Könyvkritika: Adriana Locke – Written in the Scars: Sebhelyeinkbe írva

A legtöbb romantikus regényben a főhősök megismerik egymást, jön a szerelem, némi bonyodalom, majd végül összejönnek, és a finálé azt sejteti, boldogan élnek, amíg meg nem halnak. Na ez a regény a happily ever after után nyit, és megmutatja azt, hogy egy házasság akkor is nehéz tud lenni, ha mindkét fél szerelmes a másikba.

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *

Ez a megközelítés volt az, amit a legérdekesebbé tette a regényt. Olyan életszagú volt az egész, ahogyan Elin és Ty megküzdöttek a hétköznapokkal. A szerző komoly témákat hozott be: a babavállalás nehézségeit, az anyagi problémákat, a férfi “kisebbségi komplexusát” ha nem tud “teljesíteni“, egy balesetből való felépüléssel járó fájdalmakat és túlzott gyógyszerhasználatot. Többek között ezeken keresztül mocorgott Elin és Ty kapcsolata.

A történet már rögtön azzal nyit, hogy Ty két hónapja lelépett, amikor egy veszekedés során Elin azt üvöltötte neki, hogy menjen el. Ty most visszatér, hogy helyrehozza a házasságát, de nem sejti, hogy Elinnel olyan dolog történt a távolléte alatt, ami összetörte a nőt, és őt is összefogja, ha megtudja. A regény legnagyobb gyengesége tulajdonképpen az volt, hogy erre a titokra építettek mindent, és túl sokáig húzta az írónő, mire elmondta Tynak a dolgot. Legalábbis nekem soknak érződött.

Az viszont szépen átjött, hogy Ty és Elin mennyire szerelmesek egymásba, és az út is hitelesnek érződött, ahogy elkezdték újjáépíteni a házasságukat. Sok érzelmes jelenetet kaptunk, az erotikusakból is jutott bőven, de a lényeg végig átjött: a szereplők közti kémia, és a vágy, hogy együtt legyenek, de a hétköznapok nehézségeiben ez nem egyszerű. Nagyon nem.

A kisvárosi milliő ábrázolása is sokat hozzáadott a regényhez. Ahogy megmutatta az írónő, hogy mennyire nehéz egy kisvárosban megélni, és milyen veszélyes munkákat kell vállalnod, ott borsódzott a hátam. Másrészt pedig átjött a kisvárosi lét összes szépsége, mint a gyönyörű tájak, a nagy házak nagy kertjei vagy éppen az életre szóló barátságok. Hiszen Ty és Elin útja sokkal nehezebb lett volna, ha Jiggs, Lindsay és persze Cord nincs mellettük, hogy segítsenek.

A baráti társaságot is szerettem ám. Lindsay és Jiggs párosánál tök jó volt, hogy előjött az “elköltözzünk-e egy jobb életért” kérdés, ezzel kisvárosiként nagyon tudtam azonosulni. A szívem viszont Cord rabolta el, ő lett a kedvenc szereplőm a könyvben. A nevelőszülőknél felnőtt, nehéz sorsú férfi olyan kedvesen, érzelmesen lett ábrázolva, és annyira szerettem benne azt, hogy mindig tudja mit mondjon, hogy segítsen, és a múltja dacára se vált érzéketlen bunkóvá.

A fiúk a könyvben nagyon veszélyes munkát végeztek, szénbányászként dolgoztak. Olvasás során többször is megborzongtam, amikor előkerült a téma, Ty nézőpontjában többször is jártunk sok méterrel a Föld alatt. Bennem eddig talán nem is realizzálódott ennyire egyértelműen, hogy mennyire para bányászként dolgozni, és milyen sokat köszönhetünk azoknak, akik az életük kockáztatásával lemennek a föld alá. Ezt a szálat Locke zseniálisan hozta.

Értékelés: 8/10

A regény egy nagyon érdekes nézőponttal nyit, amiből igyekszik is kihozni a maximumot. A sok pozitívum mellett viszont néhol azt éreztem, hogy döcögünk, akadt jó pár unalmasabb jelenet, és a titok elmondásának a “túlhúzása” is hozzáadott ahhoz, hogy nem avattam új kedvencet.

A lezárás viszont elképesztően erős lett, az utolsó hatvan oldalnál igazi érzelmi hullámvasutat éltem át, nem tagadom, el is pityeredtem. Az utolsó oldalak pedig annyira gyönyörűek lettek, Elin beszéde mindent vitt. El is gondolkodtam a szavain, remélem ezzel sokan leszünk így.

Hogy tetszik a borító? Szerintem ötletes, hogy hátulról mutatja Tyt, ott vannak azok a sebek is, amiket a régi balesete során szerzett. Nekem bejön a borító, csak a “scars” színe nagyon beleolvad Ty hátába.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a nem hétköznapi romantikus regényeket, és a kvázi második esély-románcokat, ezt se hagyd ki!

* Elolvasnád? Szerezd be a kiadótól kedvezményesen! *