A napokban jelent meg Róbert Katalin második regénye, a Kezdjetek el élni! A szerző ismét érdekes témához nyúlt, ezúttal a harmincasok életvilágát taglalja. A történet főszerepében négy fiatal, akik közel vannak a harminchoz, és úgy érzik, nem érték el az álmaikat, a vágyaikat, avagy nem teljes az életük. És megpróbálnak változtatni, akárcsak az ötödik főhős, az ötvenes éveit taposó Margó. Végre! Kellett már a látóterembe egy ilyen regény.

Közel a harminchoz jó magam is egyre gyakrabban tartok önvizsgálatot. Büszke lenne rám a tinédzser-énem? Elértem azt, amiről akkor álmodoztam? Örülök, hogy a regény még inkább elgondolkodtatott. Nagyon fontos könyvnek érzem pont emiatt: mert közel a harminchoz, avagy éppen átlépve az ember akaratlanul is számot vet az életéről. Egyszerűen kellett már egy ilyen könyv, ami erre épít, ami bizonyítja, hogy nem vagy egyedül a problémákkal.

Róbert Katalin ismét olyan karaktereket állított a középpontba, akik emberközeliek, és könnyű velük azonosulni. Az egyik főhős például álmai állása, és a párkapcsolata között vacilál, tehát a magánélet, és a szakmai téren lévő önmegvalósítás a dilemma tárgya. Szintén szimpatikus volt Vencel karaktere is, aki könyvesbolti eladóként nem érzi jól magát a bőrében, és hiába feltétlenül boldog a magánélete, ha szakmai szinten vergődik, és továbbra sem elégedett magával, és bánja, hogy nem fejezte be a főiskolát.

A legnagyobb kedvencem mégis Margó karaktere volt, őt imádtam a legjobban. Szentül hiszem, hogy ma már a Szex és New York világát éljük, és már nagyon nem igaz, hogy „ötven felett nincs élet”. Annyira örültem a regény során végig, hogy itt van egy háziasszony, aki ellaposodott házasságban él, csak a megszokás és az elmúlt évtizedek tartják a férje mellett, aki korához képest aktív életét él, és végre, igazán élni szeretne.

Úgy drukkoltam az asszonynak, hogy az valami hihetetlen, látni akartam a példát, át akartam élni, hogy valaki újjá építi az életét és bebizonyítja, ötven felett is van élet. Sajnos a regény végén hatalmas csalódás ért, amit máig nem hevertem ki, úgy érzem elárultak, és egy be nem váltott írói ígéretet kaptam: Margónak kijárt a szabadság és a boldogság. Meg kellett volna kapnia. Viszont magáért a karakterért mindenképpen hálás vagyok. Öröm volt végre, hogy nem csak a harmincasok, de az eggyel idősebb generáció problémái is megjelennek.

A regény nagy erőssége, hogy Róbert Katalin továbbra is gyönyörű, már-már szépirodalmi minőségben ír, de a szöveg mégis könnyen olvasható. Külön szerettem, hogy több karakter gondolatvilágába is bepillanthattam, és megismerhettem a személyiségüket. Igazi élvezet volt az is, ahogyan a karakterek összekapcsolódtak, ahogy minden történés hatással volt mindenkire, és tényleg elég volt egyetlen barátnak lépnie ahhoz, hogy a többiek is elgondolkodjanak azon, jó úton haladnak-e, elérték-e, amire vágytak.

A sok pozitívum mellett sajnos meg kell említenem egy negatívumot is, ami olvasás közben nagyon zavart. Időrendben rengeteget ugráltunk. A Szívből, színből, igazán esetében ez nem volt gond, de itt nagyon idegesített, ahogy sosem tudtam hirtelen mikor járunk. Ráadásul a fő szál annyira izgalmas volt, hogy szó szerint idegesített, amikor a múltba ugrottunk, hogy még jobban megismerjük a karaktereket. DVDExtra jellege volt, avagy mintha a kiegészítő novellák valamiért bekerültek volna a végleges regénybe is: hozzáadtak a történethez, a karakterekhez, de amikor azon izgulok, hogy újra találkozik két karakter, akiknek az életében nagyon fontos változás lépett, pont letojom, hogy milyen volt az esküvőjük… Persze ez csak ízlés kérdés, biztos vagyok benne, hogy mások pont ezt fogják szeretni a könyvben.

Hogy tetszik a borító? Nem volt szerelem első látásra, de így, a végleges formájában már imádom, nagyon kifejezőnek érzem.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha közel vagy a harminchoz, vagy már elmúltál mindenképpen olvasd el, nagyon fogod értékelni. De persze mindenki másnak ajánlom, nemtől és kortól függetlenül.

Az írónővel nemrég alkalmam nyílt interjút készíteni. Ide kattintva elolvashatod a teljes beszélgetést, alább pedig Róbert Katalin válaszát, hogy miért érdemes elolvasni a könyvet.

Azoknak, akik szeretik az érzelmeket boncolós, ismerős élethelyzeteket bemutató, hétköznapi életeket elmesélő történeteket. Ha harminc körül jársz, érdekes lehet. Ha voltál harminc éves, érdekes lehet, még akkor is, ha te nem ebben a cipőben jártál annak idején. Ha meg egyszer leszel harminc éves, akkor sajnos leleplezem benne, hogy akkor sem lesz fenékig tejfel az élet. Bocsánat.