Már évek óta ez a könyv pörög az Insta falamon, rengeteg külföldi blogger olvasta, és a borítója állandóan visszaköszönt. Naná, hogy engem is érdekelt, annál is inkább, mert LMBTQ szál is van benne. A végeredmény viszont sajnos kissé felemás lett.

A legnagyobb gondom ezzel a könyvvel az, hogy teljes mértékben hiányzott belőle a sodró lendület. Az író stílusa (legalábbis ebben a könyvben) nem olyan, hogy képtelen vagy letenni. Mert de. Ezt még a legizgalmasabb résznél is gond nélkül letettem, mert egyszerűen nehézkes volt olvasni, a stílusa és a nyelvezete miatt.

A regény kábé csak a felénél indul be igazán, addig meg csak vánszorog a történet. A probléma forrása az, hogy az író nagyon részletesen be akarta mutatni a világot, amit megteremtett. Az óhaja teljesen valid, hiszen iszonyat jó világot dolgozott ki, én sok ponton mégis azt éreztem, a kevesebb néha több, és ha nem bonyolítaná a történet a tengernyi sok névvel, a múlttal, a kifejezésekkel, akkor ténylegesen haladhatna előre a történet.

Olvasás közben sokszor éreztem azt, hogy „oké, nekem ennyi elég, félrerakom„, de azért vitt előre a kíváncsiság. A történet alapja ugyanis nagyon menő. Öt évvel ezelőtt háború dúlt Szent Loray szigete és az Argridi királyság között, most írnák alá a békeszerződést, de eltűnik egy rangos Argridi politikus, és emiatt újra kitörhet a háború, amit a főhőseink meg akarnak akadályozni. Persze ennél jóval bonyolultabb, még a kalózokat is belevonták…

A három főhősünk volt az, aki miatt elolvastam ezt a könyvet, mert nagyon megszerettem őket, és érdekelt mi lesz velük. Lu a női főhős a háború évei alatt kém volt, gyerekként dolgozott és ölt, és emiatt folytonos lelkifurdalása van, és ez ad neki erőt ahhoz, hogy még jobban küzdjön a békéért. A lány erős volt, okos, érzékeny, és annyira imádtam a kapcsolatát a legcukibb mellékszereplővel, a 6 éves kis Teóval. Raasch jól átadta Lúnál azt, mit jelent, ha túlélsz egy háborút, hogyan változtatja meg a gondolkodásmódod, az életed, azt, ahogyan a világot látod.

Vex egy híres kalóz a szigeten, aki nem tagja egy kalóz csoportosulásnak sem. Lu vele szövetkezik, hogy megállítság Argridot, ezért is menti meg a fiút a börtönből. Az egyik központi romantikus szál köztük szövődik, és a kapcsolatukat nagyon jól építette fel az író. Érezni lehetett, ahogy lassacskán kialakul köztük a kötődés, teljesen hiteles volt az út, ahogy egymásba szerettek, és meglátták a másikban az értéket. A beszólásaikat pedig imádtam, nagyon jó csörtéik voltak, Raasch pedig elérte, hogy az elejétől a végéig drukkoljak nekik.

A harmadik főszereplőnk az argridi koronaherceg, Ben volt, akinek az életét megváltoztatta, amikor az apja eretnekség miatt élve elégette a fiú imádott nagybátyját és unokatestvérét. Ben ráadásul imádja a mágiát, és úgy érzi, ezzel segíthetne az országán, ami amúgy full vallásos, olyan középkori módon, ahol minden a Kegyelmes Istennek köszönhető, és a hit miatt lazán meg lehet ölni bárkit. A legdurvább jelenet itt az, amikor a full hívő emberek egymásról mondanak be dolgokat, amik miatt katonák viszik el a bevádlottakat. Vallásos cselekedet a javából… Szóval, Ben útja a regényben az, hogy lassacskán rádöbben arra, hogy az apja irányításával az országa nagy bajban lesz, és emiatt cselekednie kell, az emberekért.

Kaptunk azért romantikus szálat is, Ben ugyanis szerelmes a testőrébe, Jakesbe, aki egy srác. Odavoltam a kapcsolatukért, leginkább azért, mert Jakes teljesen hívő és vallásos, aki elhiszi Ben apjának a balgaságait, emiatt pedig Ben egyszerre szereti a fiút teljes szívvel, és érzi azt, hogy túl nagy köztük a távolság. Jól átjött az, hogy az ideológiai különbségek mit eredményezhetnek egy kapcsolatban, és imádtam azt, amit az író a párossal művelt a történet során, mert olyan jól átadta mindkét fiú érzelmeit és gondolatait.

Értékelés: 6/10

Nehézkes olvasmány volt, Raash abszolút nem ír sodró lendülettel, kicsit nyögvenyelős volt a könyv. A karakterei viszont zseniálisak, a világ is jó amit felépített, és az alaptörténete is érdekes. De a lényeg a karaktereken van, az vitt előre olvasás során, hogy tudni akartam mi lesz velük, mert mindhárom főhőst a szívembe zártam, és úgy érzem a karaktereket remekül bemutatta nekünk azíró.

Hogy tetszik a borító? Elképesztően gyönyörű. Ránézel, és a polcodon akarod tudni.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a komolyabb fantasy történeteket, ha nem riadsz meg a nagyon részletes világábrázolástól és az LMBTQ kapcsolatoktól, akkor adj esélyt Raasch könyvének.