Sorok Között Könyves Blog Body Wrapper

Könyvkritika: John Green – Papírvárosok

Be kell vallanom, sokáig nem mertem John Green könyvet olvasni. A Csillagainkban a hiba olyan magasra tette a lécet, hogy nehéz volt elhinnem, az író megütheti újra azt a lécet. De aztán jött a Papírvárosok film híre, én meg úgy voltam vele, üsse kavics, adjuk meg az esélyt. És milyen jól tettem! A Papírvárosok fantasztikus könyv, egy élmény volt elolvasni!

papirvarosok

Ez a történet azért volt számomra különleges, mert nem a szerelemről szólt. Lehet, hogy annak tűnik első blikkre, de véleményem szerint nagyon nem az. A Papírvárosok egy fiú, Quentin története, aki mire véget ér a könyv férfivá válik. Quentin mindig is jó fiú volt, kiváló tanuló, aki nem jár az iskola mellé. Aztán egyszercsak a gyerekkori barátja, akivel már régóta nem beszélt, egy esti kalandra hívja. Margo másnap világgá megy, Quentin pedig úgy dönt, megkeresi, mert újra akarja látni a lányt.

papirvarosok-6

Azért szerettem annyira a könyvet, mert ez egy fejlődéstörténet volt, a legtöbbet pedig Quentin fejlődött. A nyomozás során legyőzte a félelmeit, olyan kalandokban, élményekben vett részt, amikre örök életében emlékszik az ember, és a barátaival annyira mély kapcsolatot tudott kialakítani a Margo-ügy miatt, amit egyszerűen pótolhatatlan. Mielőtt Margo világgá ment volna, Quentin csak egy fiú volt, átlagos gondolkodással, átlagos élettel. A regény végére pedig tényleg férfivá vált, aki helyén kezeli az érzéseit, képes legyőzni önmagát, a félelmeit és meghozni olyan fájdalmas döntéseket, amikkel aztán együtt kell élnie.

papirvarosok-3

Persze, kezdetben a szerelem volt Quentin fő mozgatórugója, amiatt akarta annyira megtalálni Margót, mert érzett valamit a lány iránt. És itt a valami a lényeg. Isteni volt, ahogy ez a valami folyamatosan formálódott a srácban, hol szerelem, megszállottság, kíváncsiság vagy netán vágy formájában jelentkezett nála. És ahogy az érzéseket megtanulta különválasztani, lehatolni a lelke mélyébe, hogy felszínre hozhassa őket, az igazán különleges folyamat volt. Quentin az egyik legszimpatikusabb, legjópofább, legkedvesebb férfi főhős, akivel valaha könyvben találkoztam.

papirvarosok-5

Margót viszont már kevésbé tudtam megérteni, annyira elvont számomra az a lány. Azt nem mondanám, hogy megkedveltem, sőt, elég bunkónak tartom, de nem gond, mert mindez kellett ahhoz, hogy minél egyedibb lehessen a szituáció. Q barátaiért viszont oda meg vissza voltam. Ben beszólásain sírva röhögtem, a világ legnagyobb fekete mikulása poénok ragadósak voltak, Lacey pedig olyan gyönyörűen változott meg a szememben hülye picsából imádlak csajjá, hogy öröm volt olvasni. A könyv egyik legjobb részét a srácok barátsága jelentette, a beszólásaik, viccelődéseik, vagy az, ahogy kiálltak egymásért és ott voltak a másiknak. Jó volt ezt látni, hogy egy könyvben nem is feltétlenül a szerelem a legfontosabb, hanem a barátság.

papirvarosok-4

Értékelés: 10/10

Egyedi, szerethető és remekül felépített könyvként marad meg bennem a Papírvárosok, ami megmutatta, milyen csodálatosan le lehet írni egy kamaszfiú férfivá válását, és a karakterfejlődés mennyire csodálatosan végbemehet. Nagyon élveztem a könyv olvasását, egyedül talán a nyomozás tűnt hiteltelennek, de a regény végén arra is „magyarázatot” kaptunk, így simán jár a maximális értékelés! Alig várom már a filmet, kíváncsi leszek miként fest majd a vásznon a történet.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha tetszett Gayle Formantől a Csak egy nap, akkor ezt is imádni fogod, amúgy meg korosztálytól és nemtől függetlenül bárkinek bejöhet a cucc.