Filmkritika: Enola Holmes (2020)

Bevallom, sosem voltam nagy Sherlock rajongó. Ritka az, ha igazán meg tud mozgatni a nyomozósdi, a sokak által imádott BBC sorozatból is elég volt nekem egy rész. Emiatt kicsit szkeptikusan álltam az Enola Holmes-hoz, de szerencsére nagyon pozitívan csalódtam, és imádtam a filmet.

A Netflix filmje Nancy Springer regénye alapján készült, ami egyébiránt már itthon is kapható. A történetben Sherlock húga, Enola a főszereplő, akit az anyja egyedül nevel egy angol birtokon. Eudoria nevelési módszerei újszerűek, Enola pedig egy független, erős, okos fiatal lánnyá serdül. Amikor az anyja eltűnik, a másik bátyja, Mycroft leányneveldébe zárná, ám Enola megszökik és úgy dönt, megkeresi az édesanyját. A probléma akkor kezdődik, amikor véletlenül megmenti egy helyes vikomt életét.

És hogy miért tálalt be nálam nagyon ez a film? Nehéz lenne csak egy dolgot kiemelni. Imádtam például a megközelítését, azt, ahogyan erről az erős női karakterről mesélt, akinek ugyanúgy megvannak a saját hibái. Olyan emberi volt, annyira édes, Enola karakterét hamar a szívembe zártam, ahogy az édesanyját, Eudoriát is. Nem volt hétköznapi anya, de csodálatosan felnevelte a lányát, és mindezt egy nehéz korban tette.

A nyomozós résztől tartottam a leginkább, mert engem ez ritkán köt le. Az írók viszont ezt is ügyesen megoldották, mert érdekes volt Eudoria eltűnésének a rejtélye, pláne miután előkerült a feminista nőegylet. A vikomt ügye is nagyon klasszul sikerült, mindkettőnél csak pislogtak a megoldásokon, a kiderült információkon, vagy épp azon, ahogy Enola vagy éppen Sherlock a villámgyors észjárásával megoldja az ügyeket.

Kaptunk egy lightos romantikus szálat is, Enola ugyanis nyilván belezúg a helyes lordba, Tewkesbury-ba. Olyan kis cukorbogarak voltak együtt, üvöltött a kémia, azért pedig oda és vissza vagyok, hogy most végre valahára nem a fiúnak kellett megmentenie a lányt. És mindez annyira természetesen, szerethetően jött át!

Bár én ritkán emelem ki, de most nem tudok szó nélkül elmenni a háttérben dolgozók zseniális munkája előtt. Csodálatosak voltak a kosztümök, gyönyörű lett a fényképezés, odavoltam az angol (vidéki) helyszínekért, a milliőért és az okos, feszes, ügyesen megírt dialóguskat és gondolatokat is nagyra értékeltem. Az üzenetét különösen: mi írjuk a saját jövőnket. Azért pedig külön pacsi, amikor Enola a kamerába magyarázott, remek és vicces volt az összes ilyen jelenet.

Ami a színészi játékot illeti, Millie Bobby Brownt most láttam először játszani, és hű, elképesztően tehetséges ez a lány, remélem sokra viszi még. Henry Cavillt is szerettem Sherlockként, brillírozott a szerepben, Sam Claflinra pedig rá sem ismertem. Helena Bonham Carter ütős volt az anya szerepébe, a helyes viktomként pedig Lous Partridge elbűvölő volt, különösen a brit akcentusa.

Értékelés: 10/10

Ha hibát akarnék keresni, akkor se tudnék belekötni ebbe a filmbe. Szórakoztató volt, profi háttérmunkát raktak mögé, a színészek is kihozták magukból a maximumot, ráadásul az Enola Holmes üzenetét is imádtam. A könyvsorozatból hátra van még négy rész, remélem mindegyiket viszont láthatjuk a Netflixen 🙂

* A könyv már rendelhető! Ide kattintva beszerezheted! *

5 videó, amit látnod kell, ha tetszett az Enola Holmes a Netflixen!