Bevallom, kicsit tartottam ettől a könyvtől. A vélemények ugyanis eléggé megoszlanak: sokan imádják, míg sokan utálják ugyanis. Az biztos, hogy a Hooverek között az Ugly Love tényleg egyedi, és nem csak azért, mert itt van a legtöbb szexjelenet. De tényleg, a könyv kábé fele szex, ami szerintem alapból nem gond. Viszont maga a sztori kissé nálam is sántított.

A hősnő Tate, a fiatal lány, aki a bátyjához költözik, aki egy menő és gazdag pilóta. Itt ismeri meg a bátyja haverját, a szexi Milest, aki valamiért nem akar mosolyogni, és érezhetően sötét titkokat őriz. Végül összejönnek, de Milesnak van két szabálya: Tate ne kérdezzen a múltjáról, és ne akarjon közös jövőt. Ez csak szexkapcsolat, semmi más. De naná, hogy a lány többre vágyik.

Az, hogy a fél könyvben kábé szex volt, azért nem zavart engem különösebben, mert itt az írónő fontossá tette az aktusokat. Míg Miles ágyon kívül bunkó volt, addig szex vagy csak smárolások közepette előbújt belőle a kedves srác, és az ilyen pillanatokban mélyült igazán az, ami köztük van. Hoover úgy használta a szexet, ahogy egy NA könyvben azt elvárom. Nem az oldalak pörgetésére, vagy némi pajkosság miatt kellett, hanem azért, hogy megmutassa a lehető legsebezhetőbb pillanatokban a karakterek valódi arcait.

A két főszereplőre épít a könyv, és minden hibájuk ellenére azért tudtam szimpatizálni velük. Külön tetszett Tate-nél az, hogy bizonyos pillanatokban mennyire erős tud lenni. Érdekes volt a családjával való kapcsolata is, de legjobban a közös beszélgetéseiért rajongtam a Kapitánnyal. Az a nyolcvan éves bácsi imádnivaló volt, pláne az ütős beszólásai, és a jól elhelyezett gondolatfoszlányai.

A könyvet viszont érdekes mód Miles fejezetei miatt kedveltem igazán. Ugyanis ezekből derült ki az, hogy a srác miért nem akar szerelembe esni. A múltba, pontosabban a gimis éveibe repültünk vissza. Utólag sajnálom, hogy nem azt a történetet kaptuk meg teljes regényként, mert meghatóbb, érdekesebb, és egyedibb volt Miles múltjának bemutatása, mint a jelen Tate narrálásában. Konkrétan alig vártam, hogy a jelen fejezet végére érjek, és tovább olvassak Miles múltjáról.

Kicsit sajnáltam azt is, hogy olyan felemás üzenetet közvetít a könyv. Nem tudtam egyetérteni Tate-tel, egyszerűen sajnáltam, hogy együtt marad egy olyan fickóval, mint Miles. Mert a jelenben Miles nem egy átlagos rosszfiú volt, hanem az a fajta, aki az egyik pillanatban cuki, aztán előtör belőle a legdurvább állat. Nem hiszem, hogy ezt bárkinek is el kéne viselnie abban a reményben, hogy „meg fog változni” és „majd én jobbá teszem„. Akkor se, ha isteni az ágyban. Több olyan pontja volt a sztorinak, ahol beolvastam volna a csajnak, hogy nyomás, hagyd el. Nem véletlenül lett Csúf szerelem a cím… Viszont itt kissé az üzenet is csúf, pláne, ha a könyv végét figyelembe veszem.

Persze mindennel együtt nem tudom azt mondani, hogy a Csúf szerelem ez rossz könyv. Mert sok olyan feeling átjött, amit Hooverben nagyon szeretek. A szép leírások, az érzelmes pillanatok, és a hangulat. Tényleg, erre nem lehet jobb szót mondani, Hoovernek megvan az állandó varázsa, és ez a könyvből is sugárzott. A vége, a nagy lezárás pedig tetszett, különösen Miles pillanatai, és a nagy találkozás.

Értékelés: 7/10

A Csúf szerelem tényleg különbözik Hoover több könyvétől. Nem mondom, hogy rosszabb, de maradjunk annyiban, hogy más. Ezzel együtt is megvan a maga szerethető bája, de tény, hogy a Hopeless sorozat, a Maybe Someday, a Confess és az It Ends With Us is jobban tetszett.

Hogy tetszik a borító? Elsőre nem tűnt különlegesnek, de a könyvben kiderül miért fontos a víz, és így, a jelentés ismeretével telitalálatnak érzem.

Kinek ajánlom elolvasásra? Hoover rajongóknak és a New Adult könyvek szerelmeseinek mindenképpen.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *