Annyira örülök, hogy megjelent ez a könyv. Mert tényleg hiánypótló volt a magyar irodalomban, hogy egyszerre és ennyit beszéljünk az elsőről. A szexuális felvilágosítás az iskolákban csapnivaló, a szülők nem szívesen pedzegetik a témát, a net pedig néha veszélyes terep információszerzésre. Ezért is jó, hogy megszületett ez az antológia, ami remélem el is jut minél több emberhez.

Az első novelláiból nagyon sok fontos dolgot megtudhat a célközönség, a tinédzserek. Például olyan tévhiteket oszlat el, miszerint a fiúk nem izgulhatnának a nagy alkalom előtt. Felhívja a figyelmet a védekezés fontosságára, vagy éppen egy olyan apró, de annál fontosabb dolgokra, miszerint nem az a legfontosabb, hogy tökéletes legyen az első, hanem az, hogy olyan emberrel történjen meg, aki igenis fontos a másik számára.

A könyv üzenete maximálisan átjött, ahogy a kiadói szándék is, miszerint itt a tabuk ledöntése és az olvasók megsegítése volt a cél. Ez pedig nagyon sikerült, méghozzá mindkét nem szempontjából. Tehát a fiúk, és szerintem a lányok érzései is érdekesen és hitelesen lettek bemutatva.

Egy antológiában sajnos elkerülhetetlen, hogy a novellák minősége váltakozó legyen. Sajnos itt is ez történt. Az üzenet bár mindenütt átjött, de nem nyerte el a tetszésem az összes novella.

Sokat vártam Dragomán György novellájától, de sajnos nem igazán tetszett a történet. Túl rövidnek éreztem és kapkodónak, nem kaptunk elég időt, hogy megismerjük a karaktereket, az élethelyzetüket.

Nyáry Krisztián szexről szóló előszavát sem igazán élveztem, sokkal inkább tűnt dolgozatnak, mintsem előjátéknak az irodalomtörténettel. Sok érdekes tényt közölt benne, viszont itt is röviden jelentek meg, sokról szívesen olvastam volna bővebben is, de utána máris egy másik témára lapoztunk, kár érte.

Németh B. Eszter írása sem varázsolt el, ami egyértelműen kilógott a sorból, lévén nem egy ember, hanem egy bugyi nézőpontjából mutatta be az elsőt. Játékosnak játékos volt, csak sajnos a narráció furcsasága miatt a történetet sem lehetett teljesen élvezni. Mert úgy érzem, nem is igazán volt benne. Mindenesetre az írónő első megjelent regényét, a Kötéltáncot nagyon ajánlom, szerintem az szuper volt.

Akadtak viszont kifejezetten erős novellák is, és szerencsére ezek voltak túlsúlyban. Külön ki kell emelnem Kalapos Éva írását, ami egyszerűen tökéletes volt. A mondanivaló, a stílus, a hangulat és a szereplők is a szívemhez nőttek. Ha bárki amiatt aggódna, hogy a DAC után is lesznek-e érdekes írásai az írónőnek, akkor szerintem most fellélegezhet, mert ez a novella is bizonyítja, mennyi érdekes történet van az írónő fejében.

A másik hatalmas kedvencem Mészöly Ágnes írása volt, akitől most már egy regényt is el kell olvasnom. A Nem öl meg… egyszerűen frenetikus, és szomorú, és annyira jól átadja a szörnyű helyzetet, hogy kicsit tán szégyellem is, hogy ennyire tetszett.

Külön kiemelném még Fiala Borcsa novelláját. Az írónő regénye, a Szerinted? nem került közel hozzám, ez a novella viszont meglepően jó volt, és külön tetszett, hogy elárulta azt is, hogy még a legjobb barátainknak is hajlamosak vagyunk hazudni az elsőről, ha úgy hozza az élet.

Értékelés: 8/10

Az Első egy kitűnő kezdeményezés, ami nagyon jó témát ölel fel, amiről a legtöbb novella minőségi módon tudott beszámolni, az üzenet pedig feltétlenül átjött. Minden kamasz kezébe odanyomnám ezt a könyvet, és igen, a felnőttekébe is.

Hogy tetszik a borító? Értem az elgondolást a borító mögött, maga az ötlet alapvetően jó, a kivitelezés sajnos nem nyerte el a tetszésem.

Kinek ajánlom elolvasásra? Leginkább a tinédzsereknek és a szüleiknek. Sosem árt tájékozódni. De mivel az írások szórakoztatnak is, ezért tényleg bárki a kezébe veheti, és érdemes is megtennie.