Imádtam az író első duológiáját, A királynő felemelkedését, így ennek a történetnek is esélyt akartam adni.

A megbűvölt folyó története igencsak érdekes: egy szigeten játszódik, ahol évszázadok óta két ellenséges klán él, Nyugaton a Breccanok, Keleten a Tamerlaine-ek. Több főszereplőnk van, egyikük a 22 éves Jack, aki 10 éve hagyta el a szigetet, hogy a szárazföldön tanulhasson és bárd legyen. Most viszont visszarendelik a szigetre, ahol eltűnt két lány, és Adaira, Jack gyerekkori riválisa és egyben az örökösnő úgy érzi, hogy Jack a zenéjén keresztül szót tud érteni a szigeten élő szellemmekkel, hogy megtalálják a lányokat.

Maga a történet elképesztően lassú sodrású. Simán eltelik úgy százötven oldal, hogy gyakorlatban nem történik semmi a könyvben, csak belesünk a szereplők hétköznapjaiba. Egyszerű is belassulni, mert kvázi négy főszereplőnk van. A szellemvilág megalkotása nagyon érdekessé tette a könyvet, szerettem ezt a különleges világot, egyedi íze volt. Ross stílusa is nagyon szép, gyönyörűen, választékosan ír és mégis megvan a sodró lendülete. És ez a lendület kell is, mert itt tényleg nem történik sok minden.

Ami a főhőseinket illeti, Jack és Adria kapcsolata nagyon érdekes volt. Hozták a gyerekkori riválisokból szerelmesek szálat, kaptunk kényszerházasságot és egyéb szeretett toposzt. Leginkább az tetszett, ahogy az író megmutatta a két karakter lelki világát: hogy mekkora nyomás örökösnőnek lenni és emberek sorsáért felelni, avagy mennyire nehéz Jacknek az, hogy mivel nem tudja senki, hogy ki az apja, ezért gyerekkorában sok bántalmazás érte őt, aminek a sebeit felnőttként is cipeli. Szerettem azt a kérdéskört is, hogy mitől válik valami az otthonunkká. Az ő kapcsolatuk sok ponton volt édes és aranyos, de alapvetően nem húzott be.

Adria unokatestvére Torin, a Kelet kapitánya, aki gőzerővel keresi a gyerekeket. Egyébként gyászol, a szerelme öt éve halt meg szülés közben, és a második felesége, Sidra a második nézőpont karakter, akinek klassz képességei is vannak. Engem a lelki dolog foglalkoztatott itt is: milyen mindkét oldalról ez a közös élet. Belecsöppenni egy családba, felnevelni egy aprócska lányt, miközben annak az anyja szellemként folyton ott van, Torin oldaláról meg a gyász és a felelősség kezelése. Szóval, érdekes volt a száluk, de közben itt is örültem volna több történésnek, cselekménynek.

Értékelés: 7/10

A kötet központi elemét a lányok utáni nyomozás adta, de időközben sok titok kiderült, ami színesítette a sztorit, leginkább az utolsó száz oldalt éreztem erősnek. Ez a könyv viszont számomra iszonyú slow burn, és én a pörgősebb történeteket szeretem, így sokszor csak annyi maradt, hogy gyönyörködjek a szép írásmódban, de éheztem a cselekményre, emiatt se tudom megadni a maximális pontszámot. Jack és a kishúga közös jelenetei viszont abszolút csodásak!

Hogy tetszik a borító? Szerintem gyönyörű, és abszolút hozza a megbűvölt folyós életérzést, a színeit is imádom.

Kinek ajánlom elolvasásra? Ha szereted a lassan hömpölygő történeteket és romantikus kapcsolatokat, ha nem riaszt el az E/3 és a négy főszereplő, feltétlen adj egy esélyt a könyvnek. Nem véletlenül szeretik annyian.