A Szent Johanna Gimit már rögtön a megjelenése idején elolvastam, és hamar beleszerettem. Izgalmas volt végigélni a sorozatot, ami bár az utolsó két kötetével nem varázsolt el annyira, de összességében nagyon szerettem Leiner Laura regényeit. De leginkább a humorát.

Az SzJG az egyik legviccesebb sorozat a placcon, és ezt csak még biztosabban állítom azután, hogy az idézetek kigyűjtése során jó sokat el is olvastam belőlük, és ugyanúgy mosolyogtam, mint annak idején, amikor először ismerkedtem meg 2010-ben a szereplőkkel.

Íme tehát, tíz feledhetetlen SzJG idézet, igyekeztem spoiler mentesen gyűjteni, abban bízva, hátha megjön valakinek a kedve a sorozat elolvasásához. Mert egy biztos, ezeket a Leiner Laura könyveket kár lenne kihagyni!

#1

Bizony, ezért is jók a barátok

„– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? – kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán nem tetszik, amit hallok.
– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz – tárta szét a karját, majd folytatta az olvasást.”

#2

Imádtam, mikor az anyja kajáját fikázta Reni 🙂

„Anyu palacsintát sütött, és amikor beléptem a konyhába, éppen feldobott egyet, aztán vártuk, hogy leessen. Nem esett le.
– Hozom a létrát – vonta meg a vállát. – Mi volt a suliban? – mászott fel egyesével a fokokon.”

#3

Mélyen együtt érzek

„– Ne már! Szerdán duplamatek, duplafizika? Ki készítette ezt az órarendet, Hannibál Lecter? – üvöltötte Zsolti totál kiakadva.
– Kábé. Hétfőn első két óra Kardossal? Mennyi igazolatlanom lehet egy évben? – számolgatott Cortez kissé megrettenve a hét eleji találkozástól a magyartanárral.”

#4

Általában Zsoltira emlékszünk, mint a vicces srácra, de Dave sem volt semmi

„– Felmayer, jelents! – szólt rá Dave-re.
Dave komótosan feltápászkodott és körbenézett.
– Tanárnőnek jelentem, minden rendben – forgolódott. Gondos szemöldöke felszaladt, szinte felért a piros, egybefésült hajáig.
– Ez meg milyen jelentés? Rendesen mondd el! Hiányzik?
– Semmi. A nyári szünet egy kicsit. Meg bővítenem kéne a telefonom memóriáját, szóval egy jó micro sd kártya igazán hiányzik.
Szinte mindenki elnevette magát. Gondos nem.”

#5

Szegény Virág…

„Reggel Virág a kapunkban ácsorgott, és ahogy kiértem, azonnal felcsillant a szeme.
– Ijjj, Reni, ne tudd meg, mi történt este – kezdte, én pedig levegőt sem mertem venni, mert azt hittem, most elmondja… Tévedtem. – Miután megsétáltattam R. P-t és mentem volna be a kapun, R. P. ugatni kezdte az utcát, én meg odanéztem, és láttam valamit egy pillanatra, és úúú, rájöttem, hogy mi volt az! – hadarta izgatottan, mire elfehéredtem. Virág meglátta, hogy Kingával kémkedünk utána!? Jaj, ne!!!
– Micsoda? – kérdeztem vékony hangon.
– Voldemort! – jelentette ki komolyan. Pár másodpercig bámultam rá, aztán kitört belőlem a nevetés. Oké, Virág nem túl okos lány, na de Voldemort a Harry Potterből?”

#6

Kinga for president!

„– Beülhetek a Télapó ölébe? – kérdezte Móni vigyorogva Zsoltitól, ahogy odalépett hozzánk.
– Vert már pofán krampusz? – kérdezett vissza Kinga reflexből.”

#7

Magvas gondolat Renátától

„Szétesni könnyű, és önmarcangoló életet élni sem nehéz, a sírásról már nem is beszélve. De kihúzni magunkat, túllépni a hibán és továbbmenni? Na, ez az, ami baromira kemény meló, viszont nagyon megéri.”

#8

Kellenek az egyszerű célok is az életben 🙂

„– Nézzük, Nagy Zsolt mit szeretne elérni az életben – olvasott bele. Aztán unottan felnézett. – A buszt.”

#9

Na ezért is imádtuk Cortezt

„Cortez következett, forgatta a számkombinációt, aztán kinyitotta az ajtaját. A szekrényajtajára semmi nem volt ragasztva (nem is feltételeztem róla), belül pedig a tesicucca és a gitártokja volt.
– Abban mi van? – mutatott Máday a szekrényben lévő tokra. Cortez behajolt érte, kivette, és az ig. helyettesre nézett.
– Nem tudom, hogy mondjam el, hogy elkerüljem a döbbenetet – kezdte, és óvatosan lehúzta a cipzárt. – Ebben a gitártokban… – folytatta, és a hatás kedvéért kissé lassabban nyitotta ki. Máday összehúzott szemmel, afféle „most megvagy!” nézéssel figyelte az eseményeket. – Senki ne ijedjen meg – figyelmeztetett minket Cortez –, de ebben egy gitár van – mondta ki, és felnyitotta a tokot. Mindenkiből kitört a nevetés, Máday pedig idegesen megrázta a fejét.”

#10

Plusz egy ok, hogy miért kell Cortezt imádni

„– Ember! – állt meg Ricsi Cortez előtt. – Végre nem egyedül vagyok tizenkilenc.
– Ja, siettem, ahogy tudtam – felelte Cortez.
– Na, valami tetkó vagy akármi? – cukkolta Ricsi, Cortez meg mosolyogva megrázta a fejét.
– Á, tartanom kell a szépfiú imidzsem.
– Vágom. Én húztam a rosszfiú cetlit.
– Na, szépfiú meg rosszfiú – lépett hozzájuk Kinga. – Menjetek el Jacques-ért, mert elkészült a tortával, és nem tudja egyedül elhozni.”