Hogy lehet valami ennyire gyönyörű, és időnként gusztustalan? Álomszép és idegesítő? Ámulatbaejtően tökéletes és lehetetlenül zavaros? Elég sok kettősséget vonultatott fel bennem a regény, időnként felszisszentem, máskor elolvadtam, de egy biztos: a Szólíts a neveden engem is meghódított. Minden hibájával együtt.

A történet főszereplője és narrátora a tizenhét Elio, a helyszín a ’80-as évek, Olaszország. A fiú egy vidéki kúriában él, ahová minden nyáron  megérkezik egy egyetemista, hogy segítse a tudós apját, és idilli környezetben dolgozhasson a fő művén. Azon a nyáron egy dögös, huszonöt éves férfi érkezik, Oliver. Akibe Elio szép lassan beleszeret, és csak reménykedni mer benne, hogy lesz viszonzás.

Szépirodalmi kötetről beszélünk, tehát emiatt itt-ott kissé zavaros volt a könyv. Nem is a dramaturgián, a jó történet-szálakon volt itt a hangsúly, hanem a szereplők, leginkább Elio érzelmi hangulatán. Azon, hogy bemutatta, milyen volt tudós szülők mellett felnőni, mennyire gyönyörű és fájó lehet a szerelem, és mennyire össze tud zavarni az is, ha teljesülnek az álmaid, és rájössz, te talán mégis másra vágytál.

A hangulati elemeket az író nagyon jól megragadta. Ott voltam én is az olasz milliomosok és az őket szolgáló cselédek között, éreztem a nap melegét az arcomon, az enyémek lettek Elio félelmei, gondolatai és vágyai. Egyszerűen könnyű volt azonosulni a főhőssel, úgy átélni az érzelmeit, mintha az enyémek lennének. És ez tette igazán emlékezetes olvasmánnyá a könyvet.

A legnagyobb hangsúly persze a szerelmen volt. Azon, amiot Elio érzett Oliver iránt. A leírás a legtöbb helyen gyönyörű volt, annyira átjött az, hogy mit is jelent igazán szerelmesnek lenni, és vágyni a másikra. De sok ponton csak a fejemet ingattam. Egy-egy beszélgetésen. Néhány dramaturgiai megoldáson. És így tovább…

A könyvben az erotika is fontos szerepet kapott, ami teljesen érthető, mégiscsak két fiatalról van szó, akik a másikra vágynak. De ezek az erotikus részek nem mindig voltak jók. Nincs abban semmi szexi, ha valaki beleélvez egy barackba, a másik pedig megeszi. Vagy ha az egyik a wc-be üríti a nagydolgát, a másik megkéri, nézze meg, hogy ne legyenek titkaik egymás előtt. (WHAT THE F*CK!) És sajnos sokszor a szex leírásoknál sem éreztem, hogy annyira működne a dolog. És ezért kár volt.

És szerettem a főhősöket? Igen is, meg nem is. Itt is annyira kettősséget éreztem. Néha jó lett volna csak úgy pofán vágni mindkettőt. Olivert azért a sok Később!-ért, ami ugyan ütős jellemrajzot adott neki, és ügyesen játszottak a hatással, amit kiváltott, de engem sajnos irritált sokszor. (Lehet ez volt a cél).

Szívesen pofán csaptam volna Eliót is, mert nem érdekel, hogy tizenhét éves és kíváncsi, ne szórakozzon úgy egy lány érzelmeivel, hogy pontosan tudja, másra vágyik, és más ágyába sétál át utána. (spoiler miatt lett elsötétítve)

Viszont a két karakter sokszor jól működött együtt. Ha éppen nem szexeltek, csak kerülgették egymást, akkor a kémia is nagyon tudott dübörögni. És igen, Oliver és Elio is emberiek voltak, tele hibákkal. És ez általában jó is, a könyves karakterek a hibáik miatt is szerethetőek lehetnek, ez tompítja, hogy sokszor tökéletesnek vannak ábrázolva. Itt viszont ezek az emberi hibák nem úgy lettek átadva, ahogy én jónak éreztem.

Ami viszont csodálatos volt, az Elio apja. Nem akarok spoilerezni, de már csak ezért megérte elolvasni a könyvet. Csodálatos, megindító, érzelmes. Három közhelyes szó, és még ez sem fedi le teljesen azt az aranyembert.

Értékelés: 8/10

Sokszor imádtam ezt a könyvet, és persze a főhősöeit. Egyszerre volt gyönyörű és néha gáz ez a történet, de még így is maradandó emlék marad. Mert jó volt a hangulata, tele volt jó ötletekkel, és az író mert valami mást írni, mint amit megszoktunk. Kár, hogy ez nem mindig jött le a lehető legjobb módon.

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű! Annyira király, hogy az Atheaneum ki tudta adni filmborítóval. Még ránézni is öröm.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szeretitek a különleges könyveket, akkor erre mindenképpen szánjatok időt, mert nem csak hangulatára egyedi. LMBT rajongók előnyben. És lesz egy szó, amit ha meghallotok bárhol, csak a Szólíts a neveden-re gondoltok majd először: Később!