A kegyetlen herceg az egyik fantasy sorozatom, így annyira örülök, hogy Holly Black egy duológia erejéig visszatért a világba, és tovább szövi a történetet.

Az elrabolt örökös nyolc évvel játszódik a trilógia fináléja után, Oak herceg már felnőtt, gyönyörű, elbűvölő és mesterkedő, pont, ahogy vártuk. A másik főhős pedig a szintén ismerős Surel. Íme 7 kedvcsináló idézet a kötethez, ami éldekorált kiadásban is rendelhető.

Idézet #1

„– Ebből legalább tanulni fogsz. Legközelebb észben tartod, hogy sose hagyd lanyhulni az éberséged – mondja a lovag, miközben Oak sebhelyes arcát fürkészi.
– A hiúságomat érte a legnagyobb csapás – feleli.
– Talán aggódsz, hogy a szép kis pofikád már sosem lesz a régi? – kérdezi a lovag.
– Való igaz, a világot oly kevés szépséggel áldották meg – veti oda a herceg.”

Idézet #2

„– Nevetséges ennyiért kockára tennie az épségét.
– Egyesek olykor nevetségesen viselkednek – mondja Tiernan, (…) – Főleg, ha szerelemről van szó.”

Idézet #3

„– A pénz, amivel Tiernan fizetett – kezdem –, valódi volt?
– Természetesen – válaszol a herceg. – Máskülönben a nővérem igencsak zabos lenne.
– Zabos – ismétlem a szót, bár pontosan ismerem a jelentését. Dühös.
– Szuper zabos – kunkorodik vigyorra Oak ajka.”

Idézet #4

„– Jól sejtem, hogy azt akarod hinni, a képességemmel bírtalak csókra?
Elkapom róla tekintetemet, szégyen hevíti az arcom.
– Mi van, ha csak azért tettem, mert el akartam terelni a figyelmed?
– Amíg saját bevallásod szerint is önszántadból cselekedtél, engem más nem érdekel.”

Idézet #5

„– Egy reggel arra ébrednek majd, hogy cipőik megteltek finomra csiszolt, kövér rubintokkal. Az árukon vehetnek új nadrágot és másik sült csirkét.
– És mégis hogyan adják el a rubintokat? – kérdezem. – Miért ne hagynál nekik valami praktikusabbat?
Oak erre csak a szemét forgatja.
– Tündérfölde hercege vagyok, mégsem fejezhetem ki a köszönetemet készpénzben. Az nem elegáns. (…)
– Tudod, mi rosszabb a készpénznél? Az ajándékkártya – folytatja Oak, miután nem reagálok. – Az egész Greenbriar vonalat nevetség tárgyává tenném, ha ajándékkártyát adnék bárkinek a jócselekedetéért cserébe.”

Idézet #6

„Oak felhajítja a mászóhorgot. A jég meghódítására alakított hegye mélyen a falba fúródik.
– Ha leesnék, meg kell ígérned, hogy nem fogsz kinevetni. Nem zárnám ki, hogy egy kissé még a méreg hatása alatt vagyok.
(…)
– Talán jobb lenne, ha én mennék elöl.
– Badarság – tiltakozik Oak. – Ha nem lennél mögöttem, ki állítaná meg az esésemet?”

Idézet #7

„– Hagyj fel a várakozással! – mondja Madoc. – Mélyeszd bele valamibe azokat a szép fogakat!”