Ma volt két éve, hogy Amerikában bemutatták a Csillagainkban a hiba adaptációját a mozikban. Ez a film az ékes bizonyítéka annak, hogy Hollywood is képes lehet az adott regény minőségéhez méltón elkészíteni az adaptációt – legalábbis, szerintem.

A neves alkalomra összegyűjtöttem a tíz kedvenc idézetem a regényből. Kedvem is támadt újraolvasni!

1.

Az ilyen pillanatokban meg tudtam volna ölelni Hazelt

„Néha elolvasunk egy könyvet, és az eltölt ezzel a különös, biblikus rajongással, és szent meggyőződésünk lesz, hogy az összetört világot nem lehet újra összerakni addig, amíg minden élő ember el nem olvasta azt a könyvet. Azután vannak olyan könyvek (…), amelyekről nem lehet beszélni másoknak, olyan különlegesek, ritkák és a tieid, hogy az érzelmeidet reklámozni árulásnak tűnik.”

2.

Gyönyörű vallomás!

„Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.”

3.

Egyszerű, őszinte és elgondolkodtató:

„Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.”

4.

Agustus talán legnagyobb bölcsessége

„– Ez a baj a fájdalommal – mondta Augustus, azután rám pillantott. – Megköveteli, hogy érezzék.”

5.

Imádtam, hogy a könyv a szülők fájdalmával, és a gyerekek emiatt érzett bűntudatával is foglalkozott.

„Mert csak egyetlen ótvarabb dolog van a világon annál, ha az ember tizenhat évesen harap a fűbe a ráktól, mégpedig az, ha az embernek olyan kölyke van, aki fűbe fog harapni a ráktól.”

6.

Itt olvastam először a „rákprémiumról”. Szomorú, hogy egyáltalán van ilyen…

„Rákprémiumnak nevezik azokat az apróságokat, amik a rákos gyerekeknek járnak, az egészségeseknek meg nem: dedikált labda a kosárlabda hőseitől, késve is beadható házi feladat, meg nem érdemelt jogosítvány stb.”

7.

A pillanat, amikor beleszerettünk Augustus Watersbe.

„Azután Augustus Waters a zsebébe nyúlt, és elővett egy doboz cigarettát, igen, azt! Kinyitotta, a szájába dugott egy szálat.
– Ez komoly? – kérdeztem. – Szerinted ez menő? Úristen, most rontottál el mindent!
– Milyen mindent? – kérdezte felém fordulva. A cigaretta meggyújtatlanul lógott mosolytalan szája sarkában.
– Az egész mindenséget, amiben egy srác, aki nem csúnya, nem buta és semmilyen értelemben sem elfogadhatatlan, megbámul engem, színésznőkhöz hasonlít, és arra kér, hogy nézzek meg egy filmet a házában. De természetesen mindig van egy hamartia, a tiéd ez, ó, istenem, van egy ROHADT RÁKOD, mégis pénzt adsz egy cégnek, hogy MÉG TÖBB RÁKOD lehessen. Úristen! Hadd közöljem veled, milyen érzés, ha nem tudsz lélegezni. SZAR! Ez totál kiábrándító. Totál.
– Nem árt, ha nem gyújtod meg. Én pedig sosem gyújtom meg. Ez egy metafora: a fogad közé szorítod a gyilkost, de nem adsz neki hatalmat a gyilkolásra.”

8.

Az ilyen jeleneteknél nem tudtam, hogy sírjak, vagy nevessek.

„A Jó Ápolónő Tulajdonságai. Start! – mondtam.

Nem szellemeskedik a nyomorékságoddal – folytatta Isaac.

Elsőre tud vért venni – feleltem.

Hát ez óriási! Ez most a karom, vagy nyíldobáló céltábla?

Nem használ vállveregető hangot.

– Hogy van, egyeske? – kérdeztem émelyítően. – Most adok egy szurit. Kicsit bibis lehet ám!”

9.

Szomorú igazság

„Az összes létező brosúra, weboldal meg hasonló a rák mellékhatásai közé sorolja a depressziót. Pedig a depresszió nem a rák mellékhatása. A depresszió a haldoklás mellékhatása.”

10.

Az ilyen jeleneteknél éreztem egyre inkább azt, hogy Isaac mennyire zseniális karakter.

„– Az emberek néha fel sem fogják, miket ígérnek – feleltem.
Isaac rám pillantott. – Hát persze. De az ember akkor is megtartja az ígéretét. Ez a szerelem. A szerelem az, hogy mindenképpen megtartjuk az ígéretet. Nem hiszel az igaz szerelemben?
Nem válaszoltam. Nem kellett válaszolnom. De arra gondoltam, ha valóban létezik az igaz szerelem, akkor ez meglehetősen jó meghatározás rá.
– Mert én hiszek az igaz szerelemben – mondta Isaac. – És szeretem őt. Ő pedig ígéretet tett. Örökre nekem ígérte magát.”

Könyvkritika: John Green – Csillagainkban a hiba