Hű, ez aztán guilty pleasure volt a javából! Igazán élveztem a könyv olvasását, jó volt a sztori, az ötletek, az írónők is remekeltek, de azért kár lenne tagadni, ez egy guilty pleasure könyv, mert tele volt kisebb-nagyobb logikai bakikkal. De ezzel együtt is letehetetlen bizonyult a történet.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel ide kattintva! *

Az itt megteremtett világot egyszerűen imádtam! A sztori szerint párszáz éve egy beteg denevérfaj vámpírrá tett néhány embert, a kormány pedig nem tudta őket kiírtani, így most a vámpírok köztünk élek. A női vámpírok nem termékenyek, de a pasik igen, így a vámpírok és emberek közös utódai a parazsak, akik mind elképesztően gyönyörűek, erősek, vért isznak, de esznek is.

A parazsak és a vámpírok mind néhány nagyvárós 60 emeletes (mínusz 20 szint a földben) óriási épületkomplexumban, a Kaptárban élnek, igaz, akad pár renegát vámpír meg parázs is. A kormány most még békén hagyja őket, szemmel láthatóan megtanultak együtt élni.

A hősnőnk Charlie, egy lány, aki szívből gyűlöli a parazsakat, pláne mióta egy éve megpróbálták megerőszakolni. Charlie viszont különös dolgokat tapasztal magán, rájön, hogy ő is parázs, ráadásul az első női parázs a világon. Megy is a kaptárba, a régi életének befellegzett. A kaptárban viszont kevés a hely, az ~ötven parázsból csak ~tíz maradhat, és egy Arénában kell megölniük egymást. De szó szerint.

Na itt volt az a pont, ahol a sztori elkezdett bicegni. Miért hagyná a kormány, hogy szó szerint megöljék egymást a parazsak? Hiszen nekik lehetnek befolyásos szüleik, bárkiből lehet Parázs, akinek az anyja titkon egy vámpírral izélt. És egyáltalán, miért nem építenek inkább még egy tornyot, vagy plusz emeleteket ahelyett, hogy a parazsakat kinyírnák? Oké, tiltott dolog a vámpíroknak és az embereknek izélniük, így parazsak se jöhetnének létre, de azért kétlem, hogy csak úgy nyugiba végignézni a világ, hogy szó szerint egymást ölik azok a parazsak, akik életük első húsz évében ugyanolyan emberek voltak, mint bárki más.

Na, a fenti példából lehet érzékelni, hogy milyen is a könyv. Piszkosul izgalmas, és igen, a harcjelenetek is durván jók voltak. Érdekes a világ felépítése, a főszereplők nagyon szerethetőek. De tényleg, mindenki imádható, megvan a maga kis karakteres tulajdonsága, ami miatt nehéz nekik ellenállni. Nagyon 5 csillagos sztori lehetne, ha pár logikai bukfenc nem gyengítené a könyvet.

Az írónők stílusa viszont mindent visz. Jókat röhögtem a könyvön, tele volt vicces jelenetekkel. Charlie, a hősnő humora például mindent vitt, sokszor szó szerint sírva röhögtem miközben olvastam. A romantikus szál is nagyon édes volt: Charlie ugyanis belezúgott egy menő parázsba, akivel imádtam látni, hogy miként jönnek össze.

Külön tetszett Jayden karaktere, aki egy fekete bőrű meleg parázs volt. Ő lett Charlie legjobb barátja, és üdítő volt látni, hogy miként állnak ki egymás mellett, hogyan védelmezik a másikat, és mit is jelent az igaz barátság. Charlie régebbi barátnője, Tessa is szimpatikus volt, szerettem a barátságát Charlie-vel, és ugyanúgy aggódom érte a döntése miatt, mint Charlie.

És igen, tényleg Charlie az egyetlen női parázs, és mint hősnő, telepakolták őt különleges dolgokkal. Ez a szál néhol sok buktatót hordozott magával, például ha annyira kívánatos a lány a vére miatt nem értem hogy nem halt meg hamarabb.

De ezzel együtt is mindent vitt az, hogy Charlie egyedi. Mert ez adott a könyvnek mélységet, mint amikor a lány kételkedett magában, de ez hozta el a magasságot is, a szuper pillanatokat. Szerettem a hős útját is, mert Charlie tényleg szuper utat járt be a sztoriban. És ami a lezárást illeti. Hű bakker, ez a függővég! Az ötlet! Nagy pacsi. Amiért viszont kevésbé: ez a nemi erőszak kísérlet nekem olyan fura volt, nem lett rendesen kifejtve, a hatása sem. Ezért kár volt.

Értékelés: 8/10

Ez egy szuper guilty pleasure könyv, ami bár nem tökéletes, de nagyon jól olvasható és igazán szerethető. Az írónők stílusa vicces és egyedi, a romantika nagyon édesen jelent meg a sztoriban, szerettem, hogy kiemelték a barátság fontosságát, és külön öröm volt a szívemnek, hogy tele volt sztori izgalmas és elgondolkodtató jelenetekkel. Csak sajnos a jó ötleteket időnként világfelépítési és logikai bakik rombolták kicsit, de a végeredmény így se volt rossz.

Hogy tetszik a borító? Vagány és ötletes: és pont eszembe juttatja a könyv egyik legjobb részét. A tipográfiánál pedig az, hogy véres a betű, külön pacsi.

Kinek ajánlom elolvasásra? A vámpíros sztorik kedvelőinek mindenképpen. De ha egy vagány, vicces sztorit kerestek, akkor is csapjatok le rá.

* Kíváncsi lettél? Szerezd be nagy kedvezménnyel ide kattintva! *