A bestseller szerző Kerstin Gier tegnap ünnepelte az ötvenedik szülinapját! Így, utólag is nagyon sok boldogságot kívánok az írónőnek, és egyben köszönöm a sok szép pillanatot, amivel a művei során megajándékozott.
A nagy nap tiszteletére összeszedtem a tíz imádnivaló Kerstin Gier idézetet, és nem csak az Időtlen szerelem trilógia és Silber kötetekből válogatva 😉 Jó böngészést!
#1
Na ezek után ne szeressen bele az ember Gideonba 😉
„– Nem vagy hétköznapi, Gwendolyn – suttogta, miközben finoman végigsimított a hajamon. – Egészen rendkívüli vagy. Nem szükséges birtokolnod a holló hatalmát ahhoz, hogy számomra különleges légy. – Az arca ekkor még közelebb került hozzám. Amikor az ajka a számhoz ért, le kellett hunynom a szemem.
Oké, akkor most elájulok.”
(Kerstin Gier: Rubinvörös)
#2
Xemerius, a szellem volt az egyik legimádnivalóbb karakter a könyvben
„– Oké, akkor kezdjük elölről az egészet! Az én nevem Gwendolyn Shepherd. Örülök, hogy megismerhettelek.
– Xemerius – mutatkozott be a vízköpő, és egész kis pofája csak úgy sugárzott az örömtől. – Nagyon örvendek. – Azzal felmászott a mosdókagylóra, és mélyen a szemembe nézett. – Komolyan! Nagyon-nagyon örvendek! Veszel nekem egy macskát?”
(Kerstin Gier: Zafírkék)
#3
Mert Gideon beszólásaiból sosem elég 😉
„– Elviselhetetlenül beképzelt vagy!
– Sajnálom. Csak olyan… mámorító érzés, hogy miattam még levegőt is elfelejtesz venni.”
(Kerstin Gier: Zafírkék)
#4
Most komolyan, létezik ennél szebb és romantikusabb szerelmi vallomás?
„Amikor megcsókolsz, Gwendolyn Shepherd, az olyan, mintha elveszteném a kapcsolatot a szilárd talajjal. Fogalmam sincs, hogyan csinálod, vagy hol tanultad. Ha egy filmből, akkor mindenképpen meg kell néznünk együtt. – Egy pillanatra elhallgatott. – Amit tulajdonképpen mondani akartam: amikor megcsókolsz, akkor semmi mást nem akarok többé, mint téged érezni, és a karomban tartani.”
(Kerstin Gier: Smaragdzöld)
#5
Na ennél a résznél sírva röhögtem az olvasás során Xd
„Henry szokásához híven egy könyvespolcnak támaszkodott, és karba tette a kezét. Úgy tűnt, Jasper anyukája nagyon kedveli a pasztellszínű szerelmes regényeket, és eléggé zavart, hogy közvetlenül Henry feje mellett olyan címeket lehetett olvasni, mint „Csókolj meg, lázadó!” és „Engedd, hogy erős karjaidban haljak meg!”. Úgy gondoltam, legjobb, ha oda sem nézek.”
(Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve)
#6
Romantika terén azért Henrynek sem kell szégyenkeznie!
„– Olyan vagy, mint én – mondta komoly hangon. – Imádod a rejtvényeket. Szeretsz játszani. Szívesen kockáztatsz. Amikor veszély fenyeget, számodra akkor kezd izgalmassá válni a dolog. – Még egy kicsit közelebb hajolt, és éreztem meleg leheletét. – Ezt kívántam. Hogy találkozzak valakivel, akibe beleszerethetek. Te vagy az én leghőbb kívánságom Liv Silber.”
(Kerstin Gier: Silber – Az álmok első könyve)
#7
Hm, ebben kétségkívül van valami!
„Megmondtam: a nagy szerelem vagy lopakodva érkezik, vagy berobban az ember életébe. Azt hittem, nálam berobban. De ez egyáltalán nem volt igaz. Valójában lopakodva vett birtokba, titokban. Ezért nem vettem észre belőle semmit.”
(Kerstin Gier: A fiúk olyanok, mint a rágógumi)
#8
Nagy igazság Kerstin Gier-módra
„Gyermekem, az élet egy nagy kaland és a problémák csupán lehetőséget kínálnak számunkra, hogy megmutassuk, hogy mire vagyunk képesek.”
(Kerstin Gier: Halálom után felbontandó)
#9
Mondtam már, hogy mennyire imádom az írónő humorát? 🙂
„Édes istenkém, ha már engem nem engedsz lefogyni, legalább hizlald meg a többieket.”
(Kerstin Gier: Anyák maffiája)
#10
Mert ugye nem baj, ha tudjuk mit akarunk? 🙂
„– Ha valaha is leállok egy férfival, az legyen intelligens, jóképű, abszolút sikeres, és izgalmas – mondta, valahányszor a téma szóba kerül. – Egy vagy két elegáns sportágat kell űznie, érdekelje a modern művészet, és ne legyen se terhelő múltja, se háziállata.
És mielőtt még bármit is felelhetnék, hozzáfűzi:
– Hisz’ semmi olyasmit nem várok el, amit magam ne nyújtanék.
Ő legalább eredeti vörös hajú, hosszú lábú, csodásan hamvas arcú – mindezért izzón irigylem – és éves bérlete van a város múzeumaiba.
– Ha szerelemes leszel, dugába dől az összes elved – jövendöltem újra és újra, mert az volt az érzésem, hogy feltétlen meg kell magyaráznom, miért nem támasztok magam is hasonló igényeket a férfiakkal szemben általában és külön is.
Bille azonban hű maradt az elképzeléseihez.”
(Kerstin Gier: Férfiak és egyéb katasztrófák)
