Könyvkritika: Marni Bates – Láthatósági mellény

Könyvkritika: Marni Bates – Láthatósági mellény

4
Oszd meg!

Alig vártam már, hogy legyen egy lélegzetvételnyi időm, és elkezdhessem Marni Bates regényének az olvasását. A Segítség, Youtube-sztár lettem nagyon kellemes emlékként maradt meg bennem, éppen ezért voltam kíváncsi a kvázi folytatásra.

A Láthatósági mellény felemás érzéseket generált bennem. Azt egy szóval sem mondanám, hogy nem tetszett, mert igenis jó volt, csak más élményt kaptam, néhol pedig csak pislogtam nagyokat, mert nem értettem, mire fel a dráma. Ez a kettősség sokáig csatározott bennem, aztán úgy döntöttem, vegyük elé a tizenhét éves Tibit, és próbáljunk meg teljesen elmélyedni a karakterben. No így már minden világos lett 🙂

lathatosagi-melleny

A történet most Jane-ről szól, Kenzie és Corey legjobb barátjáról, akire a Segítség, Youtube-sztár lettemben kábé annyi szerep hárult, hogy jó volt videójátékban és állandóan magolt. No éppen ezért ért meglepetésként, hogy most ő a főhős, és kíváncsian vártam miként rázódik bele a szerepkörbe, plusz egyáltalán mi érdekes lehet Jane-ben. Nem tagadom, kicsit én is olyan voltam az elején, mint mindenki más a regényben. A Youtube-sztárban nem figyeltem fel Jane-re, nem tartottam hű, de érdekes karakternek, egészen addig, amíg nem ismertem.

Jane belevaló, vagány csaj, de egyben félénk és bátortalan is, ez a két én pedig folyton váltakozik benne. Szeretne a társaság középpontjában lenni, de fél megtenni, szeretne kiállni magáért, de tart tőle, hogy megtegye. Annyira emberi, hétköznapi érzés ez, Marni Bates pedig tökéletesen ábrázolta Jane-nél. Mondanom sem kell, remek karakterfejlődést járt be a lány, öröm volt nézni az utat, ahogy félénk kis Korrektorból a sulis újság felelős szerkesztője lett.

Apropó, sulis újság. No ez a pont volt az, ahol visszább kellett vennem az életkoromat. A sztori szerint ugyanis Jane-nek kell megírnia a nagy vezető cikket az iskolai lapba. Az undok szerkesztő rásózza Scottot, a dögös srácot akire Jane amúgy haragszik. Scott pedig állandóan követi és fotózza őt, mindezt persze megbízásból. Jane pedig nem tehet ellene semmit, mert Lisa Anne ezt parancsolta. És végig megy a para, hogy mi lesz a cikkel, és úgy tett végig szerencsétlen, mintha a New York Times-nak írna vezető cikket, nem pedig egy nevenincs iskolai lapnak. A regényben viszont egy ponton ugyanezt a gondolatmenetet Jane is lejátssza, és akkor döbbentem rá én is, hogy felnőtt-fejjel nem éltem bele magam igazán a karakter életébe. Mert Jane-nek a sulis újság a The New York Times, és pont.

Ahogy én elképzeltem: Jane Smith | A fotón: Jane Levy
Ahogy én elképzeltem: Jane Smith | A fotón: Jane Levy

Ha már szóba került Scott, egész cukik voltak ők együtt. A kötet romantikus, szóval minden, amit elképzeltek, a szende mégis beszólogatós csaj, és a srác akinek nagy a pofája és magabiztos vonulatban, az itt megtörtént. Arcpirító flörtölések, aranyos beszélgetések, féltékenység, és így tovább. Scott érdekes férfi főhős volt, szimpatikus volt a maga nemében, és szerettem a brutális őszinteségét, akkor is, ha ez néha (na jó, gyakran) fájdalmas volt Jane felé.

A kötetben mégsem a szerelmi szál volt a kedvencem, hanem Jane és a barátai kapcsolata. Egyrészt haragudtam Corey-ra és Kenzie-re, amiért hanyagolják Jane-t, másrészt meg Jane-re is dühös voltam, amiért mindent csak benyel, és nem áll ki magáért. Érdekes volt ez a kettősség, de Kenzie és Logan párosát még így is imádtam, különösen Logant az egyes beszólásaiért. Corey-szála (különösen a végén) most még jobban tetszett, egyre inkább bízom benne, hogy hamarosan ő is kap egy saját kötetet. (Tudom, álmodik a nyomor). Annak is örültem, hogy megismertem Chelsea Holloway barátságosabb arcát, így már a szóló kötetét (ami idén jelenik meg) is nagy lelkesedéssel várom.

Értékelés: 8/10

Bármennyire is szerettem a könyvet, nem tudom öt csillagra értékelni. Kicsit kiszámítható volt, ami alapból nem túl szerencsés, valamint kevés helyen tudtam csak meglepődni. Ennek ellenére élveztem a könyv olvasását, megszerettem a főhőseit. A regénynek üzenete volt, emellett átadott megannyi értékes gondolatot, aminek csak örülni tudok, és egyben bízom benne, hogy a célközönségnek sikerült dekódolnia azt. Egy biztos, minden apróbb hibája ellenére Jane történetére is olyan kellemesen emlékszem majd vissza, mint Kenziére.

Kinek ajánlom a könyvet? Ha valaki szereti az ifjúsági regényeket, akkor ezt olvassa el bátran. És igen, fiúk is, ne csak a lányok!

MARNI BATES BLOGTURNÉ – SEGÍTSÉG, YOUTUBE-SZTÁR LETTEM

marni-bates-blogturne

 

519 <- Az összes oldalletöltés 1 <- A mai adatok

4 Hozzászólások

  1. Szia! Nem a konyvhoz kapcsolodik, de mikor lesz a Konyvfesztival? Es a Konyvhet? Ugyanaz vagy mas a ketto? Melyikre erdemesebb elmenni? Mert mar sok helyen utananeztem, de mindenhol mast irnak.
    Elore is koszonom

    • Rea tökéletesen megfogalmazta (köszönet érte), mást nem is nagyon tudnék hozzátenni, mivel magam sem voltam még egyik rendezvényen sem, idén lesz az első alkalom, hogy kilátogatok majd.

  2. A Könyvfeszt április 23-26-ig lesz a Millenáris Parkban.
    A Könyvhét június első hétvégéjén szokott lenni a Vörösmarty téren.
    Majd Tibi megmondja, hogy szerinte melyik a jobb, melyikre érdemesebb menni.
    Én nagyon szeretem mindkettőt. A Könyvfeszt nagyobb része zárt térben zajlik, kint csak néhány standot lehet látogatni. A belépő néhány száz forint, amit bent levásárolhatsz, de pedagógus igazolvánnyal és diákkal ingyenes. Ugyanúgy vannak dedikálások, koncertek, előadások és beszélgetések, mint a Könyvhéten. Talán a helyszín miatt, mintha egy kicsit oldottabb lenne a hangulat, enyhe fesztivál-feeling. Kányádi Sándort mindig lehet látni sétálgatni, amikor nem dedikál. (olyan cuki!)
    A Könyvhét ünnepibb hangulatú, csak akkor van baj, ha esik az eső: teljesen a nyílt téren zajlik. Belépő nincsen.
    Nem tudom eldönteni, melyik jobb. Mindegyikre ugyanolyan szívesen megyek. A gyerekek jobban élvezik a Könyvfesztet. A Könyvhét talán komolyabb egy fokkal.
    Szerintem egyiket se hagyd ki. Még soha nem csalódtam sem a Könyvhétben, sem a Könyvfesztben, azok a hétvégék az év egyik csúcsrendezvényei a számomra.