A fiúknak, akiket valaha szerettem az egyik legjobb YA film, amit valaha láttam. Szerintem ebből kultikus lesz, ha már most nem az. Sajnos egyik folytatása sem ért fel az első filmhez, de azért a harmadik, lezáró rész jobban tetszett, a másodiknál.
A történet szerint már a végzős évben vagyunk, Lara Jean és Peter pedig a jövőt tervezgetik. Petert felveszik ösztöndíjjal a Stanfordra, Lara Jean viszont más egyetemekre nyer felvételt, így egy ponton döntenie kell, hogy Petert vagy az álmait követi, netán létezik-e harmadik út.
Amit a legjobban sajnáltam ebben a részben, hogy sok történetszál nem volt elég kidolgozott. Itt van például Lara Jean (nagyon) hirtelen szerelembe esése New Yorkkal. Lana Condor arcjátékban ugyan mindent megtett, a jelenetek viszont annyira gyorsak és hirtelenek voltak, és nem is a lényegre koncentráltak, inkább tűnt az egész kalandnak, mintsem egy olyan, az egész életet megváltoztató eseménynek, ami olyan erősen hat Lara Jeanre.
A másik nagyon fájó szál Peter és az édesapja kapcsolata volt. Ezzel az eddigi filmek sem igazán foglalkoznak, és az, hogy most előrángatták a dolgot, csak egydimenziós tudott lenni. Azért kellett ez a szál, hogy Peter kimondhassa, őt mindenki elhagyja, és ezért legyen Lara Jenanen egy erős érzelmi nyomás. Viszont… erre nem is igazán erősítettek rá, ráadásul Peternél sem jött igazán elő az, hogy mit jelent számára az apja, mennyi fájdalom kapcsolódik a férfihoz.
A könyvben a fő szál, azaz Lara Jean tépelődése a jövője miatt, és Peter dilemmája az apja kapcsán nagyon erősen átjött, ehhez képest úgy érzem a film nem csak kevesebbet adott, hanem nem is igazán tette érthetővé a két fiatal dilemmáit. A könyvben például volt egy nagyon erős szál, hogy a lányok anyukája azt akarta, egy lánya se menjen úgy egyetemre, hogy van pasija, mert úgy (szerinte) nem tudják megtalálni önmagukat. Margot és Josh anno ezért szakított. Ezt például nagyon hiányoltam, szerintem fontos eleme lehetett volna a történetnek, de sok olyan apróság van még, amit ha felhasználnak a könyvből, erősebb lehetett volna a film.
Nagyon sok dolgot azért szerettem, elképesztő volt például a látványvilág, imádtam a vibráló színeket, Lara Jean ruháit, a szobájába bármikor beköltöznék! Annyira jó volt, hogy kimozdultunk, a Dél-koreai jelenetek és a helyszínek zseniálisak lettek, a lakatos jelenet különösen. A könyvben a kirándulást csak említették, örülök, hogy itt át is élhettük. New York látványa is mindent vitt, a kanapés dolgon nagyon nevettem, és úgy eleve jó volt látni azt, hogy ezek a fiatalok ilyen hamar felnőttek.
A kémia még mindig nagyon jól működik Lana Condor és Noah Centineo között, annyira édesek voltak együtt, és mivel John Ambrose (a könyvvel ellentétben) nem tűnt fel, most már tényleg igazán tudtam drukkolni a párosuknak. Pláne mert Peter most igazi könyves álompasiként viselkedett. A Cris-es mellékszál is aranyos volt, Kitty pedig hol felidegesített, hol mosolyt csalt az arcomra, de az fix, hogy eredeti karakter.
Értékelés: 7/10
Összességében annyit tudok mondani, hogy a könyv egy sokkal komplexebb és gazdagabb történetet ad át, a film viszont így is visz magával, gyorsan eltelt a játékidő, a karaktereket még mindig nagyon szerettem, és olyan jó kis romantikus történet volt ez, amiben azért ott lappangott a mélység is, hiszen lezárni a gimnáziumot, elkezdeni az életed egy új fejezetét sosem egyszerű, különösen ha ezáltal a szerelmedtől is távol kerülhetsz. És jó, hogy erről mesélt az írónő.
Kinek ajánlom megtekintésre? Ha láttad az első két filmet, ezt semmiképpen se hagyd ki, így kerek a trilógia, és tényleg van benne nagyon sok olyan jelenet és kikacsintás, ami a te arcodra is mosolyt fog csalni.
Ó, és mint az általános iskolai igazgatónő, Jenny Han is feltűnt a filmben. Éljen!
