A Netflixen már magyar szinkronnal is elérhető A könnymester legendája című film, ami Erin Doom nagysikerű könyvének az adaptációja. A kötet az olasz BookTokot már meghódította, így nagyon kíváncsi voltam a filmre is.

Egy biztos: iszonyúan megdöbbentem azon, hogy ez nem egy fantasy. Bevallom, nem néztem utána, hogy miről is szól pontosan, de a poszter és a promóanyagok annyira egy fantasyre utaltak, igazából még a címe is. Ezzel együtt is azt kell mondjam, hogy minden hibájával együtt szerettem ezt a filmet.

A történet főszereplője Nica, akinek miután meghalnak a szülei, egy árvaházba kerül, amit a lakói a Sírnak hívnak, mert az igiazgatónő vas szigorral irányít, és kiszipolyoz minden boldogságot a gyerekekből. Amikor Nicát 17 évesen örökbefogadják, a lány igazán boldog lehetne, de a házaspár Rigelt, az árvaház rosszfiúját is magával viszi, Nicának pedig úgy kell helyt állnia az új életében, hogy elképesztően vonzódik Rigelhez. Pedig ők már mostohatestvérek.

Szóval, elég komoly témákkal foglalkozott a film. Az érzelmi kapocs adott a két szereplő között, hiszen mindketten átélték az igazgatónő fájdalmas kínzásait, csak másképpen. Mert míg Nica fizikailag és mentálisan szenvedett, addig Rigel volt az igazgatónő kedvence, és neki meg a kivételezett helyzet volt nehéz a gyerekek között, különösen mert az asszony elhitette a fiúval, hogy őt nem szeretheti senki, mert mindenkinél rosszabb és gonoszabb. Szóval, adott volt egy megfelelő konfliktus és múltbéli háttér a két főszereplő romantikus történetében ahhoz, hogy drukkoljon az ember, hogy összejöjjenek.

Nagyon szerettem az összes közös jelenetüket, a két színész között brutális volt a kémia, a Rigelt alakító Simone Baldasseroni karizmája valami elképesztő, ritka az, ha valakinek ilyen delejező tekintete van. Kétségkívül emiatt is működtek nagyon a romantikus jelenetek, és ahogy telt az idő, úgy jött egyre inkább elő, hogy Rigel milyen sebeket hordoz, miket titkol el, ezek pedig hű, szeretem, amikor jó meglepetéseket kapunk!

Egy dolog zavart igazából a filmben: ez az egész könnymester legendája legenda, meg néha olyan hülyén beszéltek a szereplők, mint amikor Rigel kijelentete, hogy ő a gonosz farkas, és társai. Értettem, hogy metafórákat akarnak használni, de akkor is hülyén vette ki magát. A film végét pedig elképesztően gyorsnak ítéltem, maga a tárgyalás is olyan döbbenetesen hülyén lett kivitelezve, hogy csak pislogtam, amikor a blődnek hatú tanuvallomás után tapsolni kezdtek, és jött a happy end alig egy perc alatt.

Viszont A könnymester legendája minden hibájával együtt egy nagyon szerethető film, ami leköti az ember figyelmét és abszolút elszórakoztat. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a romantikus történeteket.