Ez az első, de még véletlenül sem az utolsó Joss Stirling könyv, ami a kezeim közé került. Régóta szerettem már volna olvasni valamit az írónőtől, mert mindig olyan pozitív véleményeket hallottam a műveiről. Mivel a Lélektársak egy három kötetes (de ha jól tudom különálló történetekkel operáló) sorozat, ezért inkább a Storm és Stone-ra esett a választásom, és itt már tülkön ülve vártam a magyar megjelenést. Nos, nem kellett csalódjak, sőt, a regény több ponton is nagy meglepetést okozott. Konkrétan ez volt az első krimi, amit igazán, őszintén élveztem. Nagy szó ez tőlem, mert még a magyar gimis környezetbe bújtatott Balla Adrienn: Az Alibi is leszerepelt nálam, éppen ezért egy picit tartottam a Storm és Stone-tól is. De akkor is, bíztam abban, hogy van olyan krimi, ami nekem is bejöhet. És van! Juhú! (Mégsem vagyok annyira menthetetlen).
A Storm és Stone felütése egyszerűen zseniális. Egy elit iskolában vagyunk, ahová ösztöndíjjal jár Raven Stone, a fekete bőrű, ösztöndíjas lány, akit a társai folyamatosan lopással vádolnak, és kiközösítik őt. Az intézménybe érkezik Joe és Kieran, akik hamar összebarátkoznak a lánnyal, illetve Kieran és Raven közt valami több szövődik, mint barátság. A fiúk azonban nem véletlenül tévedtek errefelé, ők az FDÜ alakulat különleges ügynökei, akik afféle „tininyomozók”, és bizony beépülnek. Az iskolában ugyanis ronda dolgok zajlanak, amik nemzetközi összeesküvést sejtetnek.
Raven imádni való volt, ahogy sütött az arcáról az elhatározás, hogy mindenáron megvédi őt.
– Micsoda vadság, kis tigrisem!Joss Stirling
Ami miatt pedig a krimi szál tetszett szerintem az, hogy a romantika, és a nyomozás megfelelő mennyiségben oszlott el a könyvben. Sőt, a karakterizálás is nagyon jól sikerült az írónőnek. Mindhárom főszereplőt nagyon megkedveltem, mert sikerült őket egyedivé, szerethetővé és reálissá varázsolnia. Raven, mint a magányos, kiközösített lány olyan karakter, akivel egyből azonosulni tudtam. Azt pedig különösen szerettem benne, hogy végre, egy színes bőrű lány is lehet főszereplő, és a bőrszíne abszolút nem játszott szerepet, egy sértést sem kapott emiatt. Ez pedig annyira jó! Akik már olvasták, most jól figyeljenek: Ugye, hogy lehetetlen nem beleszeretni Kieranba? Ha lesz még Könyves Álompasi szavazás, az elsőszámú jelöltem ez a srác. Imádtam a zakkantságát, azt, ahogyan mindig elemzi a helyzetet, amiért olyan okos dolgokat mondott (így kell tanítani olvasás közben :)). A legjobban azt szerettem, ahogy nehezen ment neki például a tánc, vagy az érzelmeinek a tisztázása, jó volt látni a folyton magabiztos srác szerethető oldalát is, mert ettől vált egyre reálisabbá Kieran. A legjobb barát, Joe is jófej volt, nála pedig az írónő a lehető legjobb taktikát vetette be. Fokozatosan ismertette meg velünk a srácot, mindig más nézőpontból adagolta a bővebb információkat, a végére pedig egy olyan karakterrajz alakulhatott ki Joe-ról, akit nem tudtam nem kedvelni. No nem mintha már az első belépője nem lett volna oltári.
A krimi szálat pedig tényleg szerettem. Érdekesen épült fel ez a rejtély, és olyan jó ötleteket talált ki hozzá az írónő, ami előtt meg kell emelnem a kalapom. Kaptunk egy összeesküvés elméletet, amik nemzetközi bonyodalmakat sejtettek, mindeközben pedig folyamatosan kerültek elő a korábbi modorukat és viselkedésüket teljesen elhagyó diákok, akiknek befolyásos szüleik voltak. Maga a fő gondolat, illetve ahogyan ezt az egészet összerakta Stirling, szerintem zseniális. És valahogy épp ez lett a veszte, mert olyan nagy volumenű volt az egész, hogy nem tudta megfelelően lezárni. Nem éreztem elég hitelesnek azt, ami a végén történt, mert annyira elbagatelizálta az egészet. Hiába kaptam meg a filmbe illő jeleneteket, egyszerűen nem éreztem hitelesnek. Túlságosan hollywoodi lett, holott a karakterek annyira realisták voltak, ennek a két dolognak az ütköztetése pedig bőségesen levont a történet végének az élvezeti értékéből. Ettől függetlenül tisztelem Stirlinget, amiért egy ilyen remek dolgot ki tudott találni, csupán logikai síkon pár dolog úgy érzem megbukott. Azt viszont nem vitatom, hogy nagyon izgalmasan alakult a könyv, a krimi szál pedig pörgött ezerrel, különösen azután, hogy a fiúk egyre jobban belefolytak a nyomozásba.
– Ez lehetetlen. Ő egy képzeletbeli személy, akit egy edinburghi orvostanhallgató, Joseph Bell valós élete alapján alkottak meg, aki úttörő volt abban, hogy…
– Elég az információkból, Kieran. Csak viccelt – mondta Joe gyengéden.Joss Stirling
Értékelés: 7/10
A logikai bakik, illetve a néhol gyenge fordítás miatt nem érdemel maximális értékelést, de a könyv élvezeti értéke hibátlan. Kicsit fura ez a kettősség, de úgy érzem, aki elolvasta a regényt, az értheti mire gondolok. Ó, és ha van olyan könyv, amiből nagyon szeretném, ha filmet forgatnának, akkor az a Storm és Stone. Isteni adaptáció készülhetne ebből, remélem valamelyik nagymenő felfigyel rá Hollywoodban.
Kinek ajánlom elolvasásra? Igazából bármely korosztálynak bejöhet. Azok is vegyék a kezükbe, akik hozzám hasonlóan nem csípik annyira a krimi szálat, mert itt olyan gyönyörűen megfér a romantikával, hogy azt tanítani kellene. Akárcsak Kieran és Raven csodálatos táncát. Csak úgy zizegtek a lapok az elfojtott erotikától. Hihi.
- 07/03 MFKata gondolatai – Trailer
- 07/04 Kelly Lupi olvas – Dreamcast
- 07/05 Roni olvas – A Mennyek kapuja szekta legendája
- 07/06 Könyvszeretet
- 07/07 Zakkant olvas – Joss Stirlingről
- 07/08 Insane Life – Daktiloszkópia
- 07/09 Nem harap a…
- 07/10 CBooks
- 07/11 Deszy könyvajánlója
- 07/12 Dreamworld – FDÜ csoportok
- 07/13 Media Addict – Borítók
