtam meg az enyémet, és támogatok mindenkit, aki a sajátját keresi. Egyenrangú párom vagy, és tiszteletben tartom az akaratodat. Nem vagyok sem az apám, sem a nagyapám. Nem vagyok régivágású hagyománytisztelő. Nem kell félned tőlem.”
#6
„Nagyanyó szerint minden, amihez ragaszkodunk, csak teher. Minden tárgy, ami emlék, végül csak nehezék, ami lehúz. Az autó, amit biztonságba akarunk helyezni, ha reng a föld. Az óra, amiért visszarohanunk a lángoló épületbe, mert apáról fiúra száll. Az étkészlet, amit sosem használunk, mert olyan becses. Ha hagyod elveszni őket, megmented önmagad. Végre befelé figyelsz. Akkor igazán szabad lehetsz, olyan, akit a múlt helyett a jelen irányít.”
#7
„– Ha egy lány még látszólag sem ad a szabályokra, veszélyesnek tartják. És aki veszélyes, azt nem engedik nagyban játszani. Rengeteg előnnyel jár, ha az ellenfeled alábecsül. Higgy nekem, az apám politikus, az anyám szépségkirálynő. A legkeményebb pályán tanultam. – Hát, ez azért valóban sok mindent megmagyaráz.
– Egyáltalán nem zavar, hogy a pincér egy üresfejű libának tart?
– Miért zavarna? Nem is ismerem. Nem is akarom megismerni. Talán nem is találkozunk többet. És megkapta, amit akar: flörtöl vele egy külföldi lány. Cserébe én is megkapom, amit én akarok, a dalunkat a lufikkal. Egy pillanatra mindketten boldogok és elégedettek lehetünk. Ha állandóan mások véleményén tipródnék, megfájdulna a fejem.”
#8
„Megcsókolom, és úgy belegabalyodok, hogy szinte abba sem tudjuk hagyni. Amikor eltávolodunk egymástól, sokkal rekedtebb a hangja, mint általában.
– És téged mi tesz boldoggá?
Nem vágom rá, hogy „te”.”
#9
„A haja birizgálja a szempillámat, és hallom, hogy nehezebben szedi a levegőt. Senki nem vesz észre semmit, én meg finoman belecsókolok a nyakába. Ha nem tartana a tömeg, biztosan összeesnék, olyan régóta várok már erre. Az összefűzött kezünket lassan megpróbálom feljebb húzni a combomon. Nem nevezhetem simogatásnak, amit csinálunk, mert minden milliméternyi mozdulat megerőltető ebben a zsúfoltságban, de jó így.
Egy ideig. Aztán már kevés.”
#10
„– Mi hiányzik a rókádból? – suttogom a plafont bámulva. Nem is számítok rá, hogy meghallja. Először nem válaszol. Forgolódik, újra elhelyezkedik, és magára húzza a takarót.
Nem is tudom. Hogy csak ülünk ketten a csöndben, és minden a helyén van. Vele ismertem meg a békét.”
* Kíváncsi lettél? Szerezd be most kedvezményesen! *
