Könyvkritika: Bella Thorne – Autumn ajándéka

Nagyon sokáig abban a hitben voltam, hogy Bella Thorne valahogy ellopta Hermione időnyerőjét. Sorban forgatja a filmjeit, sorozatokban szerepel, háttérmunkákat vállal, állandóan a vörös szőnyegen parádézik, a legdögösebb pasikkal randizik, hogy a fenében van ideje még könyvet is írni?

A válasz rögtön a regény első első oldalain befigyelt: az Autumn Falls-t nem egyedül, hanem egy Elisa Allen társszerzővel követte el. Kíváncsi lennék, milyen volt a munkamegosztást köztük, gondolom, Elisa megírta, Bella pedig jóváhagyta a saját magáról szőtt regény megjelenését.

* Kíváncsi lettél? Rendeld meg -15% kedvezménnyel! *

Igen, szerintem mindenkinek totál egyértelmű lehet, hogy Autumn karaktere Bella életéből ered. A diszlexia, a vörös haj, a kubai származás dacára hófehér bőr, sőt, sajnos Bella édesapja is ugyanúgy egy balesetben hunyt el, ahogy a könyv hősnőjévé. És a felsorolást még lehetne folytatni.

Hm, most talán úgy hat, mintha engem zavarna, hogy (nagy valószínűséggel) Elisa Allen megírt Thorne életéről, és viszonylagos közreműködésével egy regénysorozatot napjaink egyik legsikeresebb fiatal színésznőjéről. A végeredmény figyelembevételével mindezzel semmi problémám nincs.

Az Autumn ajándéka egy végtelenül cuki és szerethető könyv, ami kellően érdekes és izgalmas ahhoz, hogy végig lekösse az ember figyelmét. Jómagam is egy nap alatt a végére értem, annyira kíváncsi voltam, hogy merre halad a történet, és mi történik majd Autumn karakterével.

A hősnőt tényleg könnyű megszeretni. Szegénykének meghalt az apukája, új városba kerül, távol lesz a barátaitól, az új közegében pedig hiába barátkozik össze pár jó arccal, és hiába van ott az a szexi srác, ha még így sem egyszerű a beilleszkedés az iskolai zaklatások miatt. Mindezek dacára viszont Autumn vidám, szeretetreméltó és jóságos. Az a típusú csaj, akivel szívesen összehaverkodna az ember.

A cukormáz alatt megvoltak ám a komoly témák is, szerettem a tanulási nehézségek miatti problémák kidolgozását, a gyász hiteles leírását és a továbblépés nehézségét. Leginkább mégis az nyűgözött le, hogy milyen fájóan hiteles volt az iskolai zaklatás, és Reenzie gázos manővereinek a leírása. Ami pedig a regény végén történt, a lehető legjobb üzenettel szolgált mind a támadók, mind az áldozatok számára.

Leginkább az alapötlet miatt figyeltem fel anno a könyvre, a hősnőnek ugyanis van egy naplója, amibe ha beleír egy kívánságot, az valóra válik. Igen, innen tök egyértelmű, hogy a “vigyázz, mit kívánsz” elv érvényesül, amit Autumn a saját bőrén tanul meg. Az emiatti kiszámíthatóság dacára maga az ötlet jó volt, és tetszettek az ebből adódó konfliktusok is.

Egy dolog piszkálta a csőröm a kívánságos ötlet kapcsán. Autumn egy pillanat alatt levágta, hogy ja, ez a napló már csak ilyen. Kábé semmi meglepettség, vagy hiteltelenség, inkább jött a tudományos megközelítés, tegyük próbára, satöbbi. Ez kissé hülyén festett szerintem, de még ennek ellenére is jó ötlet volt az egész, és ahogy olvastam, egyre kíváncsibb voltam, hogy melyik kívánság milyen hatással bír majd.

Kaptunk egy szerelmi háromszöget is, de ez egyelőre még csak sejtetve van, így nem is nagyon megyek bele. A főszexi pasit, Seant viszont nem tudtam úgy megszeretni, mint Autumn. Hiába volt végtelenül kedves a srác, valahogy nem éreztem rajta a szenvedélyt, hogy igazán akarná Autumnot. Egyszerűen csak “oké, jó leszel te nekem” feelingem lett tőle, ami kissé fura volt számomra, YA álompasiknál máshoz szoktam. (Ebből a szempontból viszont ez egy érdekes fordulat).

Amit még mindenképpen ki akartam emelni, az a barátság kezelése. Imádtam, hogy a költözés ellenére Jenna és Autumn barátsága megmaradt. Szerettem az újakat is, J.J. vicces, humoros és imádnivaló. Amalita nagyon érdekes karakter, azzal a nagy pofájával csak szeretni lehet.

Értékelés: 9/10

Pár aprócska hibától eltekintve szuper élmény volt az Autumn ajándéka. Nem váltja meg a világot de még így is teszi a dolgát: szórakoztat, mosolyt csal az arcomra, kizökkent a szürke hétköznapokból. És ez most nekem éppen elég volt. Ide a folytatással, de rögtön! (Szerencsére nincs függővége, szóval, kibírom :))

Hogy tetszik a borító? Örülök, hogy a hazai verzión picit alakítottak, de sajna így sem vagyok teljesen elvarázsolódva.

Kinek ajánlom elolvasásra? A Bella Thorne fanoknak egyszerűen kötelező! Aki szereti a jópofa YA könyveket, amikben vannak érdekes csavarok, az is nyugodtan vesse rá magát.