Szkeptikus voltam, amikor elkezdtem olvasni a Losing Hope-ot. Őszintén szólva kételkedtem benne, hogy ebből valami jó is elsülhet, leginkább mert nagyot csalódtam a legutóbbi Colleen Hoover regényben. Ráadásul ez a Hopeless története, csak ezúttal Dean Holdertől elmesélve. Kicsit kételkedtem benne, hogy tényleg képes lesz-e az írónő izgalmasan elénk tárni kvázi ugyanazt, csak most más szemszögből.

Boldogan mondhatom, minden félelmem alaptalan volt, a Losing Hope legalább annyira felkavart, megérintett és elgondolkodtatott, mint a Hopeless. Isteni volt megismerni Dean gondolatait, átlátni a srác kusza életét, felidézni az adott jelenetet és összevetni, hogyan élte meg Holder és Sky. Ráadásul itt teljes mértékben kibontakozhatott a fiú, aki tényleg egy igazi könyves álompasi.

Ha netán valaki nem ismerné a sorozatot, annak hadd foglaljam össze a sztorit. Dean Holder és Sky gyerekkorukban jó barátok voltak, de aztán a lányt elrabolták, és a fiú csak évekkel később talált rá a lányra. Mindkettejük múltjában sötét titkok húzódnak, Dean testvére például öngyilkos lett. A két fiatalt a szerelem köti össze, és ahogy halad előre a sztori, egymásba kapaszkodva próbálják túlélni a múlt csapásait. Romantikus, felkavaró és nagyon őszinte történet ez. Mondhatni másodjára is imádtam.

Öt dolog, amit nagyon szerettem a Losing Hope-ban:

– Daniel! Ó, drága Daniel, alig várom már, hogy megjelenjen a Finding Cinderella, amiben ő lesz a főhős. A srác néha nagyon sok, legtöbbször idegesítő is, de azok a beszólások, az átírt nevek, meg a sok poén, hát naná, hogy engem is meghódított.

– Holder és Breckin közös jeleneteit imádtam. Nagyon vártam már, hogy felbukkanjon a meleg srác, kíváncsian voltam, miként vélekedik róla Holder. Ahogy barátságot kötöttek, és együtt videójátékoztak, hát azt imádtam. Jó volt őket együtt látni.

– Dean Holder levelei. A szívem szakadt meg akárhányszor levelet írt a halott testvéréhez. Az egész, ahogy a könyv leírta a két testvér kapcsolatát, a család szenvedését, nagyon megindított. Sok jó gondolat volt a kötetben az öngyilkosságról, a továbblépésről. Remélem sok embernek adott erőt ezzel az írónő.

– Az iskolai előzmények. A Hopelessből sejthettük milyen volt Holder előélete a suliban, mielőtt összejött volna Skyjal, de így, leírva annyira bejött. Az ebédlős jelenet Daniellel vitte a prímet.

– Sky és Holder közös jelenetei. Tulajdonképpen ugyanazokat a romantikus szálakat kaptuk meg, mint az előző részben, ugyanazokkal a jelenetekkel, mégis, imádtam, hogy ezúttal Holder szemén át látom Skyt.

Értékelés: 9/10

Az élmény majdnem maximális volt, de sokszor éreztem azt, leginkább a vége felé, hogy egy nő írta a könyvet, nem pedig egy férfi, és emiatt nem sikerült teljes mértékben visszaadni a fiús jegyeket. De félreértés ne essék, imádtam a könyvet és Dean Holdert is. Örülök, hogy elolvashattam a történetet, alig várom a folytatást!

Kinek ajánlom elolvasásra? Naná, hogy mindenkinek! Na jó, a kemény sztorikhoz szokott srácok talán csöpögősnek találnák, de egy próbát szerintem megér. Bocsi, ha sztereotípnek tűnik, de a lányok szerintem imádni fogják 😉