Idén mutatatkozott be a Hófehérke és a hét törpe élő szereplős verziója, ami nem aratott túl nagy sikert, és elég sok botrány övezi. Ami engem illet, én megnéztem a moziban és nekem nagyon tetszett.

Igen, Hófehérke valóban nem hófehér, de a sztori megmagyarázza, hogy honnan van a név, és többször visszatér, hogy a hófehér a jóság szimbóluma, és a hősnő is ilyen. Lehet külsőre nem volt száz százalékban Hófehérke, de maga a karakter igen. Egy adaptáció nem attól lesz szerintem jó, ha egy az egyben lemásolja az eredetit, hanem ha hozzáad valamit és kiegészíti azt. Én örülök, hogy itt nem egy az egyben adaptációt kaptunk.

A szerelmi szál a filmben tökéletes. Itt nincs herceg, csak egy Robin Hood-szerű vicces és kedves jóképű fiú, akivel Hófehérkének szuper a kémiája, és annyira jók együtt. Itt elhittem, hogy az igaz szerelem csókja megtöri az átkot, mert épült és szépült a kapcsolatuk. A közös dalaikat és a humoros közös jeleneteiket is nagyon szerettem.

Igen, Hófehérke itt tényleg nem a szerelemről álmodik. A célja az, hogy méltó vezetője legyen az országának, és az apja büszke legyen rá. Ez pedig olyan jól állt a karakterének, különösen az új dallal együtt.

Ami nem nagyon tetszett, a CGI törpék és Gal Gadot játéka, mert sem énekhangban, sem színészként nem volt szerintem annyira jó. Ellenben Rachel Zegler és a „herceg” Andrew Burnap játéka mindent vitt, imádtam mindkettejüket.

A kedvenc jelenetem pedig az, amikor Hófehérke megérkezik a várba és a lányok mellé állnak. Ott szó szerint elsírtam magam, annyira erős és jó jelenet volt. Az üzenet ráadásul most mindennél aktuálisabb is : ne félj gyülekezni. Ne félj harcolni a jogaidért. Ne félj!

Hozzáteszem, hogy megértem teljesen, hogy valakinek nem volt szimpatikus a film, különösen ha szerette az eredeti mesét, és azt szerette volna inkább viszont látni a vásznon. Bármennyire is imádtam Rachel játékát, szerintem is jobb lett volna, ha nem egy latina színésznő kapja a szerepet, és így magát a történetet és a dalokat is többen és jobban értékelnék.