A napokban jelent meg Leia Stone új regénye, a Bukottak Akadémiája, ami egy nagyon szórakoztató, imádnivaló történet. Értékelést már írtam róla, most pedig kigyűjtöttem 10 humoros és romantikus idézetet a könyvből, hogy megjöjjön a kedved az olvasáshoz. Íme!

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen ide kattintva! *

#1

„– Annyira sajnálom. Te tök rendes srác vagy.
– Áucs! Rendes srác – mondta fájdalmat színlelve.
Felnevettem.
– Semmi gond nincs azzal, ha valaki rendes srác.
– De végül mindig a sötét, maguknak való seggfejeknek jut a lány.”

#2

„– Brielle, hadd mondjak el valamit – melegség áradt szét bennem, mikor Raphael megfogta a kezemet. – Senki, ismétlem, senki nem születik gonosznak. Még a rossz útra tévelyedettek is bármikor megtérhetnek. Történjék bármi.”

#3

„– Ájulós vagy? – a szavai hallatán forogni kezdett velem a szoba.
– Igen, az – válaszolt helyettem Lincoln.
Karbafont kézzel szembefordultam vele.
– Kérlek, mondd, hogy a segged szétrúgásának gyakorlása is a kiképzésem része.
A pisztoly rezegni kezdett Marleen kezében.
– Kedvelem őt – mondta Lincolnnak.”

#4

„Lincoln lépett ki a fürdőszobából csuromvizesen, a derekára tekert törülközőben.
Egek, micsoda test! Tátott szájjal álltam, csak a kidolgozott mellkasát bámultam. Amikor egy cseppnyi víz gördült le a nyakán, át a kockás hasán egyenesen le a V vonaláig – jesszus, V vonala van – hangosabban fújtam ki a levegőt, mint kellett volna. Oké, felnyögtem. Kicseszettül felnyögtem.
Öljetek meg!
– Brielle! – a tekintete a csupasz vállamról a lábamra vándorolt, majd vissza az arcomra.
– Kopogtam. Kétszer is – nem tudtam tisztán beszélni. Hogy is hívnak? Hol vagyok?”

#5

„– Egy démonokkal teli gettóban nőttem fel. Azt hiszem, nem lesz gond néhány gazdag cicababával, akik azt hiszik, jobbak nálam.
Sikerült. Mosolyt csaltam Lincoln arcára, és kapaszkodjatok meg, gödröcskéi voltak. Amint észrevette, hogy figyelem, elkomorodott, próbálta meg nem történtté tenni a mosolyt. De láttam. Viccesnek talált.
Ez az!
Várjunk csak! Ki nem állhatom őt.”

#6

„– Ne aggódj, amúgy sem az esetem – kiáltottam át a termen.
Darren és Blake egyszerre nevettek fel, de Lincoln olyan égető tekintettel nézett rám, amit nem tudtam hova tenni.
Noah értetlenül nézett.
– Miről beszélsz? Mindenkinek én vagyok az esete – csókolta meg a befeszített bicepszét.
– Túl szép vagy – feleltem őszintén. Sosem randiztam volna egy sráccal, akinek szebben formázott szemöldöke van, mint nekem.
– Köszönöm – vigyorodott el Noah.”

#7

„– Milyen cuki – jegyezte meg Darren.
– Nem vagyok cuki. A kismacskák azok. Én vagány vagyok. Nézd, még rajta van a vér tegnapról – mutattam a pengét.
Lincoln sóhajtva előrelépett.
– Tedd el azt, mielőtt kárt okozol magadban.
Ünneprontó.”

#8

„A mágia királyság, ezt el kellett ismernem.
– Megtalálni a végtelen fegyvereteket nem sétagalopp. Legyetek türelmesek. Hívni fog titeket. Egyfajta rokoni kapcsolatot fogtok érezni. Szeretetet. Helyénvalónak fogjátok érezni, mintha egész eddigi életetekben erre vártatok volna – magyarázta.
– Ha ez igaz, akkor a kávé a végtelen fegyverem, – motyogtam halkan, megnevettetve pár közelben álló diákot.”

#9

„Felnevettem. Lincoln keze az arcomról a nyakamra vándorolt.
– Plusz, túl gyönyörű vagy ahhoz, hogy arkdémon legyél. – mondta az ajkaimat fixírozva.
Gyönyörű. Lincoln Grey gyönyörűnek tart.
Talán az óceán morajlása, vagy a nyakamon felejtett keze miatt. Talán ahogy vágyakozó szemekkel nézett az ajkaimra, felbátorodtam. A bicepszébe kapaszkodva közelebb hajoltam, és megcsókoltam. Amint összeért az ajkunk, szétnyitotta a száját, elmélyítve a csókot. Gyönyör áradt szét bennem, és pillangók verdestek a gyomromban. A nyelve táncot járt az enyémmel, miközben a kezét finoman a derekamra csúsztatta.
Lincoln Greyjel csókolozom.
Felnyögtem a gyönyörtől. Lincoln egy hirtelen mozdulattal hanyatt dőlt a homokban, magával húzva engem. Fölötte térdelve, éhezve a gyönyört csókoltam tovább; olyan érzés volt, mintha egész életemben erre a pillanatra vártam volna. Míg én a tarkóját simogattam, Lincoln a pólóm alá csúsztatta a kezét, a bordáim vonalán táncoltak az ujjai.”

#10

„Összenéztünk, az ajkaink fájdalmasan közel voltak egymáshoz.
– Együtt?
– Aha – bólintott. – Megkedveltelek. Már az enyém vagy.
„Már az enyém vagy.”
Alig volt időm feldolgozni a szavait, mielőtt gyengéden megcsókolt. Nem volt túlfűtött, mint a parton, lágy volt, kíváncsi, és túl hamar ért véget.”

* Elolvasnád? Szerezd be kedvezményesen ide kattintva! *