Könyvkritika: K. A. Tucker – Tíz apró lélegzet

Könyvkritika: K. A. Tucker – Tíz apró lélegzet

4
Oszd meg!

tiz-apro-lelegzetEz a könyv csodálatos. Nekem legalábbis nagyon tetszett a Tíz apró lélegzet. Jól felépített, egyedi és szerethető tartalom, kiváló főszereplőkkel. A legjobb mégis a téma, a posztraumás stressz, a továbblépés, az életben maradottak nehézségei. A bűntudat és a lelkifurdalás… Zseniálisan átadta mindezt a szerző, még azt is megbocsátottam, hogy a főhősök három perc alatt szerettek nagyon durván egymásba, és elsütötték az összes New Adult klisét. Természetesen a hősnőnk vörös hajú, mert milyen más haja is lehetne egy könyv főhősének, mint a vörös…

A történet: Kacey majdnem mindenkit elveszített, ami fontos volt a számára. Ő is a kocsiban utazott, amiben a szerelme, a legjobb barátnője és a szülei is életüket vesztették. Kacey túlélte, és élnie kell, hogy felnevelje kishúgát, Liviet. Élni azonban nem egyszerű egy ilyen tragédia után, a lány a poszttraumás stressz tüneteit viseli magán. Amikor rájön, hogy a nagybátyja a húgát fogdossa, azonnal Miamiba költöznek, hogy új életet kezdhessenek. Az új, lepukkant társasházban pedig rögtön találkozik Trenttel, egy jóképű sráccal…

Ahogy én elképzeltem: Kacey | A fotón: Bonnie Wright
Ahogy én elképzeltem: Kacey | A fotón: Bonnie Wright

Poszttraumás stressz: A szokásos New Adult vonalból a betegség hiteles bemutatása emelte ki a regényt. Itt tényleg súlya volt minden egyes érintésnek, minden gondolatnak. Szerettem nagyon, ahogy a betegségről beszéltek a szereplők, olyan hitelesnek tűnt. Végig együtt éreztem Kacey-vel, annyira szerettem volna, hogy ne csak túléljen, hanem éljen, hiszen úgy megérdemelte volna. Kétségkívül nagyon szerethető karakterről van szó, aki a hibái ellenére – vagy talán éppen azért -, képes nagyon közel kerülni az emberek szívéhez. Az enyémhez legalábbis mindenképpen. Trentet is kedveltem ám, csodásan lavírozott a jó és a rossz fiú szerepe között, végig sakkban tartva nem csak Kaceyt, hanem engem, mint olvasót is.

A mellékszereplők: Úgy szeretem, amikor vannak jól felépített mellékszereplők is, akik tényleg okkal kerültek be a történetbe, és rendesen foglalkoznak is velük. Liviet például nagyon megszerettem, és egyben sajnáltam is az őt ért tragédiák miatt. Szerencsére ő is kapott egy különálló kötetet, alig várom már, hogy az megjelenjen magyarul. Mert szívesen megismerném még jobban az ő lelki világát is. Amint felbukkant a sztoriban Ciklon a szőke hajzuhataggal, a nagy mellekkel, az aprócska ruhákban, hát, bennem is hasonló gondolatok fogalmazódtak meg, mint Kacey-ben. Aztán bumm, Ciklon lett kábé a regény legjobb szereplője, nekem legalábbis ő lett a kedvencem. A kislánya, Mia is telitalálat volt.

A regény lezárásól spoileresen: Tudjátok, nem viccelek, ez most tényleg egy spoileres bekezdés lesz. Ha még nem olvastad a Tíz apró lélegzetet, akkor ezt a bekezdést ne olvasd tovább. Szóval, a lezárásról. Sajnos túl hamar elárulta a szerző Trent titkát, és így elmaradt az a WTF faktor, amit Kacey is átélt. Mindenesetre maga az ötlet, hogy Trent kocsija volt az, ami Kacey családjának a halálát okozta, és a srác is ott ült az autóban, egyszerűen hű. Imádtam az egészet, ahogy kiderült Trentről is a poszttraumás stressz, hogy éveken át követte a lányt, kezdetben csak jóvá akarta tenni a dolgot, majd mélyen egymásba szerettek… Engem annyira meghatott az egész, az utolsó oldalakon meg már a falat kapartam, hogy adja már oda K. A. Tucker a boldog lezárást ennek a sok tragédiát megélt két fiatalnak. Annyira megérdemelnék! Szerencsére meg is kapták, én pedig full vigyorral az arcomon fejezhettem be a könyvet. Köszönöm!

Ahogy én elképzeltem: Trent | A fotón: Brant Duagherty
Ahogy én elképzeltem: Trent | A fotón: Brant Duagherty

Értékelés: 9/10
Ez tényleg egy nagyon jó könyv, amit igazán szerettem olvasni. Jól felépített a dramaturgiai ív, a szálak a végén pedig olyan csodásan érnek egybe, ami igenis megérdemli az ovációt. A főszereplők mellett pedig a mellékszereplők is nagyon szerethetőek. A kis levonás csak a sztriptízbár miatt jár, a fene hiszi el, hogy olyan kis szolíd, mint ahogy leírják a lányok munkahelyét (amúgy Kacey csak pultos).

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a New Adult regényeket, és valami különlegesebb történtre vágysz, ahol nem – csak – azon keseregnek, hogy szeretik egymást de nem lehetnek együtt, hanem ettől másabb, mondhatjuk azt is, hogy mélyebb dolgok is szóba kerülnek, akkor ez a te könyved.

K.A. Tucker – Tíz apró lélegzet – Blogturné

1851 <- Az összes oldalletöltés 2 <- A mai adatok

4 Hozzászólások

  1. Kedvencem volt ez a könyv és a napokban újraolvastam.
    Sajnos másodjára több problémám volt vele, mint elsöre. Bár lehet, csak én lettem öregebb, olvastam lassabban, odafigyelve 🙂 illetve már nekem is van egy 5 éves nagylányom… aki pl kizárt dolog, hogy nem tudja a három gombóc fagyit az ujjaival megmutatni. Ezt már a 2,5 éves kisebbik is kiválóan megoldja. Ilyesmivel komoly gondjaim voltak. Valamint olyan lehetetlen helyzetek, hogy Trent a nagy vallomása közben odahúzza a székét a falhoz, hogy a térde éri azt, majd rákönyököl. Lehet, hogy velem van a baj, de én nem tudok a térdemre könyökölni, ha a falat éri. Bár az is lehet, hogy ha pár év múlva újra elöveszem, megint nem fog zavarni… 🙂 jó lenne, mert mindent összevetve jó könyv. 🙂

    • Hű, miket meg nem figyeltél! Aki észreveszi az ilyen apróságokat, annak érdemes szerintem szerkesztésen is gondolkodni, mert pont ezek azok, amik az íróknak nem biztos, hogy feltűnnek, de az olvasónak igen. ÉS tök jó, hogy ezek feltűntek 🙂

  2. hát, akkor bizony nagyon-nagyon-nagyon sikerült pályát tévesztenem… 🙂 egy idöben így is kacérkodtam, bár inkább a fordítással, (német nyelvterületen élek) mert sok olyan német író/könyv van akit szerintem érdemes lenne terjeszteni…
    de maradtam szimplán az olvasásnál, 1-2 könyv becsúszik hetente 🙂 sok ihletet pl innen merítek 😉

    • Sose lehet tudni mit hoz a jövő! Ki tudja, talán erre visz majd az utad 🙂
      Annak pedig külön örülök, hogy tudok olvasnivalókhoz tippet adni 🙂