Évek óta meglepetten figyelem, hogy Sarah J. Maas milyen hatalmas népszerűségnek örvend itthon, és külföldön egyaránt. Az Üvegtrón sorozatát nem olvastam, ennek az újdonságnak viszont képtelenség volt ellenállni. Egyszerűen tudni akartam, hogy miért szeretik annyira az írónőt.

Meg kell mondjam, most már mindent értek. A Tüskék és rózsák udvara engem is teljes mértékben magával ragadott. Konkrétan alig tudtam letenni a könyvet, szinte hozzám nőtt, és izgatottan olvastam tovább. Az írónő tökéletesen vegyítette a romantikát, a kalandot, az akciódús helyzeteket, de ami a leginkább megfogott, hogy olyan intelligensen és magabiztosan vezetett végig a történeten.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg nagy kedvezménnyel! *

A könyv A Szépség és a szörnyeteg egy különleges átdolgozása. Kíváncsi voltam arra is, miként lehet felturbózni az alaptörténetet, és tessék, ez is tökéletesen összejött Maasnek. Különösen tetszettek a beillesztett változások, például itt nem apu hibájából került a Szépség a kastélyba, hanem mert a lány hozott egy felnőtt döntést, aminek most ha tetszik, ha nem, el kell viselnie a következményeit.

Feyre, a hősnő, egy nagyszerű vadász, aki saját maga gondoskodik az elszegényedett családjáról. Egy vadászat során egy különleges farkassal találkozik, akiről egyből tudja: tündér. A fékevesztett gyűlölet miatt megöli, viszont nem tudja, hogy az egyeszség miatt amiért megölte a tündért, egy másik rendelkezhet vele. Így megjelenik Tamlin, aki elviszi a lányt a határon túlra, a tündérek birodalmába, ahol Feyre lesz az egyetlen erőtlen, különleges képességek nélküli ember, aki éppen ezért minden pillanatban a túlélésért aggódik.

Maas iszonyú jó háttérvilágot épített fel a könyvben. A tündérek és az emberek rivalizálása adja az alapot, és az egyeszség, ami alapján 500 éve viszonylagos béke honol a világon, és a két faj külön területen lakik. Az ebből adódó konfliktusok, és a több száz évig élő, és különleges képességekkel bíró tündérek jellemzése, leírása, jellemzése is átlagon felüli volt. Maas leírásai kapcsán tényleg úgy éreztem, hogy ismerem a tündéreket, és a háttérvilágot is sikerült zseniálisan bemutatnia.

Feyre lett az egyik kedvenc YA hősnőm. Iszonyúan erős és bátor, nem riad meg semmitől, a céljai elérése érdekében pedig bármire képes. Gondolhatjátok, hogy ha egy ennyire erős hősnő van, akkor még izgalmasabb lehet a romantikus szál. Nos, tényleg az lett. Tamlin, a tündér zseniális karakter, az a megsebzett, marcona típus, aki próbál mindig jó lenni, de nem mindig sikerül neki, és aki ha egyszer megnyílik valakinek, lehetetlen nem imádni őt minden egyes pillanatban. A közös jeleneteik tüzesek, forróak voltak, de bőven lehetett volna belőlük több is.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg nagy kedvezménnyel! *

Annyi negatívumot azért fel tudok hozni, hogy a sztori egy ponton nagyon leült, és nem is szóltak másról a fejezetek, csak Feyre hétköznapjairól, és hogy minél többet megtudjunk a tündérekről és a háttérvilágról. Az addig izgalmas történet leült, inkább lelkizős, karakterdrámás száz oldal jött el, amit nehéz volt befogadni. Nem azért, mert ne lett volna a maga nemében érdekes, hanem mert előtte teljesen mást adott a történet: izgalmakat, akciódús helyzeteket. Kábé úgy tudom leírni, mint a The Walking Dead második évadában a farm. Nem volt rossz, de előtte és utána annyira mást adott, és azt jobban szerettük.

A könyv második fele viszont mindenért kárpótolt. Iszonyúan izgalmas fejezetek jöttek, és olyan zseniálisan megírt szereplők, akiket nem lehetett nem imádni. Amarantha annyira gonosz és aljas volt, hogy pont ezért kedveltem, és a motivációi is érthetőek voltak. Rhysand pedig, ó, az a tündér, naná, hogy a sztori nem egy pontján én is elkezdtem neki drukkolni Tamlin ellenében. Amit pedig még imádtam a sztori második felében, hogy Lucient, Tamlin legjobb barátját is más színben tüntette fel, Lucien háttértörténete pedig olyan szomorú volt, de ez is csak még jobban lefestette a tündéreket.

Értékelés: 8/10

Engem teljesen meggyőzött Sarah J. Maas: tényleg olyan tehetséges, mint amennyire sokan szeretik a könyveit. A Tüskék és rózsák udvara szuper kikapcsolódás volt, és olyan módon sikerült adaptálnia A szépség és a szörnyeteget, ami előtt emelem a kalapom. A folytatásra pedig naná, hogy kíváncsi vagyok, csak az rémiszt meg, hogy másfélszer olyan hosszú, mint az első rész…

Hogy tetszik a borító? Egyszerűen gyönyörű, és ami fontosabb, részletgazdag. A történet szempontjából itt mindennek jelentősége van, még a lány karján látható tetoválásoknak is. Bravó!

Kinek ajánlom elolvasásra? Az Üvegtrón és A Szépség és a szörnyeteg rajongóinak mindenképpen. Aki egy profin megírt és szerethető fantasy történetet keres, bátran csapjon le a Tüskék és rózsák udvarára.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg nagy kedvezménnyel! *

Az írónő külföldi kiadója készített egy szenzációs térképet is, ami bemutatja, hogy miként is néz ki a sorozat világa, melyik helyszínt hová képzeljük el. Az inspiráció egyértelműen Nagy Brittannia lehetett, ami tök jól átjön.

A térképen lévő kép klikkre nő, érdemes megnézni, de nem biztos, hogy mindent el kell hinni. Tudjuk milyenek ezek a tündérek, szeretnek ferdíteni 😉