Bolondulok az ilyen különleges könyvekért. Ráadásul ez egy szívmelengető memoár volt, Édouard Louistól, egy francia meleg sráctól, aki egész életében a szexuális orientációja és a társadalmi megkülönböztetés miatt szenvedett a faluban, ahol felnőtt. Lenyűgöző társadalomkritika egy községről, ahol megállt az élet, akkor vagy menő keményfiú, ha iszol, verekedsz és leszarod az iskolát.

Ez a memoár Eddy gyerekkorát, tinikorát mutatja be. A srác egy kis franciaországi faluban nőtt fel, ahol nem divat a tanulás. Az életutak évtizedek óta változatlanok: a srácok abbahagyják az iskolát, a helyi gyárban dolgoznak amíg le nem robbannak, alkoholisták lesznek és tizenévesen feleségül veszik a felcsinált barátnőjüket. Eddy egy ilyen pár egyik gyermeke a sok közül.

Eddy mindig is tudta magáról, hogy más, mint a többiek. Már kisgyerkeként affektált, ringatta a csípőjét, és mindig is tudta, a fiúkhoz vonzódik. A memoár tökéletesen átadja, mennyi nehézséggel küzdött meg, mire el tudott kerülni a faluból, hányszor bántották és alázták őt meg, és mennyit harcolt, hogy elfedje melegségét, hogy azt a képet mutassa kifelé, amit egy falubéli keményfiútól elvárnak. Hátha akkor majd nem cseszegetik őt a suliban, és talán a szülei is jobban bánnak majd vele…

Nagyon megfogott a memoárban Eddy és a szülei – családja kapcsolata. Egyszerű lenne elítélni a családtagokat, amiért nem fogadták el a fiút, folyton kellemetlen helyzetbe hozták, és mindig megbántották őt. De az ő szempontjukból figyelve, valahol érthető volt, hogy nem tudtak mit kezdeni a különleges gyerekükkel. A világot a tévéből „ismerték”, nem voltak tanultak, a falu vonzáskörzetén kívül másutt se nagyon jártak. Számukra minden a látszatról és a megítélésről szólt. Mit mondanak majd a falubéliek, mit gondolnak és így tovább. Az ő helyzetükben nem is meglepő, hogy olyan furán bántak a fiúval. Mert egyrészt rengeteget bántották, másfelől érezhető volt, hogy szeretik, és büszkék a teljesítményére. Rengeteget lehetne beszélgetni erről a kapcsolatról, remélem egy barátom mielőbb elolvassa a kötetet, hogy ezt is rendesen kitárgyalhassuk.

A Leszámolás Eddyvel egyik sarkalatos pontja a melegség témája volt. Nagyon durva volt olvasnom, hogy Eddy mit meg nem tesz mássága palástolására, és mennyire utálja saját magát, amiért meleg. Egy ponton nagyon meglepett a történet, és minden tiszteletem Édouardé, amiért le merte írni mindezt a memoárban. Nem lehet semmi kiteregetni a családi szennyest, a fájdalmait, a sok szörnyűséget, ami vele történt, és az egész világ elé tárni.

Akkor lett számára teljesen egyértelmű a melegsége, amikor elvesztette a szüzességét. Tíz évesen az unokatestvérével és a barátaival játszottak, reprodukálták a pornófilmeket, amiket stikában megnéztek, és Eddy büszkén lett lány, és boldogan fogadta be saját unokatestvére péniszét. Csak pislogtam nagyokat, visszaolvastam, hogy tényleg tíz éves volt-e, és igen, annyi. Nagyon meglepődtem mindezen, és aztán valahogy megértettem. Elmaradott kis falu, teljesen más közeg, más társadalom. Ahol a gyerek fogalma is más. Amikor az eset kiderült, nagyon felhúzott, hogy csak Eddyt szidták és alázták meg. Ahogy a szerző is írta, a falu szerint nem az volt a meleg, aki csinálta, hanem aki hagyta…

Ami a leginkább szíven ütött az, amit a sorok között olvastam. Szomorú, hogy hiába tört ki Eddy a faluból, hiába él most már olyan életet, amilyenre mindig is vágyott, a múlt nem múlik el nyomtalanul. Nem véletlen, hogy az új sulis énje eldicsekedett volna a faluban, hogy neki milyen jó fiúbarátja van, és mennyire menő az adott közösségben. Szerintem ez örökre megmarad a srácban, és tehet bármit, lehet bármilyen gazdag és sikeres, a falujában akkor is többre tartják majd a verekedő, nőket verő, rendőröknek beugató és alkoholista keményfiúkat, neki ez mindig fájni fog, és mindig szeretné majd elnyeri a falubéli emberek elismerését…

Értékelés: 10/10

Ez egy nagyon elgondolkodtató regény, amiben egy francia fiú meséli el az életét, ahogy a kis elmaradott faluban próbálta feldolgozni a másságát, és azért harcolt, hogy mielőbb elkerüljön onnan, és kitörjön a szegénységből. Őszinte, megható és a végletekig szerethető kötet, amiben rengeteg tabutémát érint a szerző. Minden tiszteletem, amiért bevállalta a könyv megírását.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha valaki csak egy kicsit is nyitottnak érzi magát, olvassa el bátran. Szexjelenet tulajdonképpen nincs benne, még csókolózás sem. Ez nem egy romantikus kötet, hanem egy srác őszinte memoárja. Érdemes esélyt adni neki.