Bár nagyon szerettem a D.A.C. első kötetét is, mégis, néhol voltak fenntartásaim. Éppen ezért vártam kíváncsian a folytatást, mert bíztam abban, hogy a már megismert karakterek sorsát még jobban tudja alakítani a szerző. Szerencsémre ez így is történt, a D.A.C. 2 – Rázós utakon pedig olyan felemelő élményt nyújtott, mint kevés más magyar könyv. A történet ütős volt, Kalapos Éva pedig szokás szerint olyan dolgokról írt, amiről kevés szó esik az ifjúsági regényekben, pláne olyanéban, ami magyar környezetben játszódik.

Kiemelt szerepet kapott például a drog, és az ebből fakadó függőségi problémák, emellett a diszlekszia, a tanulási nehézségek, a családon belüli elhanyagoltság, a szülő halálának a feldolgozási nehézségei és még a tinikori szegénységből akadó esetek is. Tabutémákról írt a szerző, mindezt megnyerő, és még véletlenül sem szájbarágós stílusban. Annyira örülök, hogy végre, van egy magyar író, aki mindezt megírja és az olvasó elé tárja, a Manó Könyvek pedig gondoskodik arról, hogy eljusson hozzánk a mű. Mondanom sem kell, nagyon várom már a novemberben megjelenő harmadik részt.

Ebben a kötetben jött át legjobban a naplós feeling, holott nem is napló stílusban íródott a könyv, hanem múlt idejű E/1-ként van tálalva a történet. Ahogy Flóra mesél az életéről és a barátairól, sokszor azon kapom magam, hogy mennyire sajnálom azt a lányt, és persze a többi gyereket is. A legszebb az egészben pedig az, hogy ezek a pillanatok nem is tartanak sokáig, mert utána a szerző rögtön átvált az egyik legerősebb fegyverére, ami nem más, mint a humor. Szinte végignevettem az egész könyvet, de persze meghatározóak voltak a szomorúbb, melankólikusabb, elgondolkodtatóbb pillanatok is. A humor azonban csillagos ötös. Nem az a szájbarágós, „most röhögnöd kell, mert azt akarom” fajta, hanem az a lágy, kellemes humor, én pedig pont az ilyet szeretem a legjobban. A filmes utalásokért továbbra is odavoltam, és azt hiszem pont ezek a részek voltak azok, amiknél a legjobban átjött a humorfaktor. Persze, itt adott az a pont is, ha valaki nem ismeri az adott filmet, vagy sorozatot, akkor nem is feltétlenül érti a belsős humort, de hé, úgy hiszem pont ettől is egyedi a történet.

Mint feljebb ecseteltem, tényleg sok olyan témát érint a regény, amiről keveset beszélnek magyar ifjúsági könyvekben. Az egyik ilyen például az a családmodell, amiben Flóra él. Az édesanyja halott, az apja nem foglalkozik velük és a munkába menekül, Flóra és az öccse pedig magukra, illetve a bejárónőre vannak utalva. Zseniális volt az, ahogyan a lány kezelte a nehézségeket, és ahogyan küzdött problémák ellen. Erős, átgondolt és jól felépített karakternek látom Flórát, aki bár néha szertelen és hebrencs, de alapvetően egy okos és nagyon erős lány. Az öccsével, Gergővel való kapcsolata pedig annyira realista, amennyire csak lehet. Ami pedig a srácot illeti, hát, végig azon gondolkodtam, megértem-e. Miért csinálja a hülyeségeit? Miért nem olyan erős, mint Flóra? Hiszen ő is ugyanazon ment át. Az pedig, hogy ezek a gondolatok megjelentek Flóránál is, egyszerűen zseniális. Sok szerző mintha arra törekedne, hogy „ne mocskolja be” a főhősét, aki legyen tiszta és jó, mindenféle rossz gondolat nélkül. Flórában azonban megjelennek ezek az emberi, esendő gondolatok is, ezeket pedig öröm volt nála olvasnom.

Ki kell emelnem a mellékszereplőket, és nem csak Gergőt, hanem a többieket is. Zsanit továbbra is nagyon csípem, Ági személyiségfejlődése bámulatos, ahogy Ákos esendőbb oldalát is örömmel láttam. Ginny is nagy kedvenc, páne ahogyan a családjáról, a nehézségeiről mesélt. Amikor védte az édesanyját, aki ugyan sok otthoni munkát bíz rá, de mégis szereti őt, úgy megöleltem volna szegényt. Mert minden rendben lesz, és mennyire jó fej, hogy segít. Az a párbeszéd is, amit Ágival lefolytattak, aki őszintén elmondta azt, hogy szegény és ebben nincs mit szégyellnie, szintén a szívemig hatolt. Ami Flóra hódolóit illeti, Márk néha kicsit sok, ahogy Dani is az. Nem akarok állást foglalni, mert úgy érzem ebben a könyvben a szerelem másodlagos. Nem érzem azt, hogy itt pont a szerelem lenne a lényeg, hanem egyszerűen az is csak _része_ Flóra életének, nem pedig akörül forog az élete. Ez pedig szintén egy olyan dolog, amit imádok benne. Ó, és ami a könyv lezárását illeti, akkora függővég van, hogy hihetetlen, és kaparom a falat a folytatásig. De nagyon 🙂 Plusz gondolat: minden fejezet egy-egy film címét viseli. Zseniálisan Flórás!

Értékelés: 10/10
Nagyon remélem, hogy egyszer kötelező olvasmánnyá válik a D.A.C., és/vagy még nagyobb sikereket ér majd el. Minden kamasz kezében szeretném ott látni ezt a könyvet, mert olyan sok mindent tanulhat belőle a célcsoport. Másfelől pedig saját magukról olvashatnak, a nehézségeikről, a vágyaikról, és mindezt nem egy rózsaszín valóság helyezve, hanem abba, amiben élnek.

Kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek. A kamaszoknak azért, hogy lássák, nincsenek egyedül. A felnőtteknek pedig jó kis múltidéző ez, mert bár a telefonok mérete változott, de kamasznak lenni továbbra sem egyszerű. A szülőknek pedig jó kis kézikönyv lehet a D.A.C., ami által jobban beleláthatnak a gyerekeik életébe és a nehézségeibe. Egyszóval, aki teheti, olvassa el. Nem bánja meg.