Könyvkritika: Lacey Weatherford – Chasing Nikki

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, mert több külföldi könyvesblog is pozitívan vélekedett róla. És hallottam, hogy milyen nagy csavar van a sztori végén…. Szóval, belevágtam, és két héten keresztül olvastam. Nem kötött le igazán, nem éreztem, hogy olvastatta volna magát a könyv. Aztán eljött a nagy csavar, a WTF fordulat, és onnantól már képtelen voltam lerakni, tudnom kellett, mi van a végén. És amit ott láttam, nagyon tetszett!

A Nikki nyomában elég komoly témákat érint. A főszereplő és a narrátor egy Chase nevű srác, aki az édesapja halála után drog és alkoholfüggő lett. Az édesanyja utolsó lehetőségként a vidéken élő szüleihez költözik a fiával, hogy nagyapa és a vidéki lét helyre rázza Chaset. A terv végül jól sül el, a srácra a szerelem is rátalál, kérdés, hogy a múlt démonait el tudja-e engedni.

Kicsit úgy éreztem olvasás során, hogy az írónő egy fantasztikus témához nyúlt, jó karaktereket alkotott, de nem volt rendesen kifejtve a dolog. Például a drog és alkoholfüggőség meglepően bénán lett lerendezve. Oké, a kísértés végig jelen volt, de kimaradt a konkrét harc, ami azt szimbolizálta volna, hogy Chase mennyire nehezen mond le a rossz szokásról. A párbeszédek és pofátlanul bénán lettek megírva, minden tiszteletem a fordítóé, hogy sikerült úgy-ahogy felhúzni a szöveg nyelvi szintjét.

Emellett viszont számos előnye van a regénynek. Például volt Chasenek pár csodás gondolata ami megfogott. Mint a gyászolás, az újrakezdés nehézsége vagy az, miként ítélnek meg minket mások. Volt egy kommentje, ami nagyon megrázott, hogy a régi barátai, akiket barátnak hitt, milyen gyorsan leléptek, amikor beütött a baj. És hozzájuk képest az új, vidéki ismerősök milyen szuperek, és meg kell őket becsülnie. Tehát Chase, mint karakter szerethető volt és viszonylag jól felépített, a karakterfejlődés nyomait is látni lehetett, csak a függőségei kaphattak volna jobb leírásokat.

A regény gerincét a Chase & Nikki között kialakult szerelmi szál adta. Igazából semmi extrát nem hozott a dolog: az elején a srác szemétkedett, majd becserkészte a csajt, hogy aztán várjon mikor fektetheti már végre le. Közben ment a nyáladzás, amit végül is nem volt rossz olvasni, sőt, néhol mosolyt csalt az arcomra. Nikkit is nagyon tudtam szeretni, mert jó karakternek éreztem. Azt viszont sajnáltam, hogy annyiszor ellőtték a “szeretlek” szót, hogy a végére már egyre kevésbé lett ereje.

A könyv utolsó harminc százaléka igazi WTF pillanatokat hozott, és egy meglepően bátor lezárást. Minden tiszteletem az írónőé, amiért mindezt bevállalta. Azt a részét nagyon szerettem a könyvnek, és örülök a meglétének. Ettől vált igazán egyedivé a történet. A sztori végén van egy epilógus, tehát a könyv megnyugtató lezárást kapott, de sorozatról beszélünk. Lehet beleolvasok a következő kötetbe, úgyis rövidke.

Értékelés: 7/10

Számos remek ötlet, jó karakterek de néhol gáz megvalósítás kísérte végig a könyvet. Mindenesetre szerettem, még ha lassan is haladtam vele.

Hogy tetszik a borító? Átlagos, semmi extra. A rózsákat a szélén nem tudtam mire vélni, de komoly szerepet kap a virág a sztoriban.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a romantikus történeteket és nem riadsz meg a WTF lezárástól, akkor ez a te könyved.