Imádom az európai irodalmat és odavagyok a kisregényekért, így naná, hogy kíváncsian vetettem bele magam az olvasásba. Előre tudtam, hogy nem lesz egy vidám könyv, hiszen nagyon komoly témát boncolgat. A történet főhőse és narrátora a tizennégy éves Henrik, akinek a nagybátyja, aki mellett felnőtt és akit nagyon szeret, haldoklik. Henrik anyja ezt nehezen viseli, és Henrik is. Egyetlen mentsvára Kjersti, a lány, akibe szerelmes.

„Különös. Hogy az ember boldog és boldogtalan tud lenni egy időben.” – egy ponton ez a dialógus hangzik el Henriktől. Ez az, ami tökéletesen bemutatja a regényt, hiszen míg Simon haldoklása miatt rengeteg szenved a srác és folyton szomorú, addig már Kjersti és az első szerelem gondolata is képes felderíteni, pár percre boldogságot csempészni a keserű létbe. Ez az idézet nagyon találóan lefesti a regényt, és ami a legjobb, hogy az érzelmekbe az író bevonja az olvasót is: egyik percben mosolyogtam, aztán lapoztam, és máris elszomorodtam. Szerettem ezt a kettősséget, hiszen így még jobban együtt tudtam érezni Henrikkel.

Tetszett, hogy nem tudtuk meg milyen betegségben haldoklik Simon. Persze, rásüthetjük, hogy rák, de nem éreztem annyira egyértelműen a leírást, és ez ennyiből akár AIDS is lehet, azon se lepődtem volna meg, ha Simon meleg. De nem is az a lényeg, hogy miben haldoklik, hanem az a sok gondolat ami elhangzik életről, halálról, betegségről. A regény egy pontján Simon dialógusban mondja el mennyire fél a haláltól, azon a ponton nagyon elevenembe hatolt a könyv. Henrik gondolatai is végtelenül fájdalmasak voltak, a szenvedést remekül jelenítette meg a szerző.

Habár szeretem a kisregényeket, a sztori végén úgy éreztem nem kaptam eleget. A világ legszebb mosolya túlontúl rövid, átszalad a könyv mindenen, nincsenek eléggé kifejtve a dolgok. Ez a tökéletes téma, és a benne rejlő kettősség a boldog és depresszív periódusok között bőven megértek volna legalább dupla ennyi hosszt, hogy jobban megismerhessük az anya és a legjobb barát karakterét is. Utóbbi például nagyon érdekelt volna, mert ez is egy különös kettősség volt Henrik életében.  Vártam volna több visszaemlékezést Simonról, a boldog időkről, és még sorolhatnám.

Értékelés: 8/10

A világ legszebb mosolya kétségkívül egy értékes regény, amit jó volt elolvasnom, hiszen megérintett és elgondolkodtatott. A kihagyott lehetőségeket viszont nagyon sajnálom, mert nagyobb terjedelemben jobban ütött volna, és jobban átjöhetett volna a regény üzenete. Persze így sem rossz, sőt!

Hogy tetszik a borító? Amikor először megláttam egyből felkeltette az érdeklődésem. Gyönyörűek a színek, a minta, a madarak. A könyv olvasása után viszont értetetlenül állok előtte, nem érzem úgy, hogy passzolna.

Kinek ajánlom elolvasásra? Felnőtteknek és érett, fiatal olvasóknak egyaránt. Érzelmileg megterhelő lehet a könyv, de érdemes „vállalni a kockázatot”.