Kész, kimondom: a Wicked az év legjobb filmje! Ennél jobbat legalábbis én nem láttam, és van egy olyan érzésem, hogy már nem is fogok idén. Szóval, megtekintésre csak ajánlani tudom. És hogy miért tetszett ennyire? Elmesélem!

Ha tudjátok, angolul nézzétek meg a filmet! A magyar szinkron se rossz, de a dalokat magyarul éneklik, és azért Ariana Grande és Cynthia Erivo hangjával nehéz versenybe szállni.

Nem vagyok egy nagy Óz rajongó, de kifejezetten érdekesek tudnak lenni a Dorothy történetét tovább gondoló adaptációk. Ez a történet Elphabára, a „gonosz”, és Glindára, a jó boszorkányra koncentrált. A sztori ott veszi kezdetét, hogy Elphabát legyőzték, a nép ünnepel, és Glinda visszaemlékszik a múltra, amikor még mindketten egy iskolában tanultak és a legjobb barátok lettek.

Elphaba karaktere teljesen magával ragadott. Nagyon tudtam azonosulni a zöld bőrrel születő nő karakterével, akit a külseje miatt egész életében megvetettek, aki annyi fájdalmat és nehézséget élt át, csak mert másként néz ki, mint a többség. Remekül megmutatta a film azt, hogy mit jelent kiközösítettnek lenni, és mennyire tud fájni, ha bántanak.

A másik női főszereplő, Glinda a népszerű és a tökéletes. Nála minden olyan egyszerűnek tűnik, és a film egyetlen hibája a szememben az, hogy nem sikerült eléggé árnyalni Glinda karakterét, és nem értettem meg olyan mélyen, hogy mit is jelent számára ez a népszerűség. De közben erkölcsi szinten rengeteget fejlődött a lány, szerettem átélni, hogyan barátkozik össze Elphabával, miként változik és lesz jobb ember, és a film végén is nagyon szépen lecsapódtak nála az erkölcsi kérdések, és annak a valósága, hogy bátornak lenni sem olyan egyszerű.

A film üzeneteit nagyon szerettem. Olyan sok volt belőlük, de végső soron ez tényleg két nő története, akiket egy hatalommániás, megalomán férfi egymás ellen akar fordítani, miközben ez a férfi bármit megtenne, hogy megtartsa a hatalmát. Sokat mesél a Wicked arról is, hogyan lehet befolyásolni az emberek gondolatait, hogy mennyire nem azt kellene elhinni, amit látunk, és nem egészséges az, ha ellenségképeket generálunk, és azok mögé bújva próbáljuk elhitetni az emberekkel a saját igazunkat.

Fontos elmondani, hogy ez egy musical, ha valaki azokat nem szereti, a Wicked nem feltétlenül lesz az ő filmje. Ami engem illet, én nagyon szerettem a dalokat. Jó párat ismertem és szerettem a Glee-ből, de az itteni előadásokban is nagyon jók lettek. Annyira sodor és visz előre a Wicked zenéje, most is ezt hallgatom.

A film látványvilága egészen elképesztő. Érezni, hogy kevés CGI-t használtak, és amit lehetett, azt megépítették, így tudott ennyire komplex és lélegzetelállító lenni az egész. Ami pedig a szereposztást illeti, hát le a kalappal. A három főszereplő, Ariana Grande, Cynthia Erivo és Jonathan Bailey csodálatos munkát végeztek, mind színészileg, mind énekhangilag megvettek kilóra. Remélem mind kapnak jelöléseket, mert megérdemlik.

Ami engem illet, már a Victorious óta Ariana Grande-rajongó vagyok, tudtam, hogy tud színészkedni ez a lány, de még így is sikerült meglepnie. Annyira Glinda volt, nem csak külsőben, hanem gesztusokban és énekhangban is. Egy igazi csoda ez a nő, tényleg megérdemelné a díjakat. Jó sokat. És külön kiemelném pozitívumként, hogy Elphana tolószékes húgának a szerepére tényleg olyan színészeket választottak mindkét életszakaszukra, akik maguk is tolószékben ülnek. Lehet ezt így is!

Mindent összevetve a Wicked nálam az év filmje, és mindennél jobban vágyom most egy időgépre, hogy a 2025. november 21-én érkező folytatást máris megnézhessem, mert brutális függővéggel ért véget a Wicked, a Defying Gravity gyönyörű előadásával. Egy biztos, tátott szájjal néztem a végét, de tényleg, tátva maradt a szám. Mit is mondhatnék még… Nézzétek mert, mert megérdemli.

A film Gregory Maguire A boszorkány c. regénye, és a Broadway musical alapján készült. A könyv már rendelhető itt!