Szeretem a kutyákat, de nem vagyok beléjük szerelmes. Gyerekként nekem is megvolt az „ó, bár lenne egy kiskutyám” szakaszom, időnként ha édes bébikutyákat látok naná, hogy addig gügyögnék neki, amíg el nem szégyellem magam, de hosszú távon akkor sem akarnék kutyát. Laktam együtt a lakótársam kutyájával, bőven elég volt az élményből. (Igen, tudom, az az ő kutyája, teljesen más, se akkor is)

A könyv elolvasása alatt arra voltam a leginkább kíváncsi, hogy milyen hatással lesz rám kutya téren. Pontosítva: feltör-e bennem az érzés, hogy szükségem van egy kutyára? A válasz a nem. Tök jól bemutatta a könyv, hogy mennyi szeretetet tud adni egy kutya, és milyen nagy hatással lehet az ember életére, és igen, jöttek az árnyoldalak is (egy állat sem él örökké például), de igazából nem is ezek döntötték el bennem a nemet.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel a könyvet! *

Attól tartok olyan lennék, mint Bailey utolsó előtti gazdája. A nő, aki agyon puszilgatta a kutyát, amikor megkapta, aztán csak szívott vele, mert nem tudta őt megtanítani arra, hová csinálja a nagy dolgát, hogy ne ugasson állandóan mert zavar vele, és úgy egyáltalán. Nem minden emberből lesz jó gazdi. A kutya hatalmas felelősség, és nem elég csak szeretni, annál sokkal több kell. Minden kutya megérdemli, hogy szerető és jó gazdája legyen, mint teszem azt Ethan. Én az a típus vagyok, akinek egy kisbaba is csak egy órán keresztül érdekes – ez van, vállalom. Később majd csak változni fog. (Vagy nem, de legalább tudom, hogy mi a szitu, és ez az első lépcsőfok, nem igaz?)

A hosszúra nyúlt bevezető után ideje, hogy konkrétan a könyvről is meséljek. Mi a hivatása a kutyának? Van-e neki egyáltalán? A főhősünk ezt a kutatja, miközben négyszer is újjászületik. Négy életet él meg, rengeteg mindent megtanul, mire rádöbben, hogy mi az ő igazi célja, és miért is születik annyiszor újjá. Ez pedig, ahogy az író levezette, valami egészen tökéletes volt.

Négyszer újjászületni csak egy dolog, no de emlékezni az összes előző életedre? Brutál! Együtt lenni azokkal az új emberekkel, akiket szeretsz, de eközben a régi szeretteid után búslakodni… Nem volt egyszerű dolga a főhősünknek, de úgy éreztem kellően jól tudta kezelni. Belegondoltam, hogy vajon hasonló helyzetben én miként cselekednék, és hát, nem hiszem, hogy annyira erős és határozott lennék, mint ez a kutya.

A nézőpontkarakter ugye a kutyus volt, ami külön érdekessé tette a könyvet. Mit és miért tesznek az állatok? Hogy értelmezik az emberek utasításait? Egyáltalán, mire gondolnak bizonyos helyzetekben, és mitől is hallja meg álmai két szavát: jó kutya. Nagyon hitelesen volt ábrázolva a kutyás gondolkodás, és itt arra gondolok, hogy egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy ez egy ember narrációja, totálisan elhittem, hogy igen, most egy kutya gondolatait olvasom.

Külön érdekes volt látni, hogy a gazdái hogyan bántak a kutyával. Mennyire különböző volt a Senora akaratos és semmit mondó szeretete, Ethan ragaszkodó és csodálatos szeretete, Ethan nagyapjának a csendes szeretete vagy éppen amikor Ellieként Maya olyan közel került hozzá. Mindegyik ember másként állt a kutyához, és mindenkiről rengeteg mindent elmondott az, hogy mit, miért és hogyan tesz.

Naná, hogy Ethan volt a kedvencem, imádtam azokat a részleteket, amikor együtt volt a kutyával. Izgalmas és érdekes volt a leírás, és külön tetszett, ahogy bemutatta a regény, miként nő fel egy kutya a kisfiúval együtt. Mennyire tudják szeretni egymást, mit jelentenek a másiknak, mennyire jó a viszontlátás és milyen fájdalmas az elbúcsúzás. Na tessék, már csak ha visszagondolok az utóbbira elfacsarodik a szívem.

Igazi érzelmi hullámvasút volt ez a könyv. Rentegeg pontján megnevettet és jó, vidám pillanatokat okoz, de időnként úgy megríkatott, hogy félre kellett tennem egy kicsit. A halálról mindig borzasztó olvasni, de ez a kutya maga volt az ártatlanság, és szörnyű volt látni, hogy eljött számára a vég. Igen, tudtam, hogy fel fog támadni, hogy új esélyt kap, de mégis, még így is…

Értékelés: 10/10

Nem tudok semmi rosszat mondani erre a könyvre. Profi volt a történet és az érzelmek átadása, a narráció is meglehetősen hitelesnek bizonyult, a szereplőket pedig nem lehetett nem szeretni. A könyv végén pedig én is megkaptam a választ, hogy mi célból is vannak a kutyák a földön.

Ó, majd elfeledtem. A fricska. Akárhányszor szóba került a könyvben, hát nagyon röhögtem. Szerencsétlen kutyus, de itt is mutatja mekkora a szeretet.

Hogy tetszik a borító? Az eredeti nagyon édes, a filmborítós sajnos nem tetszik annyira.

Kinek ajánlom elolvasásra? Nem csak kutyabarátoknak. Persze, a kutyaőrültek rohanjanak érte a boltba, de azoknak is ajánlom, akik hozzám hasonlóan szeretik a kutyusokat, de elvannak saját nélkül.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel a könyvet! *