Interjú Spirit Blisszel – „A fontos, hogy hasson a könyv a lelkemre”

Napokon belül megjelenik Spirit Bliss hetedik regénye, a Reményfosztottak. Az írónővel többek között erről beszélgettünk. Szóba került az egy részes regények vs. sorozatok témakör, az is, milyen témákról szeretne még írni, sőt, a tervezett disztópikus regényfolyamáról is csak itt, csak most osztott meg néhány exkluzív infót.

A beszélgetést alább megtekinthetitek, ide kattintva pedig nagy kedvezménnyel rendelhető elő a Reményfosztottak.

– A Reményfosztottak már a 7. megjelent regényed. Mit lehet tudni róla?

A Szem első kötete egy krimisorozat bevezető része. A Szem egy illegális szervezet, ami arra esküdött fel, hogy megvédi az ártatlanokat és megbünteti a bűnözőket, mindezt sokszor olyan eszközökkel, amikről a szervezet tagjai és az olvasók is tudják, hogy nem helyesek.

Az olvasók az első részből megismerhetik az adott világot, a Szem szervezetét és tagjait. Emellett persze van egy akciódús krimi szál, amely több részből tevődik össze.

Egyfelől ott a konfliktus az FBI és a Szem között, amely miatt a Szem emberei folyamatos veszélyben vannak. Elég egy rossz lépés, és az utánuk nyomozó ügynökök rájuk találnak, aminek a következménye vagy az életfogytiglan börtön, vagy a halál.

Másfelől van egy eltűnt lány, Tamara Partis, akit minél előbb meg kell találnia a Szem tevőinek, mielőtt ugyanúgy meggyilkolnák, mint egy barátnőjét. Az idő sürget, a nyomok sokfelé vezetnek, úgyhogy a Szem embereinek nem túl könnyű a dolga.

– Ez izgalmasan hangzik! Nemrég azt nyilatkoztad, hogy A Szem második részében már Ana legjobb barátja, Kaemon lesz a főhős. Ezek szerint a sorozat kötetei lazán kapcsolódnak majd egymáshoz?

Igen is és nem is. 🙂

A második könyv krimi szála elég szorosan kapcsolódik majd az első könyvhöz, mivel már ott beindul a Szem „új ügye”. Vagyis ismerni kell az első részt ahhoz, hogy a második cselekménye is teljesen érthető legyen.

A Szem összes tagja is szerepelni fog a második részben, csak minden részben más szereplőre tevődik át a hangsúly, elsősorban a szerelmi szál szempontjából. A folytatásban nem Ana és Ryland kapcsolata lesz előtérben, hanem Kaemon érzései. Plusz a fejezetek előtt múltbeli visszatekintők találhatók. Az első könyvben Ana múltját ismerhettük meg ezekből, míg a második könyvben Kaemon múltjába kaphatunk betekintést.

Úgyhogy azt gondolom, a könyvsorozat részei nagyon is összefüggnek majd, csak a szerelmi szálon lévő hangsúly tolódik majd kicsit minden könyvben más-más szereplő felé.

– Eddig két sorozatot írtál, ez lesz a harmadik, és nyilatkoztál még egy disztópikus sorozatról is. Stand Alone kötet megírása is szerepel a terveid között?

Van jó pár egyrészes ötletem is, sőt, van olyan, amelyiknek készen van a fele, csak befejezésre vár. Úgyhogy szerepel a terveim között Stand Alone kötet is, csak idő kérdése, hogy mikor. A Lelkek Börtöne című regényemet például nagyon szeretném befejezni a jövő év során, mert már jó ideje váratom vele az olvasóimat, és az mindenképpen egyrészes regény lesz.

– Miben érzed könnyebbnek, jobbnak, ha sorozatokat írsz önálló kötetek helyett?

Szerintem, mint mindennek, a sorozatoknak és az egyrészes regényeknek is megvan az előnye és hátránya. Sorozatot írni talán azért könnyebb, mert az ember jobban ki tudja fejteni a gondolatait, több mindent bele tud tenni egy könyvsorozatba, mint egyetlen könyvbe. Azért is jó, mert ha az olvasók megszerették az első könyveket, akkor van mit várniuk, tovább élvezhetik az adott történet világát. A hátránya, hogy egy sorozatot megírni több idő. Ha közben az író beleun az adott történetbe vagy eszébe jut egy új ötlet, ami jobban piszkálja a fantáziáját, akkor nehéz továbbírni az adott sorozatot.

Az egyrészes könyvet rövidebb ideig élvezhetik az olvasók, ha vége, akkor vége, nem lehet izgatottan várakozni a folytatásra, és az írónak, ha sok gondolata van, nehezebb egyetlen könyvbe beleírnia úgy, hogy az ne tűnjön túlzsúfoltnak. Viszont egy egyrészes könyvbe talán nehezebb beleunni, és nem tudja az író elkövetni vele azt a hibát, hogy túl sokáig húzza.

– Teljesen igazad van. Ha már szóba került a tervezett disztópiád, mesélsz nekünk róla egy kicsit?

Mivel eddig csak igen kevesen és igen keveset tudnak róla, ezért ez most nagyon exkluzív lesz. De legyen, csak nektek, csak most, némi betekintés… 🙂

A címe Rabszolgák kora 1. – Az istenhalló lesz, és a történetét a valódi világ ihlette. Valahányszor körülnézek a világban, azt látom, hogy ilyen vagy olyan módon szinte mind rabszolgák vagyunk, még azok is, akik ezt nem ismerik be maguknak. Lehetünk az állam, a főnökeink, a vágyaink, a félelmeink, a függőségeink és még sok más egyéb rabszolgái, és csak kevesek kezén nincsen egyáltalán semmiféle lánc.

Ezt a gondolatot ötvöztem egy hirtelen szélsőséges klímaváltozással (aminek szintén láthatjuk már jeleit a világunkban), és egy ezzel járó tömeges népvándorlással. És végül kaptam egy világot, ahol vannak jog szerinti rabszolgák, és vannak olyan jogilag szabad emberek, akik közül sokan maguk sem látják át, hogy bár nincsenek valós bilincseik, mégsem igazán szabadok.

A történet egyik főszereplője Hush, még gyereklány, de amióta az eszét tudja, rabszolgaként él. A gazdái igazi szörnyűségeket követtek el ellene, ennek következményeként összetört a lelke és megbomlott az elméje. Amikor ráuntak, eladták őt a Kereskedők Karavánjának, akik újabb gazdát keresnek neki. Hush karaktere nagyon érdekes pszichológiai és nyelvi szempontból is számomra. Egyfelől képtelen feldolgozni azt a sok mindent, amit látott és átélt, másfelől önhibáján kívül tanulatlan, nem ismeri a „modern” világot. Olyannyira nem, hogy fogalma sincs arról, mire való az ajtó, hiszen a rabszolgaszálláson nem volt olyan, a gazdák akkor jöttek és mentek, amikor akartak. Azt sem tudja, hogyan kell használni egy zuhanyzót, és a saját anyanyelvét is hibásan beszéli. Mivel a történetet E/1-ben írom, ezért Hush részeiben nemcsak a párbeszédeknél jelennek meg a nyelvi hibák, hanem a narrátori részben is. Ez teljesen új volt számomra, és nagyon kell figyelnem, hogy a hibák érdekessé és izgalmassá tegyék a szöveget, ne pedig olvashatatlanná. Igazi kihívás, de úgy érzem, hogy sikerült rájönnöm a csínjára. 🙂

Haiger, a férfi főszereplő rabszolgának született, de a nagy rabszolgalázadásnak köszönhetően szabad ember lesz és vagyonhoz jut. Az összes pénzét arra használja, hogy minél több rabszolgát megvehessen és jó, biztonságos helyre juttassa őket. Hush végül hozzá kerül, de Haiger nem biztos benne, hogy helyre lehet még hozni a lány elméjét és lelkét, vagy örök károkat okoztak neki. Segíteni próbál rajta, miközben valójában ő maga sem heverte még ki a saját múltját teljesen.

A történet tele van izgalmas kalandokkal, meglepetésekkel, fordulatokkal, de emellett fontos társadalmi kérdéseket is boncolgat, melyeket levetíthetünk a saját életünkre. És lélektani, nyelvi szempontból is érdekes lesz.

– Wow, ez nagyon izgalmasnak hangzik. Sok sikert hozzá, kíváncsian várom. Van-e olyan téma, társadalmi probléma, amiről régóta szerettél volna írni, de még nem került rá sor?

Szeretnék egyszer majd írni egy femslash regényt. Jobban mondva már van két regénykezdeményem ebben a témában, csak ezeket is be kéne fejeznem. Nagyon érdekelnek az emberi jogok, amikbe ugye beletartoznak a melegjogok is, és bár fiú-fiú szerelemről mostanában egyre több regény jelenik meg (aminek nagyon örülök), de a lányok szemszögét csak kevesen mutatják be, és sosem olyan formában, amilyenben én tenném. Szóval azt hiszem, tudnék valami újat mutatni ebben a témában, egy újfajta szemszöget.

– Olvasóként melyek azok a kötetek, amik téged leginkább rabul ejtenek?

Hű, én nagyon mindenevő vagyok, ezért nem tudnám bekategorizálni, hogy csak ilyen vagy csak olyan könyvek fognak meg igazán. Imádom a szépirodalmat, imádom az igényes szórakoztató irodalmat, olvasok szinte minden műfajban, zsánerben.

Az fontos, hogy az adott könyvben legyen valami, ami elgondolkoztat, de hogy ezt az elgondolkoztató üzenetet akciódús cselekménybe rejti az író vagy egy karakter egész könyvön át tartó filozófiai elmélkedésébe, az számomra mindegy. A fontos, hogy hasson rám a könyv, az agyamra, a lelkemre. És persze, hogy jó legyen a regény stílusa.

Egyébként nagy kedvenceim többek között: J. K. Rowling, Murakami Haruki, Émile Zola, Dosztojevszkij, George R. R. Martin, J. R. Ward és Anna Gavalda könyvei.

– Olvasás közben mennyire egyszerű kikapcsolni az író-éned, és nem belegondolni, hogy te mit írtál volna át másként?

Ha jó egy regény, akkor olvasás közben egyszerű olvasó vagyok. Falom az oldalakat, együtt sírok, nevetek a karakterekkel, izgulok értük, és elméleteket állítok fel magamban a rejtélyekkel kapcsolatban. Aztán leteszem a könyvet, eltelik egy kis idő, és előjön az író énem, ami utólag átgondolja, milyen is volt, amit olvastam. Mi volt benne jó, mi volt benne rossz, mit tanulhatnék az adott írótól, az adott könyvből.

Ha egy regény nem túl jó, akkor viszont már olvasás közben meglátom a hibákat, és elgondolkozom azon, hogyan lehetne kijavítani őket.

– Végezetül, egy hozzám hasonló, a krimit nem kedvelő olvasót mivel győznél meg azzal, hogy érdemes elolvasni A Szem első kötetét?

Elsősorban a sok szerintem érdekes és szerethető karaktert emelném ki. Biztos vagyok benne, hogy mindenki talál legalább egy olyan karaktert a történetben, akit igazán meg tud kedvelni, és akinek érdekli a múltja és a jövője is. De ott vannak még a szerelmi, valamint a társadalmi problémákat boncolgató szálak, amik szintén fontos szerepet kapnak a történetben. Szóval, ha valaki alapjában véve nem szereti a krimiket, az is találhat olyasmit a történetben, ami felkeltheti az érdeklődését. 🙂