Idén ősszel végre magyarul is megjelent a Luxen sorozat spin-off kötete, a Legsötétebb csillag, amiben Luc a férfi főhős. Ez a kötet is bővelkedik romantikában és poénokban, no meg a komoly témák sem maradtak el. Íme 10 kedvcsináló idézet a kötethez!
#1
„Luc ugyanabban a kényelmes, terpeszkedős pózban ült, hosszú, vékony ujjaival a támlán dobolt. A szája sarka felfelé kunkorodott.
A döbbenettől levegőt venni is elfelejtettem. Normális körülmények között meglehetősen izgatott lennék, amiért alkalmam nyílik dumálni egy elképesztően dögös sráccal – pláne olyasvalakivel, aki ilyen hihetetlenül sűrű, fekete szempillákkal van megáldva –, de ez a mostani helyzet minden szempontból rossz volt.
Nem az a fajta lány vagyok, akit találomra kiválasztanak egy klubban, majd egy pankrátornak is beillő fickó elkísér az ügyeletes szépfiúhoz, hogy négyszemközt beszélgethessenek. Nem áltatom magam. Én vagyok a tripla á megtestesítője.
Átlagos élet.
Átlagos arc.
Átlagos test.
És ami épp most történik, az egyáltalán nem átlagos.”
#2
„Luc nagy levegőt vett. Széles vállán megfeszült a viseltes szürke pamut. A pólóján a MINEK A DRÁMA, TE LÁMA? felirat díszelgett. A póló hazudik. Ez a srác igenis szeret drámázni.”
#3
„Megpillantottam az ajtóban álló magas férfit.
Aki… uhh, káprázatos volt.
Sötét, hullámos haja a halántékára hullott. A szeme ragyogó és fényes volt, mint a csiszolt smaragd. Ez azonnal elárulta, hogy luxen, ahogy éles, határozott arcvonásai is, mert szinte túl tökéletesek voltak, mint Lucé. Mintha hibátlanul lenne összerakva, holott egy ember sem hibátlan.
A srác főiskolás korúnak tűnt, talán kissé idősebbnek, és ismerősnek is, mégsem emlékeztem rá. Pedig tudtam, hogy kellene. Egy ilyen archoz tartozó nevet senki sem felejt el.
– Mit csinálsz itt amúgy? Archerrel… – A férfi sötét szemöldöke összeszaladt, majd a szeme tágra nyílt. – Jóságos…
– Ne! – Luc a férfihoz fordult. – Ne folytasd, mert tudom, hogy mit akarsz mondani.
A szám sarka lekonyult. Archer is ugyanígy reagált rám. Ennyire megdöbbentő, hogy ember vagyok?
A luxen befogta a száját, és hunyorított.
– Most már értem, miért maradtak el a látogatások. Sose hívsz fel, hogy beszélgessünk. Mert egy ideje titkolózol, Luc.
– Tudod, hogy miért nem mehetek, Daemon.”
#4
„Ott állt Luc, bronzbarna haja csupa hullám és csiga. Ezüst pilóta napszemüveget viselt, azt a fajtát, aminek visszatükröződő lencséiben láttam a saját elképedt arcomat. A tekintetem erős, határozott állkapcsára siklott, majd lejjebb, széles vállára, végül a mellkasára.
A pólóján az állt, hogy Mugli az utcán, varázsló az ágyban.
Leesett az állam.
– Tetszik a pólóm? – kérdezte, és lehuppant mellém.
– Szép…
– Szerintem is.”
#5
„Luc állt a Foretoken bejáratában.
Hiányos öltözékben.
Mármint nem volt rajta póló.
Elém tárult meztelen mellkasa – és hasa.
Az agyamban egyfajta rövidzárlat állt be. Azt se tudtam, hová nézzek. Egyáltalán nem lett volna szabad bámulnom, de nem tehettem mást. Nézni akartam, és a kezembe venni a gépemet, hogy megörökíthessem azokat az… izmokat.
A farmere cipzárja fel volt húzva, de nem volt begombolva, így illetlenül lecsúszott – konkrétan annyira, hogy szerintem idegen szupererők tartották a helyén. A csípője mindkét oldalán bemélyedő izmok dagadoztak. Jézusom, azt sem tudom, hogy hívják őket pontosan, de neki voltak ilyen izmai. Halvány szőrszálak kandikáltak ki a farmer alól.
Forróság öntötte el az arcomat, ahogy a tekintetem feljebb siklott, végig a hasán – végtelen mennyiségű kocka volt rajta, mindegyik körvonalazható, pontosan kivehető. A mellkasa kidolgozott volt, és amikor felemelte a karját, megragadva a felette lévő ajtókeretet, enyhe kábulatban figyeltem, ahogy a bordaizmai különböző módokon megfeszülnek és mozognak.
Luc… ki volt pattintva, te jóságos ég!
Abból a pár futó érintésből, amikor véletlenül hozzáértem a mellkasához vagy a hasához, arra következtettem, hogy jó formában van, de egy dolog eljátszani a gondolattal, és más élőben látni.
Biztosan álmodom.
Ezt hajtogattam magamnak, miközben a tekintetem ismét lefelé siklott, arra az érdekes szőrsávra. A teste nem igazi. Csak egy álarc, amit a luxenek viselnek. Luc valójában úgy néz ki, mint egy emberi alakú medúza. Ez… a rendkívül csodálatos test nem lehet valódi.
A gondolkodás nem segített.
Egyáltalán.”
#6
„– Szeretnéd, ha készítenék egy olyan aggasztó, magamutogató szelfit a hasamról, és elküldeném neked? – érdeklődött Luc. – Azt bármikor nézegetheted, még akkor is, ha nem vagyok ott.
Jaj, istenem!
Lángoló arccal a szemébe néztem. Egyértelműen látszott, hogy az előbb lépett ki a zuhany alól. Nedves hajtincsek hullottak a homlokába és a halántékára. Nem viselt kontaktlencsét. A szeme ismét szokatlanul gyönyörű lila volt.
– Nem nézegettelek.
– Tényleg? Mert olyan merőn bámultál, hogy már-már tapizásnak éreztem. És nem helytelennek. Mármint nem olyannak, amit több éves terápiával és babákkal dolgoznak fel.
Jaj, istenem…
– Hanem helyesnek. Amit szívesen fogad a másik, és ami miatt szintén terápiára kell járnod, de teljesen más okból – folytatta, ahogy az ajtót tartva arrébb lépett. Észrevettem, hogy mezítláb van. – De tehetünk úgy, mintha nem stíröltél volna.
– Mert nem is – sziszegtem, és nem voltam hajlandó ránézni.
Luc a hátam mögé lépett.
– Felőlem, ha így könnyebben jön álom a szemedre, amiért stíröltél valakit, akiről azt hiszed, hogy idegen. Atyaég, micsoda szörnyűség!”
#7
„– Nem tudsz te semmit, Evelyn Dasher.
– Te most a Trónok harcából idéztél?
– Talán – mormogta.
– És miért nincs rajtad póló? Elfelejtetted, hogyan kell felvenni?
– Ruhát felvenni nehéééz.
– Úgy látszik, nadrágot begombolni is – dünnyögtem, és megint elvörösödtem.
Nevetve kinyitotta a második ajtót.”
#8
„– Kezdjük elölről! Teljesen tiszta lappal. Azt fogod színlelni, hogy a puszta tény, hogy vonzódsz hozzám, nem hozza rád a frászt, én pedig úgy teszek, mintha nem gondolkodnál azon, hogy milyen érzés lenne megérinteni engem. Mit szólsz? Áll az alku?
Leesett az állam, a torkom kiszáradt. Előreléptem és ráböktem.
– Nem gondolkodom ilyesmin.
Szélesen vigyorgott.”
#9
„– Nincs izomlázad? Mert egész nap te jársz a fejemben.
Lesújtó pillantást vetettem rá.
– Barackra emlékeztetsz. Édes…
– Be ne merd fejezni! – Feltartottam a kezem. – Szerintem ideje menned.
– Nem tudok.
– Mi az, hogy nem tudsz?
– Mert levettél a lábamról.
Vonakodva felnevettem, majd megböködtem a lábát a lábammal. Tudtam, mit csinál. Eltereli a gondolataimat arról, ami valószínűleg egész éjszaka kísérteni fog.
– Komolyan, menj, mielőtt a tűzőgéppel befoltozom a szádat! – szóltam rá.
– Oké. Abbahagyom, de maradok, amíg anyukád haza nem ér. Törődj bele.”
#10
„– Az ebéd tartalmaz grillsajtos szendvicset is?
– Nos, igen.
Leesett az állam.
Luc az ágy szélére kucorodott.
– És paradicsomlevest?
– Luc – sóhajtotta anya.
– Igen? Mert ha igen, akkor te leszel az új legjobb barátom, ami fura a korkülönbség miatt, de majd megbirkózunk vele. Tudom.
Anya ajka megrándult.”
* Kíváncsi lettél? Rendeld meg a kiadótól kedvezményesen a könyvet! *
10.21. Könyvvilág
10.23. Sorok Között
10.25. Angelika blogja
10.27. Deszy könyvajánlója
10.29. Dreamworld extra
10.31. Veronika’s Reader Feeder
11.02. Sorok Között extra
11.04. Dreamworld
11.06. Fanni’s Library
