Pár éve olvastam Helena Silence debütáló regényét, az Enigmát. Hamar a szívemhez nőtt, a humorát és az elgondolkodtató idézeteket pedig különösen szeretem a regényből. És persze Alex beszólásait is 🙂

Alább összegyűjtöttem a tíz kedvenc idézetem az Enigmából, jó böngészést hozzá!

#1

„– A barátnőd épp megszegi az Úr tizenegyedik parancsolatát – mutattam az asztaluk irányába, ahol Cilia Alex tányérjából lopkodta a sült krumplit. Már majdnem kiléptem az ajtón, amikor utánam szólt:
– Hé, Lena! Mi a tizenegyedik?
– Hát, ami a napi szénhidrátbevitelt szabályozza! – mondtam magától értetődően, aztán kimenekültem az ajtón. A kocsi felé menet még hallottam, ahogyan hangosan felnevet.”

#2

„– Azt hittem, hogy az egyik ló hajol fölém – bizonygattam. – Csak azért öleltelek át.
– És amikor csókoltalak, és te visszacsókoltál, akkor is lónak hittél? Mert nekem máshogy tűnt.”

#3

„– Majd ha a pokol befagy! – szorítottam össze a számat.
– Nem hallottad még, hercegnő? A kárhozottak rég megváltották a korcsolyabérletet! Szóval beszélj!”

#4

„Aztán apa elvitt a kedvenc könyvesboltomba, a kezembe nyomta a hitelkártyáját, miközben eltakarta a szemét, és egy vértanú arckifejezésével közölte, hogy vesznek fagyit anyával, és megvárnak a parkban, amíg én költekezem.”

* A könyvre is kíváncsi lettél? Szerezd be ide kattintva kedvezményesen! *

#5

„– Megyünk – mondtam határozottan, és elindultam lefelé a lépcsőn. – Aranyos játék autó! A tiéd?
Megálltunk a lépcső aljában parkoló vérvörös, elektromos kisautó mellett.
– Hé, ne csúfold Klaust! – pirított rám Zoe. – A kicsike múlt nyár óta hűséges társam!
– Klaus?
– Most mi van? Csak neveznem kell valahogy! Klaus német gyártmány, a neve pedig a hazájára emlékezteti. Így kevésbé magányos, ugye Klaus? – simogatta meg gügyögve a motorháztetőt.
– Magatokra hagyjalak titeket?”

#6

„Arra gondoltam, szinte lehetetlen, hogy ennyi tökéletes pillanat jusson nekem. Megérdemlem én ezt? Valószínűleg nem. De megtettem mindent,hogy kiélvezzem. Belevetettem magam ezekbe a pillanatokba. Fenékig ürítettem őket.És hagytam, hogy boldoggá tegyenek.”

#7

„A szavak úgy jöttek a számra, mint egy imádság. Lecsókolta őket, aztán megismételt mindent. Olyan volt az egész, mint egy éjszakába suttogott, megkötött fogadalom. Egymáséi voltunk, és én imádtam minden pillanatát.”

#8

„Az arcomat elborította a forróság, mert ahelyett, hogy tiltakoztam volna, a kéretlen csók ellen, viszonozni kezdtem azt. Nagyon meg fogom még ezt bánni!”

#9

„– Erre rögtön az arcomba robbantál. Ott feküdtél a mezőn, gyönyörűen és mit sem sejtve. Amikor átölelted a nyakamat, képtelen voltam ellenállni. Megcsókoltalak. Amitől megint sokkal rosszabbra fordultak a dolgok.
– Rosszabbra? – Várakozástól remegő szívem őrült dobogása egy pillanatra leállt.
– Rosszabbra, mert arra vágytam, hogy soha többé ne kelljen abbahagynom azt a csókot.
– Ó! – könnyebbültem meg.”

#10

„– A nagybátyád nemsokára itt lesz. Addig ülj le, drágaságom, kapsz valamit enni!
– Nem, köszönöm! Nem vagyok éhes.
– Ugyan, ugyan kiscsibém! Hisz olyan soványka vagy, hogy elfúj az első erősebb szélroham. Ülj csak le ide – mutatott az egyik székre –, és majd én gondoskodom rólad.”

* A könyvre is kíváncsi lettél? Szerezd be ide kattintva kedvezményesen! *