Amikor elkezdtem a Prodigyt, kicsit tartottam tőle, hogy hozza-e a Legenda színvonalát. Szerencsére nem volt miért aggódnom, ez a rész is rendkívüli lett. Kaptunk sok akciót, kalandot, izgalmakat, nagy meglepetéseket, de emellett most az érzelmekben sem volt hiány. És pont ez volt az, ami miatt annyira szerettem a könyvet.
Az első részben kicsit zavart, hogy June és Day olyan hamar egymásba szeretnek, és valahogy hiteltelennek tűnt az egész. Most viszont, hogy már együtt vannak, az írónő nagyon szépen ábrázolta kettejük románcát. Most már tényleg elhittem, hogy szeretik egymást, mindannak a dacára, ami közéjük állna. És ebből adódóan sok gyönyörű, érzelmes jelenetet olvastam, a legtöbb a szívemig hatolt.
* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *
Az írónőtől nagyon jó döntés volt az, hogy visszanyúlt a gyökerekhez. Mert Day egy utcagyerek, June pedig a Köztársaság üdvöskéje, a milliomos lány, aki nem élte túl azt, amit Day. Hiába szenvedtek sokat mindketten a családjaikat ért tragédiák miatt, a gondolkodásmódjukban alapvető különbségek vannak. Az ebből fakadó viták, és Day ellenségeskedése mindenkivel szemben akinek pénze van, nagyon jól át lettek adva. Annyira hiteles és érthető volt az egész, emelem a kalapom az írónő előtt.
A romantikus szál mellett természetesen pörgött a rész főszála is. Röviden annyi, hogy Az Első meghalt, ezért a fia, Anden veszi át a helyét. A Patrióták meg akarják ölni az új Elsőt, hogy forradalmat robbantsanak ki. Day lenne a gyilkos, June pedig az, aki létrecsalja. A lány viszont ahogy Anden mellé kerül, kezdi egyre jobban megimerni a férfit, és rádöbben, az Új Első változtatni akar, eltörölni az igazságtalanságokat. Viszont a Patrióták – és Day is – gyilkosságra készül.
Az alaptörténet nagyon ötletes volt, tele erkölcsi dilemmákkal. Mert ahogy Day is gondolkodott rajta, tényleg változhat-e a világ, ha meghal Az Első. Tetszettek az ebből fakadó dilemmák, a viták June-nal. És ezen a ponton June nálam mindent vitt. Szeretem az okos, gondolkodni tudó és akaró karaktereket. June a tökéletes példa arra, hogy mennyire jót tud tenni egy könyvnek ha okos a főszereplője. Persze, Dayt is szerettem, nála az impulzív viselkedés volt az, ami mindent vitt.
Külön szerettem azt is, hogy most végre nyitottunk a világra. Csak úgy szívtam magamba az infókat, és néhol meg is rettentem, mert amint teljesen elolvad az Anktartisz és az Északi sark, a megemelkedett vízszint pedig elmossa a világ egy részét, tényleg hasonló dolog történhet meg, mint ebben a könyvben. Ez a jövőkép annyira hiteles, hogy pont emiatt volt néhol rémisztő olvasni a könyvet. Az pedig tök érdekes gondolat, hogy Európa egy része áttelepült Afrikába, és úgy vált Afrika a világ legfeljettebb földrészévé.
Remélem nem árulok el nagy spoilert azzal, ha elmondom: túljutottunk a határon is. Látni a Kolóniákat nagyon felemelő volt, amolyan “igen, ennek így kellett történnie” élményt adott. És pont ezek a fejezetek voltak a kedvenceim a könyvben.
Amit még ki kell emelnem, azok a mellékszereplők. Thomast különösen szerettem, pláne miután kiderült az LMBT-szál is. Érdekes karakter ez a srác, imádtam, ahogy árnyalták. Kaede volt a másik szívem csücske, a pilóta lányt sosem felejtem. A Tess és Day szál volt még nagyon tanulságos, Tesst pedig még mindig nagy kedvenc, remélem újra feltűnik. És persze arra is kíváncsi leszek, hogy Anden vajon tényleg csak jót akar, vagy netán rosszban sántikál.
Értékelés: 9/10
Bőven hozta az első rész színvonalát a kötet. A dramaturgiai ív felépítése pazar volt, nagyon szépen lett adagolva a feszültség, vagy éppen a WTF pillanatok. Imádom, hogy Marie Lu ennyi izgalommal, ilyen jó ötletekkel, és király karakterekkel dolgozik. Még a héten olvasom is a lezáró részt, kíváncsi leszek rá!
Hogy tetszik a borító? Továbbra is nagyon bejön a stílus, a fekete és a kék játéka pedig tök jól mutat.
Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Ne várj te se 3 évet, olvasd el a könyvet mielőbb, mert megéri!
