Nemrég megnéztem az új A szépség és a szörnyeteg filmet. Szép volt, Emma Watson színészi játéka páratlannak bizonyult, a dalokat még mindig imádom, Luke Evans pedig brillírozott a szerepben. Egyedül a tárgyak voltak gagyik, mint szerencsétlen Csészike. De hosszabb értékelést azért nem írnék róla, egy dolgon viszont komolyan elgondolkodtam.

A Facebookon járva szerintem sokatokkal szembejött már pár vicces kép, miszerint a film azt tanítja (a fiatal lányoknak), hogy amíg a pasi milliárdos és van egy kastélya, tök mindegy hogy néz ki. Ezen már olyan sokszor megakadtam. És nem véletlenül használom a megakadtam szót, mert a fennakadás azt jelezné, hogy felháborítónak tartom a gondolatot. De ez nincs így.

Sajnos valahol egyet kell értenem az, hogy a történetnek van egy olyan erős melléküzenete, ami tényleg ezt sugallja. Mindezt pedig a filmben sem sikerült kiküszöbölni, hiába volt jóval nagyobb a játékidő, mint a rajzfilm esetében.

Belle tényleg nagyon hamar belezúg a szörnybe, aki ne feledjük, rabként tartja fogva egy palotában. És miután megmutatja neki a könyvtárát, szépséges ruhákat ad neki, és kvázi megteszi a kastély úrnőjévé, azután kezd el Belle komolyabban szimpatizálni vele.

Igen, tudom, a Szörny is kedves lesz a lánnyal, megmutatja neki, hogy lapul benne némi jóság, de az egész, ahogy átjön, bőven megadja az alaphangot az Aranyásó Belle gúnynévnek. És ez szomorú, mert ennek a történetnek tényleg arról kéne szólni, hogy a szerelem vak, és jól csak a szívével lát az ember.

És akkor itt emelném Alex Flynn A szörnyszívű című regényét, amiből film is készült Alex Pettyfer és Vanessa Hudgens főszereplésével. Ez is egy A Szépség és a szörnyeteg feldolgozás, de ott igazán sikerült elérni, hogy elhiggyem, ott a lány még véletlenül sem a vagyonba szeret bele.

A Szörnyszívűben megteremtettek egy édes közeget, a történetben mindvégig pozitív volt a két karakter interakciója, nem adtak alájuk kastélyt és egy hadseregnyi szolgát, sem gyönyörű báli ruhákat. Egyszerűen két kamasz voltak, bezárva egy New Yorki normál lakásba, ahol együtt kellett élniük a saját biztonságuk érdekében. Először barátok lettek, aztán több…

Sajnálom, hogy A Szépség és a szörnyetegben megmaradt az Aranyásó gondolatiság, sokkal jobb is lehetett volna az egész, ha kicsit ügyesebben nyúlnak az alapanyaghoz. Talán ha több Belle & Szörnyeteg jelenetet kaptunk volna, amiből tényleg érezhető Belle kialakuló szerelme… De azért így se volt rossz film.