Simone Elkeles minden mennyiségben jöhet, és szerencsére a Tönkretett tinikor is hozta az előző kötet színvonalát. Sőt, ezt még jobban is szerettem, mint a Tönkretett vakációt, csak a vége-felé voltam egy kicsit morcos.

Ebben a részben már Chicagóban vagyunk, Amy otthonában. A lány még mindig ugyanolyan hebrencs, de próbál komolyabb lenni. Most már az apukájával él, megtudja, hogy az anyja terhes, Avi még mindig Izraelben szolgál a hadseregben, ráadásul egy új szomszédja is lesz, a srác pedig kőbunkó(nak tűnik). Amy élete tehát zajlik tovább, a végeredmény pedig nagyon szórakoztató lett.

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *

A Tönkretett tinikor leginkább a stílusa miatt különleges. Mert Amy tényleg nagyon hebrencs, itt-ott idegesítő, de alapvetően helyén van a szíve, nem vetít és őszintén kimondja amit gondol, ráadásul iszonyú vicces. Ritka az, hogy csak ülök a könyv felett és sírva röhögök, na de itt többször is megtörtént, így ha másért nem is, de emiatt tutira szép helyet foglal el a regény a szívemben.

És hát, az új srác! Nathan nekem az első perctől kezdve szimpatikus lett, kissé talán jobban is, mint Avi, akire még mindig haragszom a diszkós beszólása miatt. (Az előző részben Amyt egy pasi zaklatta, Avi szerint a lány megérdemelte, mert túl szexin táncolt. Pff). Bevallom, én nagyon drukkoltam, hogy Nathan és Amy összejöjjenek. Mert a távkapcsolat egyszerűen nem működhet úgy, hogy a pasid több ezer kilométerre van, és a seregben szolgál. Amyvel pedig annyi minden történt most is, egyszerűen kell a támogatás. Ott van például az iskolai bál. Mondhatjuk, hogy tök hülyeség, de nem az. A mi szalagavatónk is fontos volt…

Az első részben nagyon különleges volt az izraeli helyszín és a kultúra beemelése. Bár most végig Chicagóban voltunk, de szerencsére a zsidóság megmaradt a könyvben. Amy ugyanis héberül tanul, zsidókkal ismerkedik, és pl. egy rabbi segít neki sokat. Tetszettek ezek a részek a könyvben, örültem, hogy új dolgokat ismerhetek meg. A zsidó értékekről, a hitről amúgy is olyan keveset tudunk sajnos, így külön pozitívum, hogy ez a könyv ezt is közelebb hozza az olvasókhoz.

És igen, Amynél tényleg történtek a dolgok. Még szülő-téren sem volt leállás. Az anyjával kapcsolatos történetszál érdekes volt, és jól megmutatta, hogy mennyi ideig tudjuk hordozni a múlt sebeit. Amyt és az apját, Ront imádtam együtt, pláne amikor beindult a „barátnő-kereső hadművelet”. Sírva röhögős perceket eredményezett. No és Vakarcs! Hát azt a kutyát nagyon nem kell félteni, és ez így van jól. Az a beszélgetés pedig hercegnő gazdájával mindent vitt.

Figyelem! Ez a bekezdés spoileres lesz! Mert erről beszélni kell, hiszen nagyon elszomorított a vége. Nekem végig olyan érzésem volt a romantikus résznél, hogy Amy felnövéstörténetének a része az, hogy belátja, nem működik egy távkapcsolat több ezer kilométerről. Hogy az első szerelem gyönyörű lehet, de azután is kell lennie életnek. De amikor beadagola, hogy Nathan és Amy igazából barátok, Avival pedig újra meg kell próbálni, hát ott eléggé elszontyolodtam. Végig olyan érzésem volt, mintha hülyére vennének. Az írói ígéret is változott, olyan feelinget adott az egész, mint amikor az író kitalál valamit, a kiadó pedig leszavazza, mert nem elég rózsaszín. Kár érte, nagyon. A spoileres bekezdés véget ért.

Értékelés: 9/10

Ez a kötet jobban tetszett az első résznél. Amy nagyon szórakoztató karakter, és elvitte a hátán az egész regényt. Rég nevettem már olyan jókat, mint a könyv néhány jeleneténél. Akadt még itt romantika, családi szeretet, ráadásul a zsidó hitről is sok újat megtudtam. Szerethető, édes kötet volt, kíváncsian várom az utolsó felvonást.

Hogy tetszik a borító? Ugyanazt tudom mondani, mint a múltkor. A csaj továbbra sem szimpi, de olyan jó Pepét újra egy könyvön látni!

* Kíváncsi lettél? Ide kattintva kedvezményesen beszerezheted! *