Karácsonyra jelent meg itthon Catherine Walsh imádnivaló Fitzpatrick Christmas sorozatának az első két része. Az elsőt már olvastam, és imádtam, az idei évem egyik legnagyobb kedvence lett, és a folytatás is klassznak ígérkezik.

Hoztam nektek 5-5 kedvcsináló idézetet a két megjelent kötetből, mert annyira klassz ez a sorozat, úgy örülnék, ha minél többen megismernétek. Ha egy igazán jó karácsonyi romantikusra vágytok, ez a lehető legjobb választás!

Holiday Romance – Karácsonyi románc

„– Próbálunk hazajutni karácsonyra – mondja Andrew. – A nővére mindjárt szül, én pedig az egyetlen ember vagyok, aki szereti anyám kelbimbóköretét. Nagyon fontos, hogy hazajussunk!”

„Mihez kezdenél, ha arra ébrednél holnap, hogy vadiúj életed van, és bármit megtehetsz?”

„– Tehetek valamit érted?
Elakad a lélegzetem a szavai hallatán, és ismét eszembe jut, miért dobok el mindent minden évben csak azért, hogy ezzel a férfival utazhassak haza. Semmi „lehet, hogy nem kellene annyit dolgoznod”, semmi „szedd össze magad, Molly”. Csak az, hogy tehet-e valamit értem. Azok után is, hogy két órája rá sem hederítek, mindössze ennyit akar tudni.”

„– Az egyik az évfordulós ajándék, a másik a karácsonyi ajándék.
– De hiszen nem szoktunk ajándékot adni egymásnak karácsonyra.
– Csakhogy én rossz fiú vagyok, Molly, és azt csinálok, amit akarok.”

„– Szeretlek. – Nagy levegőt vesz, amint kimondja, mintha minden mást el kellett volna sepernie az útból, hogy ehhez a szóhoz jusson. – Szerelmes vagyok beléd, és sajnálom, hogy ennyi időbe telt, amire rájöttem. Sajnálom, hogy éveket pazaroltam arra, hogy találjak magamnak valaki mást, pedig csakis téged akartalak.”

Snowed In – Behavazódva

„– Miért nem megyünk haza együtt?
– Karácsonyra?
– Igen.
– Mármint egy autóval?
– Mármint egy párként.
Mármint…
– Mármint milyen párként?
Megrándul a szája.
– Ahogy látom, egyikünk sem várja szingliként a karácsonyt. De haza akarunk menni, mert nem akarunk csalódást okozni a családunknak. Miért ne együtt csináljuk végig?”

„Még sosem voltam szerelmes. És ha ez ilyen, akkor bevallom, nagyon pocsék érzés. Olyan, mintha elveszíteném a fejem.”

„Ropog a tűz, táncot járnak a fényfüzérek, melegség jár át, és annyira boldognak, annyira szeretettnek érzem magam, hogy ebből tudom, ez most más.
Más. Más. Más.”

„Abban a pillanatban valami megváltozik, és hirtelen azt kívánom, bárcsak soha ne jutott volna eszembe ez a terv. Bárcsak visszamehetnénk ahhoz az első estéhez, a lakásához, ott ülnénk a kanapéján, és úgy csókolnám, ahogy mindig is csókolni kellene. Ahogy most lennie kellene. Mindenféle színjátszás nélkül.”

„És abban a röpke pillanatban, éppen csak egy villanásnyi időre azt kívánom, bárcsak így lenne!
Bárcsak igazi volna!
Ez az egész.
Christian ekkor felém kapja a tekintetét, mintha érezné, hogy figyelem. A szívem nagyot dobban, valami új érzés jár át. Valami édes, finom érzés, amilyet még soha nem tapasztaltam.”