Most, hogy már a második Bálint Erika regényt olvashattam el, azt hiszem kijelenthetem, az írónő rajongója lettem. Ugyanis A nap csókja több nagyon fontos témát kifejezetten jól bemutató történet volt, amit Erika olyan sodró lendülettel írt meg, és akkora lelke, ereje volt a szavainak, hogy alig tudtam letenni a kezemből, ha másfelé szólított az élet. Csak hát, a végében sajnos picit csalódtam – de erről kicsit később.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen a könyvet! *

A kötet hősnője Léna most ünnepli az ötvenedik születésnapját. Egy rossz, szerelem nélküli házasságban él, szülei nyomására ment annak idején feleségül Robihoz. Most megrekedt az élete, nem boldog, Robi folyamatosan csalja őt, a lányával, Zsúval sem jó a viszonya. És ekkor ismeri meg a vonaton Andrást, a nála tíz évvel fiatalabb jóképű rendőrt, akitől életében először bizseregni kezd benne a nő.

Olyan sok témát behozott az írónő a könyvvel! Például azt, hogy a rossz szülői minta milyen sokáig káros hatással tud lenni az életünkre. Hiszen pár generációval ezelőtt a válás még hű, de nagy bűnnek számított, Léna szülei is együtt maradtak egy rossz párkapcsolatban, persze, hogy Léna is fél a tettek mezejére lépni. De ha már szülők: a rossz nevelés, a nyilvánvaló szeretet hibája, a merev szabályok is hosszan tartó deformációt okozhatnak a gyereknél – erre Léna és a nővére élete a bizonyíték. Hiába múltak el ötven évesek.

Nagyon érdekes volt számomra Léna és az apukája viszonya, különösen amikor a jelenben tűnt fel az apuka, nem a visszaemlékezéseknél. Mindannyiunk életében eljöhet az a pont, amikor gondoskodnunk kell valamelyik szülőnkről, annyira félelmetesen realistán jelentek meg ezek a részek is a történetben. A nagypapa pedig baromi beszédes karakter volt a tetteiben: Lénával szemben sosem tűnt jó embernek, Zsúnak viszont jó nagyapja volt, Robit is segítette. Hát nem csoda, hogy Léna nem tudta őt úgy szeretni, ahogy azt szerette volna.

A nő ne váljon el. A nőnek ne legyen szeretője. Ha van neki, az szégyen, ő csak tűrjön, ne akarjon boldog lenni. Ilyen, és ehhez hasonló idióta dolgok voltak több generáción át a nőkbe nevelve. Olyan szépen megmutatja ez a könyv azt, hogy együtt maradni egy szerelem nélküli párkapcsolatban mindkét fél számára káros. Hogy egy nőnek is szüksége van a szerelemre és a kielégülésre. Mert nem szabad bent maradni egy boldogtalan házasságban. Szerettem, ahogy ezt a témát körbejárja a kötet, mert annyira fontos erről mesélni.

András pedig, hű! Tipikusan az a pasi, akibe az ember hamar belezúg, mert az nem rossz dolog, ha egy szabolcsi parasztgyerek, hiszen úgy tud szeretni, annyira kedves, jólelkű pasi, nehéz neki nemet mondani. De egy ponton egyetértettem Lénával. Szerettem volna róla többet tudni, jobban megismerni azon túl, hogy nagyon kedves, jólelkű és iszonyat szexi rendőr.

A könyv vége viszont számomra kissé csalódás volt, méghozzá leginkább Léna karakterfejlődésének a szempontjából. Az egész kötet a szememben arról szólt, hogy Léna felismerje, a belé nevelt elvek hibásak, az ember egyéni boldogsága igenis számít, és ezért tennie kell. Viszont Robi mondta ki a döntő szót, hogy váljanak el. Ha ez nem történik meg, Léna vajon megtette volna? Nagyon szomorú, hogy ezt soha nem tudjuk meg.

Illetve, engem Léna lánya, Zsú a könyv nagyon sok pontján idegesített. Nem azért, mert ne értettem volna meg a fájdalmát, az életében jelen lévő nehézségeket, hanem mert egyetemista létére tizenkét évesen viselkedett, és egy pillanatra sem állt, hogy elgondolkodjon azon, milyen is lehet az anyja élete…

Értékelés: 9/10

Minden hibája dacára ez a könyv hatalmas élmény volt számomra, nagy lelkesedéssel olvastam végig. Szeretem azokat a sztorikat, amik bebizonyítják, az ember bármikor újrakezdheti az életét, ráadásul Léna karaktere is baromi közel került hozzám. Jó volt olvasni. Az iskolában történt kirekesztő viselkedés, és „erkölcsi értékeléses” dolgok pedig Léna munkahelyén annyira jól át lettek adva – bár tény, hogy forrongtam olvasás közben, gondolom ez volt a cél.

Hogy tetszik a borító? Hát, mit mondjak. Nem rossz, csak annyira érződik rajta, hogy egy huszonéves nő van a képen.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Sokat tanít ez a könyv nekünk, embereknek.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen a könyvet! *