Szeretem a kisregényeket. De tényleg, odavagyok értük. Rövidek, tömörek és a legtöbb csodálatos. Nem vagyok benne biztos, hogy kétszer ekkora terjedelemben is úgy oda tudott volna csapni érzelmileg a Csodák ideje, ahogy így, kisregényként megtette. Rengeteg érzelmi hatást kiváltott belőlem a történet. Sokszor felnevettem, a végén konkrétan sírtam, de rengeteget gondolkodtam, és nem csak a sztorin, hanem magamon, az életen, azon, hogy milyen szerencsés vagyok amiért olyan, számomra hétköznapi dologgal rendelkezem, mint egy saját szoba, ágy, meleg étel vagy akár internet – ezek többségéről pedig az emberiség egy része mondhatni álmodni sem mer. Kumail is ilyen volt.
A történet: A főszereplő, Kumail elbeszélése alapján ismerhetjük meg a Csodák idejét. Ő egy francia kisfiú, aki egy vonatszerencsétlenség során elveszítette az anyját, amikor a Kaukázoson keresztül utaztak. Gloria, a szegény, tisztességes nő magához veszi, és elhatározza, hogy visszajuttatja Kumailt – azaz Blaiset, ez a francia neve – Franciaországba, hogy ott boldogan élhessen. A történet idején Kaukázusban éppen háború dúl, Kumailéknak sokszor menekülniük kell, sokszor ételhez is alig jutnak, de sosem adják fel a reményt, hogy Európán átutazva eljuthatnak a szabadság és az emberi jogok földjére, Kumail legalábbis így gondol Franciaországra.
A regény üzenete: Szerintem azért is olyan jó a Csodák ideje, mert tele van üzenettel. A legfontosabb szerintem az, amit már a bevezetőben is megpendítettem, hogy értékeljük azt, amink van. Kumailnak és Glóriának csupán pár kacat volt csak birtokában, amivel igazából semmit sem tudtak kezdeni, mégis, folyamatosan vitték magukkal, mert fontos volt a számukra. És az “értékeljük azt, amink van” elv más szempontból is felbukkanhat az életünkben. Igenis értékelni kell az olyan apróságokat is, mint a tiszta víz, vagy a meleg étel minden nap. Nagyon durva belegondolni, hogy sok ember számára ez luxus. A regény második legfőbb üzenete a szememben a remény, amit soha nem szabad feladni. Kumail és legfőképpen Gloria sem tette soha, ez vitte őket előre, és emiatt érték el az álmaikat.
Gloria és Kumail kapcsolata: Nagyon meghatott a regény során a kettejük kapcsolata. Imádtam, hogy ennyire szeretik egymást, és tűzön-vízen átmennek, mindenre képesek, mert úgy hajtja őket a remény, hogy vár rájuk egy szebb, egy jobb élet. Gloria eleve egy döbbenetesen jó karakter volt, az a tipikus erős, okos, szeretetreméltó asszony, aki képes a hegyeket is megmozdítani, hogy megóvja a kicsinyét. A meséi, a szavai, az ereje, a bátorsága és az a remek nevelés, amiben Kumailt részesítette példaértékű. Sosem volt mondhatni semmijük, éheztek, fáztak, de mindig erősek maradtak és a kettejük közti szeretet sok helyen még a reménynél is erősebbnek tűnt.
Átkelni Európán: Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a regény során hőseink mekkora utat jártak be. Szerettem nagyon ezt az utazást, és nem csak azért, mert közelebb vitte őket minden egyes kilométer Franciaországhoz, hanem mert rengeteg emberrel ismerkedtek meg, és a felbukkanó mellékszereplőket nagyon megkedveltem. Szívemnek különösen kedves volt a román cigányok ábrázolása, és eleve maga a tudat, hogy ők voltak a történetben a nagybetűs jófiúk, akik nélkül hőseinknek sokkal nehezebb dolga lett volna. Az utazás során Kaukázust is sikerült egyre jobban feltérképeznem. Korábban nem fordítottam nagy teret ennek a területnek, de jó volt megismerni, és nem csak a szomorú részeit, hanem a maga hétköznapi valóját. De azért nem tagadom, a háborús részek megráztak.
A regény lezárásáról spoileresen: Nagyon izgalmas lett a Csodák ideje vége, és egyszerűen ki kell fejtenem róla a gondolataimat. Ez a bekezdés spoileres lesz, csak az nézze meg, aki olvasta már a könyvet. Ismétlem, spoileresen folytatom! Annál a résznél, amikor Kumail bekerült a francia otthonba, egyszerűen sokkos állapotba kerültem. Az nem lehetett, hogy Gloria elhagyja, vagy hogy soha többet ne találkozzon a nővel. Viszont itt is megjelent a remény, imádtam, ahogy Kumail tanult ember lett, francia állampolgár egy barátnővel. És amikor a végén megtalálta Glóriát, és kiderült a titok, elkezdtek patakzani a könnyeim. Hirtelen megvilágosodtam, és nem volt megállás, végig bőgtem az egészet amíg el nem hunyt a nő. Nagyon mélyen megérintett ez a regény. Csodálatos volt a befejezése is.
Értékelés: 10/10
A Csodák ideje egy megható, reménnyel és üzenetekkel teli kis könyv, ami bőven megéri az árát. A történet hamar magával ragadott, és már az első pillanattól kezdve drukkoltam, hogy Kumail és Gloria megtalálják végre a boldogságot, amit annyira megérdemelnek. Szerettem nagyon a könyvet, és azt hiszem ezt is újra fogom olvasni, pedig ritkán olvasok el kétszer egy könyvet.
Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Tudom, ez a “Mindenkinek” szöveg kezd elcsépelt lenni, de tényleg úgy érzem, hogy a Csodák ideje bejöhet felnőttnek, tininek, fiúnak, lánynak, nagymamának vagy nagypapának… Kumaillal vagy Glóriával is nagyon egyszerű azonosulni, ahogy az egész helyzettel is. Ráadásul a könyv csodaszépen van megírva, úgyhogy tessék csak rácuppanni, nem bánjátok meg.
- 01.12. – Roni olvas
- 01.14. – Zakkant olvas
- 01.16. – Media Addict
