A Luxen sorozatban mint sokan mások, én is nagyon megszerettem Luc-öt, így baromira örülök, hogy az írónő spin-off sorozatot írt a karakternek. Maga a könyv kellően izgalmas és szerethető lett, végig fenntartotta a feszültséget, igaz, sajnos van olyan is, ami miatt szomorkodom, de ezzel együtt is jó volt olvasni, és várom az újabb történeteket!

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg a kiadótól kedvezményesen a könyvet! *

És miről szól a kötet? Öt évvel ezelőtt egy földönkívüli faj, a természetfeletti erővel rendelkező luxenek megszállták a földet, és csak később derült ki, hogy már előtte is köztünk éltek. A háborút az emberek nyerték, de voltak nehézségek. A luxenek most már nyilvántartásba vannak véve, sőt, az erejüket korlátozó eszközöket viselnek. A hősnő Evie gimibe jár, ahol ott van vele pár Luxen is. Az anyja kissé tiltja a földönkívüliektől, a lány mégis elmerészkedik egy olyan bulira, ahol köztudott, hogy luxenekbe lehet botlani. Ott ismeri meg a pokolian szexi és nagydumás srácot. Luc rögtön felkelti Evie figyelmét, és ez kölcsönös, a lány pedig lassan olyan titkokra lel, ami az egész életét megváltoztatja.

No essünk túl a rosszon. Mi nem tetszett a könyvben? Evie, a főszereplő. Sok ponton kissé idegesítőnek, hisztisnek éreztem a karaktert, azzal együtt is, hogy nyilvánvalóan sok brutális dolog történt vele, ami itt-ott megmagyarázza, hogy miért viselkedik kissé idegesítően. De mindez még nem jelenti azt, hogy időnként ne lett volna kínos az ő narrálásában átélni az amúgy izgalmas sztorit. Remélem a második részre már Evie is szerethetőbb lesz.

Luc viszont! Hát srácok, bennem azért volt némi félelem, hogy Daemon Black 2.0. lesz, de szerencsére nem így történt. Luc igazi egyéniség, egy vicces, jópofa srác, akinek a humora szó szerint uralta a könyvet. Olyan kisugárzása van, hogy az átsüt a lapokról, és annyira jók voltak a romantikus, az évődős, vagy akárcsak a beszélgetős jelenetei is Evie-vel, hogy emelem a kalapom. Ráadásul annyi minden derült itt ki a srácról, sokszor a szívem szakadt meg érte. Jó volt ennyire új szituációkban is viszont látni őt. Meg úgy egyáltalán, Lucből sosem elég.

Baromira szerettem az írónő által megteremtett világot is. Most képteljük el, hogy háború dúl, megtudjuk, hogy vannak földönkívüliek. Mennyire kemény lehet már ez, mennyi traumát okozhat mindez a világképünkben. Nagyon jól megmutatta Armentrout mindennek az emberi oldalát, a háború, a halál feldolgozásának a nehézségeit, és persze a luxenek oldaláról is azt, hogy mennyire kemény a beilleszkedés, és mi mindennel kell szembenézniük azért, mert luxennek születtek.

Armentrout általában a romantikus-szórakoztatói könyveiről jut eszembe, és ritkán éreztem eddig nála azt, hogy komolyabban beleállna a közügyi témákba. Most megtörtént, a luxen-ember ellentét és a bevándorlás téma behozása egyrészt nagyon maivá tette a könyvet, másfelől baromi sok gondolkodnivalót adott. Gondolok itt például April karakterére, és a luxen ellemes mozgalmára, és persze arra a pontra, amikor egy átlagos embernek igenis fel kell emelnie a hangját, ha nem ért egyet azzal, ami a világában folyik – gondolok itt persze Evie-re, akinek kétségkívül a legjobb tette volt, amikor megvédte a luxeneket. Nagyon becsülöm Armentroutot, amiért ilyen jól beleállt ebbe a kemény témába, és sikerült olyan áthallással, eredetien megcsinálnia, hogy át tudott adni egy tök jó üzenetet.

Ami bennem még kellemes nyomott hagyott, az anya-lánya kapcsolat. Sylviától nem vártam sokat, de végül nagyon megszerettem az anya karakterét, különösen miután kiderült a titok. Annyira szép és egyedi lett ez az ábrázolás, olyan szépen mesél az anyaságról, számomra ez mindent vitt. (És a jelenet a végén Luc és Sylvia között, gyerekek, sírva röhögtem)

Értékelés: 9/10

A The Darkest Star egy izgalmas kötet, aminek van mondanivalója, ami iszonyúan romantikus időnként, és ahol olyan férfi főhős van, aki bárki szívét elrabolja. De most komolyan, a barackos hasonlatok, a kis évődések, és persze a titok, annyira izgalmassá, egyedivé tették a kötetet, hogy még annak dacára is egy élmény volt az olvasása, hogy Evie, khm, nem lett a kedvenc női főszereplőm.

Hogy tetszik a borító? Én hiányolom a Luxen sorozatra jellemző jópasis megoldást, másfelől ez a csillagos minta sem tetszik túlzottan. Persze nem mondom, hogy csúnya a borító, csak engem nem fogott meg.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted Armentrout könyveit, ha szívesen olvasol igényesen megírt YA köteteket, akkor érdemes esélyt adnod ennek is!

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg a kiadótól kedvezményesen a könyvet! *