Leiner Laura Iskolák versenye trilógiája sokatok tetszését elnyerte, ráadásul már rég olvastam Laurától, így én is kíváncsi lettem a sorozatra. Pláne most, hogy összegyűjtöttem 12 felejthetetlen idézetet a könyvekből. Jó böngészést nektek is! 🙂
#1
„– Na, de most komolyan. Hogy értitek, hogy láttátok ma a szarvasbogarat? – pillantott felváltva Kornélra és rám.
– Én nem láttam – tettem fel a kezem.
– Én igen – ismerte be Kornél.
– És? Hol van? Eltüntetted innen? – kérdezte a lány.
– Nem egészen ez történt – finomította Kornél a sztorit.
– Hanem?
– A diplomáciai protokollt választottam.
– Diplomáciai protokollt egy szarvasbogárral szemben?
– Igen.
– És az milyen?
– Hát… Ő volt itt előbb, én meg inkább elhúztam – röhögte el magát Kornél.”
#2
„– (…) Már a nagyanyád is hívott, és számon kérte, hogy miért engedtelek el az Éhezők Viadalára!”
#3
„– Tudod, hogy van ez. Mindig kell pár nap lábnap. Ez a mottóm – mesélte.
– Ühüm – bólogattam.
– Ezt amúgy én találtam ki. Nézd meg az Instán, #párnaplábnap.”
#4
„– Szóval… Újra összefutottunk itt, Újvári Hanna? – jegyezte meg szórakozottan.
– Igen – bólintottam mosolyogva. – Micsoda véletlen – tettem hozzá, jelezve, hogy azért ezt valamennyire így alakítottuk
Kornél vigyorogva vette a lapot, és ellökte magát a medence falától.
– Aha. Elég nagy szerencse, pont most vagyok itt ma először, egyáltalán nem jártam itt egy órája, és jöttem vissza most azért, hátha itt talállak – magyarázta, beismerve és akaratán kívül is megerősítve, amit Bernadett állított, mire visszatartott mosollyal néztem, ahogyan lassú hátúszással távolodik.
– Igen, az úgy elég béna lett volna – bólintottam, és zavarodottan a fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet. – Én sem voltam csalódott, amikor Bernadett mondta, hogy elkerültük egymást, és nem azért ültem vissza rögtön, amikor lépteket hallottam, mert mégis rád számítottam – szóltam, megerősítve benne azt, hogy nem egyedül csinált hülyét magából.”
#1
„– Figyelj rám – fogta meg a kezem, figyelmen kívül hagyva, hogy körülöttünk jöttek-mentek a versenyzők a feléledt táborban. – Ha úgy kell lennie, akkor úgy lesz. Megoldjuk – nyugtatott.
– Gondolod?
– Nincs más választásunk – vonta meg a vállát. – Addig viszont…
– Igen?
– Veled maradok, te pedig maradj velem.”
#2
„Hozd be a lemaradásodat, éld meg az élményeket és a kudarcokat, éld meg a pillanatokat, a jót és a rosszat is. Próbálj ki új dolgokat, legyél nyitottabb, szakadj ki a komfortzónádból, és élj egy kicsit végre.”
#3
„Már nem ijeszt meg a fantáziám, amióta láttam, hogy a valóság sokkal rémisztőbb tud lenni.”
#4
„Az egész kezdett megdőlni, és úgy tűnt, a logikai és fizikai teljesítmény háttérbe szorul, helyettük pedig előtérbe kerülnek az érzelmek. És ahol az érzelmek dominálnak, ott mindig nagyon sok a sebesült.”
#1
„– De úgy szeretek lájkolni! – közölte.
– Akkor lájkold az ismerőseidet – tanácsoltam.
– Az ismerőseimet? Az én koromban? Vagy halottak, vagy készülnek meghalni – magyarázta, mire az egész asztalunk felröhögött.”
#2
„– Akkor nem értelek. Nem az izmos kajakos után sírsz? Láttam a félmeztelen képeit az Instáján, hidd el, én is sírnék a helyedben.”
#3
„– Most komolyan – sóhajtottam. – Miért nézed ezeket a videókat? Nem hiszem el, hogy tetszik. Az képtelenség. Nem is az érdeklődési köröd. Sőt…
– Jó, bevallom, láttam már érdekesebb dolgokat is a YouTube-on – vallotta be nevetve. – De az a helyzet, hogy a narráció miatt élveztem.
– Tényleg?
– Igen. Most mit mondjak, Hanna? Veszettül hiányzol, és jó volt hallani a hangodat a videón – mondta, mire azonnal megtelt a szívem boldogsággal, és úgy éreztem, hogy szinte felrobban a mellkasomban.
– Te is hiányzol – suttogtam.”
#4
„– Na jó, ez itt egy fül rajza. Ha holnap keresnünk kell egy fület, én hazamegyek innen – jelentette ki elborzadva.
– Mutasd… – húzta kissé maga felé Zsombi a térképet, hogy tüzetesebben megnézhesse. – Jó, ez tényleg fülnek tűnik.
– Öcsém, ugye nem emberi? – hőkölt hátra Lóri.
– Hát, csak nem. Ez egy iskolai verseny, nem gyűjthetünk levágott füleket – röhögte el magát Bernadett kínjában.”
