A Súlytalanul egy fájdalmas és megrázó regény, ami tényleg visszaránt minket  sötéten gomolygó kamaszkorba. Mivel tiniként magam is állandó iskolai zaklatás áldozata voltam, nagyon meg tudtam érteni Carolyn Lessing döntését, és a végletekig együtt éreztem a lánnyal, noha tudtam, itt-ott ő is vétett hibákat.

A sztori egy poros kisvárosban játszódik, ahol az emberek sosem szakadnak el a gimnáziumtól: amint felnőnek, oda íratják be a gyerekeiket, részt vesznek az iskolai programokon, együtt imádkoznak a templomban a csapat sikeréért. Ebbe a városba érkezik meg New Yerseyből a gyönyörű Carolyn, aki hamar összejön a gimi menő focistájával, ami miatt a bajos csaj Brooke és Gemma célpontjává válik.

A regény legnagyobb különlegessége maga a történet elmesélésének a stílusa. Sosem olvastam még T/1-ben írt könyvet, egyedi élmény volt, de nem tudom száz százalékig kijelenteni, hogy végig örültem az író eme döntésének. A történet úgymond megkövetelte a T/1-et, hiszen pár lány mesél(het)te el a sztorit, akik végignézték Carolyn tündöklését, majd a halálig vezető útját, de nem tettek semmit, hogy elkerülhető legyen a tragédia.

Viszont olvasóként nehéz befogadni a T/1-et, leginkább a furcsa jelzővel írhatnám le, pláne ha figyelembe veszem, a rengeteg céltalan leírást, a rengeteg karaktert, akiknek sokszor még a nevét se tudtam megjegyezni, és azt a bábeli zűrzavart, ami időnként a stílust – és magát a könyvet is – jellemezte.

A T/1 miatt a regény remek üzenet az olvasók felé: igenis ha azt látjuk, hogy valakit kiközösítenek és bántanak, akkor ne egymással beszélgessünk róla, ne facebookon tárgyaljuk ki, vagy csak magunkban filózzunk rajta, hanem igenis nyújtsunk segédkezet, különben tragédia lehet a vége. A történetet elmesélő lányok is örökké magukon hordozzák majd azt, ami történt.

Igen, annyira valóságos volt az egész könyv, annyira hitelesen lett bemutatva a kisváros, a karakterek, az egész milliő, hogy sokszor el is felejtettem, hogy az egész csupán kitaláció. Végletekig realistának éreztem minden történést, és ez egyszerre volt üdítő, és nagyon fájdalmas. És mi az egészben a legrosszabb? Hogy ilyen esetek nap mint nap történnek az iskolákban, vagy a munkahelyeken, de csak kevesen tesznek ellene. Kellenek az ilyen könyvek, hogy felnyissák az emberek szemét!

A karakterek kapcsán sok mindenen elgondolkodtam én is. Vajon Brooke és Gemma miért utálta ennyire Carolynt? A szülei miért nem törődtek a lánnyal? Az iskolavezetés még ha vette is a jeleket, miért nem foglalkozott komolyabban az üggyel? A szomorú az, hogy mindenre van válasz. A lányok féltékenyek, a szülők dolgoznak és nem figyelnek a gyerekre, a tanároknak ezerkettő dolguk van és csak látszatintézkedéseket hoznak, hogy óvják a lelkiismeretüket. Minden miértre van válasz, még ha nem is örülünk neki.

A regény igazából a végén háborított fel igazán, amikor kiderült, hogy a mesélők még mindig nem fogták fel igazán a helyzet súlyosságát. Hogy Carolynt hibáztatják, kisebbítik Brooke és Gemma szerepét a lány halálában, és az egész városukat ért kínzó tehernek érzik a tragédiát, ami csak bosszúságot okoz nekik. Felháborító volt erről olvasni, de ezért sem tudok haragudni. Tizenhét éves, ostoba lányokról beszélünk, naná, hogy ez a véleményük. Szerencsétlenek.

Azt még sajnáltam, hogy nem foglalkozott a regény komolyabban az utórezgésekkel, nem derült ki egyértelműen miként kezelte a város, és az iskola a tragédiát, inkább csak nagyvonalakban érkezett az információ. A lényeg viszont átjött, Shane, Brooke, Gemma és Andrew úgy érzem azt kapták, amit megérdemeltek.

Értékelés: 8/10

Sokat gondolkodtam rajta hogyan is értékeljem ezt a könyvet. Nem tökéletes, de közel áll hozzá. Sok mindent jobban meg lehetett volna írni benne, és a T/1 olykor idegölő volt, de végig lekötött a könyv, örülök, hogy olvashattam.

Hogy tetszik a borító? Elképesztően szép. Gratulálok a tervezőknek és a kiadónak is, átkozottul szép lett a végeredmény.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek, hiszen ez a könyv olyan üzenetet hordoz, amit dekódolni kell. Elsősorban mégis azoknak ajánlanám, akik kapcsolatban vannak az iskolai élettel. A diákoknak, hogy segítséget kérjenek, ha baj van, és segítsenek, ha látják, hogy más bajban. A szülőknek és a tanároknak, hogy felismerjék a bántalmazás jeleit és megfelelően kezelhessék azt.

A Súlytalanul egy nagyon fontos regény, aminek fel kell ismerni az üzenetét és minél több ember felé terjeszteni azt.